Ezzel még adós vagyok. Tehát még júniusban voltunk a Brookgreen Gardens-ben egy esti programon, ami a vihar miatt sajnos elmaradt.

A jegyet átfoglaltuk egy júliusi napra, ami pedig a Cranbury céges utazás miatt maradt el. Végul augusztus 1-je lett a végleges verzió. Szép napnak ígérkezett, de a júniusi is úgy indult, aztán mi lett belőle.

Kb. dél körül érkeztünk meg és persze nappal is tettünk egy kört. Először mindig az étterembe megyünk, gyorsan kajálunk valamit, aztán pedig jöhet a séta. Idén azt hiszem többet jártunk már ebben a botanikus kertben, hiába van két órányira tőlünk, mint itt a közeliben, Wilmingtonban. Nagyon szép hely. Nemcsak a növények gyönyörűek, hanem tele van műalkotásokkal is. Nagyon szeretjük! 

Jajj, itt volt egy érdekes kis sztori. A földön láttunk egy óriási sáskát. De tényleg hatalmas volt. Próbáltuk kikerülni, nehogy ránk ugorjon vagy ilyesmi. Aztán jött egy háromfős társaság. Az egyik tagja, egy nagyon tetkós, ránézésre is tök belevaló csaj mezítláb sétált… és kérdezte, hogy szeretnénk-e megsimogatni a sáskát. Felvette a kezébe, aztán az meg egészen a válláig felmászott. Mi meg teljesen ki voltunk akadva! Rohadt viccesek lehettünk szerintem számukra! Azt hiszem, utána még egy szitakötőt is magára vett, és mondták a barátai, hogy nagy rovar rajongó. Attól tartok, ha nem mondják, akkor is rájövünk! 😂

Mikor mindent végignéztünk, akkor elindultunk a szállodába. A kijárat felé haladva kérdeztem Csibit, hogy emlékszik-e, amikor először itt jártunk jó pár éve, akkor hatalmas vadpulykák sétáltak itt a bejárat közelében… 

A parkoló túloldalán van egy tó és már az autóból lettem figyelmes arra, hogy a tó partján egy jól megtermett aligátor napozik. Gyorsan leparkoltunk és visszasétáltunk (persze, nyugi tisztes távolságból, én ugyanis eléggé parázok ezektől a lényektől.) De sajnos mire odaértünk a tó partjára, akkor éppen megfordult és becsúszott a vízbe, így már csak a fejét lehetett látni. Na sebaj, azért mégiscsak láttunk egy aligátort.

Megyünk vissza az autóhoz, majd mit látunk az autó közelében??? Igen, 3 vadpulykát. Ez nagyon vicces volt. Egy darabig néztük őket, aztán tényleg elindultunk a szállodába.

Most a Best Westernbe foglaltunk, ami kicsit távolabb volt, mint a legutóbbi szálláshely, de még ez is közel volt. Olyan 10-12 percen belül.

Éppen egy betanulós recepciós volt, így picit lassabban haladtak a dolgok, de azért meglett a szoba! 😀

Alig vártuk, hogy letusoljunk. Picit szusszantunk, aztán elindultunk vacsorázni, majd vissza a kertbe. A térképen kinéztünk egy útba eső éttermet. Pár percnyire volt a Litchfield nevű étterem. (A házunk is Litchfield - ez a modell neve.) 

Ez nagyon vicces volt, mert amikor megérkeztünk, akkor nem volt egyetlen vendég sem az étteremben. Még mondtam is Csibinek, hogy ne menjünk már ide be, mert olyan fura az egész… Sehol senki, tudjátok, ilyen útszéli típusú hely.. 😀 De persze bementünk! A személyzet kb. sorfalat állt nekünk az ajtóban, annyira várták már, hogy jöjjön bárki. 

