A tegnapi nap szinte mindenhol a megemlékezésekről szólt. Két érdekes dologgal szeretném kiegészíteni a tegnapi posztot.

A mi charlotte-i emlékünket már elmeséltem, de közben kiderült, hogy a 2021-ben látott zászlós megemlékezés azóta tovább bővült.

A 25. évfordulón, 2026-ban már két hatalmas kék fényoszlop is az ég felé emelkedett a Romare Bearden Parkból, az egykori ikertornyokat felidézve. A fényeket a szervezők szerint akár 25 mérföldről is látni lehetett. A charlotte-i látvány a New York-i Tribute in Light helyi változata volt.

Ezenkívül pedig a tűzoltóknak volt egy nagyon szép megemlékezésük. Sajnos ezen nem voltunk ott, de a charlotte-i tűzoltóság YouTube-csatornáján fent van a videó. Itt mutatjuk:

A szertartás során zene szólt, a résztvevők tisztelegtek, és hét alkalommal megszólalt a harang. Az első hat harangszó szeptember 11. hat meghatározó pillanatát jelölte: 8:46-kor az első repülőgép becsapódását az Északi toronyba, 9:03-kor a második gép becsapódását a Déli toronyba, 9:37-kor a Pentagon elleni támadást, 9:59-kor a Déli torony összeomlását, 10:03-kor a United 93-as járatának lezuhanását Pennsylvaniában, 10:28-kor pedig az Északi torony összeomlását.

2026-ban azonban először egy hetedik megemlékezéssel is kiegészült a hagyomány, ahogy ezt már az előző posztban is említettem. Ez már nem 2001. szeptember 11. egy konkrét pillanatát jelöli, hanem azok előtt tiszteleg, akik túlélték a támadásokat, részt vettek a mentési, kutatási és helyreállítási munkákban, vagy a környéken éltek és dolgoztak, de az azóta eltelt években a 9/11-hez kapcsolódó betegségek és sérülések következtében vesztették életüket. 

A New York-i 9/11 Memorial & Museum a 25. évfordulón vezette be ezt a hetedik csendet, amely mostantól az éves megemlékezés állandó része lesz. Charlotte-ban ehhez kapcsolódva 10:30-kor szólalt meg hetedszer a harang.

Van azonban egy másik, egészen különleges 9/11-es megemlékezési hagyomány is, amellyel Amerika-szerte találkozhatunk szeptember 11. környékén. Ez a 9/11 Memorial Stair Climb, vagyis az emlékező lépcsőmászás.

A résztvevők 110 emeletnek megfelelő lépcsőt másznak meg. Pontosan annyit, ahány emeletesek a World Trade Center ikertornyai voltak. Sokszor tűzoltók, rendőrök, katonák és más elsősegélynyújtók vesznek részt rajta, a tűzoltók közül pedig sokan teljes védőfelszerelésben teljesítik a távot. Ehhez természetesen nincs szükség egy 110 emeletes épületre, stadionokban, lépcsőházakban vagy szabadtéri lépcsősorokon ugyanazt az útvonalat járják végig újra és újra, amíg összegyűlik a 110 emelet. (Kb. 2200 lépcsőfok.)

A hagyomány szimbolikája nagyon erős. 2001. szeptember 11-én, miközben emberek ezrei lefelé igyekeztek a World Trade Center lépcsőin, hogy kijussanak az épületekből, a tűzoltók felfelé indultak rajtuk, hogy másokat mentsenek. Aznap 343 New York-i tűzoltó vesztette életét. Az emlékező lépcsőmászások elsősorban előttük és a többi áldozat előtt tisztelegnek.

Sok rendezvényen a résztvevők egy-egy szeptember 11-én elhunyt tűzoltó nevét és fényképét is magukkal viszik. Így nem egyszerűen egy sportteljesítményről van szó, hanem jelképesen annak az embernek a lépcsőit is megmásszák, aki 2001. szeptember 11-én elindult felfelé, de már nem térhetett vissza.

És hogy miért mesélem el mindezt? Mert ilyen megemlékezést idén itt, Wilmingtonban is tartottak. A belvárosban, a Cape Fear River partján álló River Place hatalmas lépcsősorán (ahonnan egyenesen a USS North Carolinára látni) tűzoltók teljes felszerelésben járták újra és újra a lépcsőket, amíg teljesítették a 110 emeletnek megfelelő távot.