Másnap nem keltünk túl korán, hiszen mivel reggeli nem volt a szállodában, nem voltunk időhöz kötve. De persze azért ne úgy képzeljétek, hogy 10-ig aludtunk, mert tudtuk, hogy nagyon sok séta vár ránk. 

Elmentünk a Wawa-ba reggelizni, majd utána gondoltuk, hogy megnézzük a Liberty Bell-t végre közelről. De akkora sor állt, hogy aztán meggondoltuk magunkat és megbeszéltük, hogy másnap nyitás előtt idejövünk. 

Először tehát elmesélem a mi napunkat, és aztán akit érdekel, azok kedvéért a történelemről is írok külön, mert ennél a városnál egyszerűen muszáj! 

Szóval egyszerűen csak nekiindultunk. Elsőként bementünk az utca túloldalán található Visitor Centerbe, ahol van egy szuvenírbolt, kajáldák, egy mini múzeum és rengeteg információ, meg katalógus. Már többször mondtuk, hogy mi szeretjük ezeket a Visitor Centereket, mert mind nagyon színvonalas. 

Az épület mögött továbbhaladva található a National Constitution Center. Ez egy interaktív múzeum, amely az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának történetét, jelentőségét és működését mutatja be. Nem maga az alkotmány készült itt (azt a közeli Independence Hallban dolgozták ki és írták alá 1787-ben), hanem egy modern múzeum, ahol azt lehet megérteni, hogyan alakította és alakítja ma is az alkotmány az amerikai államot és az emberek jogait.

De ide mi most nem mentünk be, hanem elkanyarodtunk és a Chinatown felé vettük az irányt. 

A Philadelphia Chinatown az egyik legrégebbi kínai negyed az Egyesült Államok keleti partján. A története az 1870-es években kezdődött, amikor kínai bevándorlók (köztük sokan, akik korábban a transzkontinentális vasút építésén dolgoztak) érkeztek a városba. Az első dokumentált kínai üzletek egyike egy mosoda volt a Race Streeten, és fokozatosan ezen a környéken alakult ki a kínai közösség központja.

Ma már a név egy kicsit csalóka, mert Chinatown nem kizárólag kínai, hanem vietnámi, thai, koreai, malajziai és más ázsiai kultúrák, éttermek és üzletek is megtalálhatók itt. Emiatt sokkal inkább egy pezsgő, ázsiai kulturális negyed, mint egyszerűen „kínai városrész”.

A Chinatown Friendship Gate a 10th Street és Arch Street találkozásánál áll, és gyakorlatilag a kínai negyed jelképes kapuja. 1984-ben készült, Philadelphia és kínai testvérvárosa, Tianjin (Tiencsin) kapcsolatának tiszteletére; később kínai mesterek újították fel. A színes kapu nem egyszerű dekoráció, ugyanis a rajta látható sárkányok, főnixek, felhők és más motívumok mind a hagyományos kínai szimbolikából származnak.  

Chinatown egyébként azért is érdekes, mert többször komoly veszélybe került a városfejlesztések miatt. Autópálya- és nagy építkezési tervek, köztük a Pennsylvania Convention Center fejlesztése is érintette a környéket, a helyi közösség pedig évtizedeken keresztül küzdött azért, hogy Chinatown ne tűnjön el vagy darabolódjon tovább. 

A philadelphiai Chinatown-nak nincsenek hivatalosan kijelölt közigazgatási határai, ezért pontos lakosságszámot nehéz mondani, de a történelmi negyed néhány ezer ember otthona, miközben a tágabb környéken jóval nagyobb ázsiai közösség él.

Egészen érdekes élmény volt itt sétálgatni. Valahogy teljesen más hangulata volt. És bár még egyikünk sem járt Ázsiában, mégis átjött az a feeling. Egy kicsit (nagyon) kaotikus volt. Azt beszéltük, hogy bár ezek az emberek már itt élnek, ennek ellenére nagyon is őrzik a sajátságos kulturájukat. 

Innen tovább haladva belefutottunk egy - mint később kiderült piacba -, de most csak a kinti leülős részén haladtunk át. Ez a Reading Terminal Market. A piac 1893-ban nyílt meg, amikor fölötte elkészült a Reading Railroad hatalmas vasúti terminálja. A történet érdekessége, hogy ezen a környéken már jóval korábban is működtek szabadtéri piacok, így amikor a vasúttársaság építkezni kezdett, a kereskedők nem akartak egyszerűen eltűnni. Végül lényegében beépítették a piacot az új komplexumba, alul maradt a kereskedelem, felette pedig ott volt a vasút.