Utánunk egyébként egyfolytában jöttek. Mire kijöttünk, majdnem tele lett az étterem. Az étterem klasszikus amerikai diner, valami családi vállalkozás. A falakat majdnem mindenhol rendszámok borították, ahol nem, ott meg mindenféle (főleg kávés) idézetek. Én imádom az ilyen idézetes táblákat, szóval kihasználtam, hogy üres az étterem és kb. mindent le is fotóztam! 

Az étel finom volt. Csibi salátát evett, én pedig sajtos toastot (grilled cheese a becsületes neve itt). 

A személyzet tagjai nagyon kedvesek voltak, mindenki odajött picit beszélgetni. Sőt, az egyik pincérlánynak szerintem tuti tetszett Csibi! 😀 Mikor indultunk el, megálltunk még kint fotózni és kb. utánunk szaladt, hogy majd ő csinál fotót! 

Vacsora után irány a kert. Néztük az eget, mert azért volt jó néhány felhő, de szerencsére ezúttal nem lett eső (majd csak éjjel kezdett esni). 

Az esti programra meg nagyon megérte várni, mert nappali fényben is láttuk, hogy ez marha jó lesz, de este kifejezetten csodás volt. Jó, én persze folyton parázok, hogy csak kígyó ne legyen a környéken, de ettől még varázslatos volt minden.

Sőt, képzeljétek az elején, amikor még nem volt teljesen sötét, akkor arra lettünk figyelmesek, hogy két emberke nagyon bámul valamit egy fán. Odamentünk és egy csodaszép bagoly ült a fán. Viszonylag közel hozzánk. Nagyon szép volt. Charlotte-ban a költözésünk előtt kicsivel egyik éjjel arra ébredtünk, hogy valami a közelben huhog és az erkélyről láttuk, hogy a szemben lévő ház tetején ott ül egy hatalmas bagoly. De akkor a sötét miatt túl sokat nem láttunk belőle. Ezen kívül szerintem még sosem láttunk így a természetben szabadon baglyot. 

El se tudtunk szakadni tőle és egyszer csak kb. a fejünk mellett átrepült egy másik, még alacsonyabban lévő fára. Szinte karnyújtásnyira volt tőlünk.

Mikor lassan már elindultunk, akkor egy önkéntes bácsi leszólított minket, hogy jártunk-e már itt, meg honnan jöttünk…. Csak a szokásos, így megint leragadtunk beszélgetni. És ahogy ott csacsogtunk, a bagoly egyszer csak óriási szárnysuhogással megérkezett mögénk és a legközelebbi fára ülve figyelt minket. 

Ez igazán varázslatos pillanat volt! Nagyon szerencsésnek éreztük magunkat! 

A kerthez van térkép, amit most csak azért próbáltunk követni, hogy az összes installációt megnézzük. De volt ahova többször is visszatértünk, mert annyira szép.

Tulajdonképpen nagyon nehéz lenne egy kedvencet kiemelni. Különösen tetszett nekünk az esernyős rész, a gyermekkert, a pálmakert és az a rész, ahol a hatalmas tölgyfák állnak méltóságteljesen. Ezekre úgy voltak a fények felhelyezve, mintha ezernyi csillag ragyogott volna a fejünk felett. Gyönyörűszép volt. Ez itt Karácsonykor is lenyűgözött minket, de a nyári dekorációban sem csalódtunk!

Nehéz így leírni, de szerintem a képek alapján azért el tudjátok képzelni. 

Mondanom sem kell, hogy zárás előtt egy-két perccel futottunk már kifele. Kb. már csak az önkéntesek voltak ott, meg mi! 😀

A parkoló is szinte üres volt. 8-10 perc alatt a szállodához értünk és gyors fürdés után mentünk is aludni.

Éjjel aztán elkezdett esni az eső és másnap délelőtt is nagyon esett. Majdnem egész hazaúton ez volt a helyzet, de ezt mi nem bántuk, mert szerencsére este megkímélt minket és ezért nagyon hálásak voltunk!

Szuper program volt ismét! Hamarosan újra visszatérünk!

További képek