Innen származik a neve is: Reading Terminal Market, ami nem azért „reading”, mert itt olvasgattak. 😂 A Reading Railroad után kapta a nevét (és a Readinget itt kb. „Redding”-nek ejtik).

Ma is működő piac, több mint száz árussal, és szerintem az egyik legjobb hely arra, hogy az ember egy helyen találkozzon Philadelphia és Pennsylvania gasztronómiájával. Különösen érdekesek a Pennsylvania Dutch/Amish árusok, akik hagyományosan Lancaster megye környékéről érkeznek.

Innen tovább haladva a City Hall épületéhez jutottunk. (Ez célzott mutatvány volt, mert egy csomó minden csak véletlenül került az utunkba.)

A City Hall-ról most csak röviden, mert a történelmi részben lesz még szerepe.  

1871 és 1901 között épült, és elkészültekor a világ egyik legnagyobb és legmagasabb városháza volt. A tornyával együtt kb. 167 méter magas, a tetején pedig William Penn hatalmas bronzszobra áll.

Itt egy tolószékben ülő bácsi énekléssel szórakoztatta a nagyérdeműt (de lehet, hogy leginkább csak önmagát.) Ami még érdekes volt, az egy Portal nevű installáció. Ez egy hatalmas, kör alakú képernyő, amely élő videókapcsolaton keresztül köt össze a világ más városaiban felállított hasonló portálokkal. Nincs hang, egyszerűen látjuk egymást a több ezer kilométerre lévő emberekkel. Lehet integetni, grimaszolni vagy éppen „kommunikálni” velük mozdulatokkal. Olyan, mintha egy pillanatra valóban kinyílna egy ablak egy másik városra. Ez nagyon mókás volt. Voltak akik még táncra is perdültek! Jópofa, ahogy a “túloldalon” vették a lapot és ők is táncoltak. 

Ezt követően eljött a kávé ideje, szóval tettünk egy kis kitérőt, mert Csibi talált egy kávézót. Cake & Joe a neve. Állítólag több is van belőle, mi itt jártunk: 1735 Market St, Philadelphia, PA 19103. 

A Cake & Joe egy helyi desszertkávézó, amely főleg a látványos, modern mousse tortáiról és süteményeiről ismert. Ittunk egy kávét természetesen, meg egy hideg teát (jég nélkül, of course! 😂) és ettünk egy szelet újragondolt fekete-erdő tortát. Ez a torta nagyon-nagyon finom volt. Nem volt túl édes és mennyei volt. Ahogy megettük, arra gondoltunk, hogy kéne még egyet enni. (De nem ettünk. Mondjuk el is fogyott, szóval lehet csak ezért!)

Miután egy picit feltöltődtünk energiával, visszatereltük magunkat az útra és mentünk tovább, mert még elég messze volt a kitűzött célállomás.

Következett az úgynevezett LOVE Park, mely hivatalosan John F. Kennedy Plaza néven fut, de sokkal ismertebb LOVE Parkként, természetesen a híres LOVE-szobor miatt. A piros betűs alkotást Robert Indiana készítette; a LOVE motívum az 1960-as években született, a philadelphiai szobor pedig 1976-ban került először a térre. És van benne egy szép kis philadelphiai csavar! Philadelphia beceneve ugye „City of Brotherly Love”, vagyis a „testvéri szeretet városa”, így ennél megfelelőbb helyet nehéz lett volna találni a LOVE-nak. (Ilyen szobrot már láttunk New York Cityben. És egy hasonló típusú HOPE feliratot is.)

Ennek aztán megtaláltuk a spanyol nyelvű verzióját is egy kicsivel arrébb, a Sister Cities Parkban. Az AMOR szintén Robert Indiana alkotása és 2015-ben, Ferenc pápa philadelphiai látogatásának idején került a városba. 

Így haladtunk szépen északnyugati irányban, amikor belefutottunk a Logan Square nevű térbe. A Logan Square, pontosabban Logan Circle Philadelphia eredeti öt közparkjának egyike, amelyeket William Penn már a 17. századi várostervében kijelölt. (Erre majd még visszatérünk.) A tér közepén álló hatalmas szökőkút a Swann Memorial Fountain, amelyet 1924-ben avattak fel. A három nagy alak Philadelphia három fontos vízfolyását jelképezi: a Delaware-t, a Schuylkillt és a Wissahickont.

A Logan Square-től a Philadelphia Museum of Art felé vezető széles út a Benjamin Franklin Parkway, Philadelphia egyik reprezentatív sugárútja. A 20. század elején alakították ki, és Párizs nagy sugárútjai, különösen a Champs-Élysées hangulata is inspirálta. Nekünk az Andrássy út jutott róla eszünkbe.

A Parkway mentén a világ országainak zászlói sorakoznak. Ezek Philadelphia nemzetközi, soknemzetiségű karakterét hivatottak hangsúlyozni. Sajnos a magyar zászlót nem találtuk meg. Elméletileg névsor szerint vannak a zászlók kihelyezve, de nem volt ott. 

Útközben elhaladtunk a Rodin múzeum mellett, amely Auguste Rodin francia szobrász műveinek egyik legjelentősebb gyűjteményét őrzi Párizson kívül. Már az utcáról is látható az egyik legismertebb műve, A gondolkodó (The Thinker). A múzeum 1929-ben nyílt meg, a gyűjtemény alapját pedig Jules Mastbaum philadelphiai üzletember hozta létre. De ide nem mentünk be most. 

Lassacskán odaérünk a célunkhoz, mely nem más mint a Rocky-szobor. 

Na de akkor erről is mesélnék egy picikét. 

Ha Philadelphia, akkor Rocky! Legalábbis a város történelmi nevezetességei mellett szinte biztos, hogy előbb-utóbb belebotlunk a világ egyik leghíresebb filmes bokszolójába.

Az első Rocky-film 1976-ban került a mozikba, Sylvester Stallone főszereplésével. Rocky Balboa ugyan kitalált figura, de történetét annyira szorosan Philadelphiához kötötték, hogy az évtizedek során szinte a város egyik nem hivatalos jelképévé vált. Rocky története a kitartásról, a kemény munkáról és arról szól, hogy egy esélytelennek tűnő ember is képes lehet valami rendkívülire.

A film egyik legismertebb jelenetében Rocky edzés közben végigfut Philadelphia utcáin, majd felszalad a Philadelphia Museum of Art 72 lépcsőfokán. Amikor felér, felemeli a karját és ez a néhány másodperc filmtörténetté vált.

A lépcsők azóta Rocky Steps néven váltak világhírűvé, és természetesen ma is turisták tömegei utánozzák a jelenetet. Mi is láttunk jó néhány embert felszaladni rajtuk, majd a tetején Rocky győzelmi pózában fotózkodni. Sőt, egy pasi konkrétan bokszkesztyűt is hozott és a kislánya úgy fotózta le a szobor előtt állva!  

A lépcsők mellett pedig ott áll maga Rocky Balboa bronzszobra is. Érdekesség, hogy ezt eredetileg nem Philadelphia rendelte meg emlékműként! A szobrot Sylvester Stallone készíttette az 1982-es Rocky III című filmhez, és a forgatáson is szerepelt.

A film után Stallone a városnak ajándékozta a szobrot, de ekkor kisebb vita alakult ki arról, hogy vajon egy kitalált filmes szereplő szobra valóban a művészeti múzeum előtt álljon-e. Volt, aki szerint ez már önmagában a popkultúra egy darabja, mások szerint azonban semmi keresnivalója egy komoly művészeti intézmény előtt.

Így Rocky egy ideig költözgetett. Végül 2006-ban került jelenlegi helyére, a múzeum lépcsőinek közelébe és ma már Philadelphia egyik legnépszerűbb fotópontja. És szó szerint sor áll előtte, mert mindenki szeretne egy közös képet Rockyval. Mi általában nem állunk be a sorba, hanem valahonnan oldalról készítünk fotót. De ez egyébként nagyjából mindenhol így van, hogy az emberek (általában viszonylag kulturáltan) sorba állnak az ilyen fotópontoknál! 

Nem mellesleg szerintünk a városra is innen nyílik a legjobb panoráma. 

Itt elidőztünk egy darabig, majd ugyanezen az útvonalon elindultunk visszafelé. Azért itt már kezdtünk fáradni, őszintén szólva, de azért csak toltuk tovább.

A Benjamin Franklin Parkway és a 16th Street találkozásánál található a Horwitz-Wasserman Holocaust Memorial Plaza. A központi szobor Nathan Rapoport Monument to Six Million Jewish Martyrs (Hatmillió zsidó mártír emlékműve) című alkotása, amelyet 1964-ben állítottak fel. Különlegessége, hogy ez volt az Egyesült Államok első nyilvános holokauszt-emlékműve.

Az emlékművet olyan philadelphiai zsidó családok kezdeményezésére állították, akik közül sokan a második világháború után menekültek Európából Amerikába. A szoborban több szimbólum jelenik meg (lángok, emberi alakok, Tóra, szögesdrót), amelyek egyszerre utalnak az áldozatok szenvedésére, a pusztításra és az ellenállásra.

A környezetét 2018-ban alakították át a mai emlékhellyé, és több nagyon érdekes elemmel egészítették ki. Van például hat emlékoszlop, örökláng, és ami szerintem egészen megrázó: eredeti vasúti sínek a treblinkai haláltáborból. Az egész területet egyfajta szabadtéri múzeumnak szánták. Ezek számomra mindig elég megrázó helyek. 

Ezt követően újra a City Hall környékére érkeztünk és a korábban említett piacra is bementünk. Az volt a terv, hogy eszünk valamit, mert már kezdtünk éhesek is lenni. De olyan elképesztő tömeg fogadott bennünket, hogy nézelődés helyett leginkább azt figyeltük, merre lehet kijutni. 😄 Alig lehetett haladni a standok között, így nálunk a Reading Terminal Market inkább egy gyors túlélőtúra lett, mint gasztronómiai felfedezés. Én egyszerűen sokkot kaptam odabent és mondtam Csibinek, hogy azonnal (!) menjünk ki innen! Hát így nem ettünk! 😀

A hosszú városi séta után egy nagyon picit megpihentünk a szállodában, majd a Delaware folyó partja felé vettük az irányt, ahol Philadelphia egy egészen más arcát ismertük meg. A Penn's Landing környéke ma a város egyik kedvelt vízparti szabadidős területe, nyáron pedig még egy kisebb vidámpark is működik itt.

A Blue Cross RiverRink Summerfest területén óriáskerék, körhinta, játékok, görkorcsolyapálya és különböző étkezési lehetőségek várják a látogatókat. A közelben található Spruce Street Harbor Park pedig függőágyaival, színes fényeivel és vízparti kiülőivel inkább a lazításról szól.

Érdekes kontraszt volt, hogy  néhány órával korábban még Philadelphia több száz éves történelmének helyszínei között sétáltunk, itt pedig már egy modern, nyári vízparti szórakozónegyedben találtuk magunkat.

A vízpart közelében még Tamanend, a lenape őslakosok egyik vezetőjének szobrába is belebotlottunk. Akkor még nem is sejtettük, hogy az emlékmű története egészen William Pennig és Philadelphia alapításának időszakáig vezet vissza. (Erről is bővebben majd a “töriórán”. 😂) 

Ekkor kb. már csak vonszoltuk magunkat. Már elindultunk a szálloda felé (csak még 5x tértünk le az útról). Először is vettünk végre ételt, egy pizzázóba tértünk be és rendeltünk elvitelre egy pizzát.

Az utca túloldalán áll a Christ Church, amely egy 1695-ben alapított történelmi templom. Az amerikai alapító atyák közül többek között George Washington, Benjamin Franklin és Robert Morris is kötődött ehhez a helyhez. 

Útba esett még a Betsy Ross Ház is, mely azzal a híres legendával kapcsolódik össze, hogy Betsy Ross varrta meg az első amerikai zászlót George Washington kérésére. De erről is lesz még szó a későbbiekben. 

Nehéz bármiről írni, mert itt tényleg annyi történelmi dolog van, és minden mindennel összekapcsolódik. Ezért mondom ilyen sokszor, hogy visszatérünk majd egy-egy dologra. 

Már majdnem visszaértünk a szállásunkhoz, amikor még egy működő philadelphiai  tűzoltóállomásnál is megálltunk. (Ott volt a sarkon, csak nem hagyjuk ki, nemde? 😀) A 4th Streeten található Engine 8 / Ladder 2 állomása ráadásul nincs messze a város tűzoltástörténeti múzeumától. Philadelphia tűzoltásának történetében (nem meglepő módon) Benjamin Franklinnek is fontos szerepe volt.  

Itt még láttunk egy - számunkra - nagyon érdekes dobozt. Ingyenesen elvihető naloxon (Narcan) van benne, amely opioid-túladagolás esetén életet menthet. Az ilyen nyilvánosan hozzáférhető készletek célja, hogy vészhelyzetben bárki azonnal segítséget tudjon nyújtani a mentők megérkezéséig.

A szállodánkkal szemben pedig egy történelmi kvéker Meeting House is állt, ami elsőre csak egy újabb régi épületnek tűnt, később azonban kiderült, hogy a kvékerek története szorosan összefonódik William Penn és Pennsylvania történetével. 

Na és végre valahára, úgy 30 000 lépés után meg is érkeztünk a szállodába. A pizza már majdnem kihűlt persze. 😂 

Altatóra sem volt szükség! Nagyon érdekes és eseménydús napot zártunk!

További képek