Amerika gyakran „a lehetőségek hazájaként” él a kollektív emlékezetben. Egy hely, ahová bárki megérkezhetett, új életet kezdhetett, és felépíthette az álmát. A kínai bevándorlók története azonban azt bizonyítja, hogy ez az álom nem mindenkinek volt egyformán elérhető.

A 19. század közepén, az 1848–49-es kaliforniai aranyláz idején kínai férfiak tízezrei érkeztek az Egyesült Államokba, főként Dél-Kínából. Otthon szegénység, háborúk és éhínség várta őket; Amerikában munkát, pénzt és egy jobb jövő ígéretét látták.
Sokan aranyat mostak, mások mosodákat nyitottak, éttermekben dolgoztak, vagy a legkeményebb fizikai munkákat vállalták el. Kulcsszerepük volt az amerikai transzkontinentális vasút megépítésében is, robbantásokkal, sziklafalakon dolgozva, gyakran életveszélyes körülmények között.

Ahogy az aranyláz kifulladt és a gazdasági helyzet romlott, a hangulat megváltozott. A kínai munkásokból, akik addig „szükségesek” voltak, hirtelen bűnbak lett. Azzal vádolták őket, hogy elveszik a munkát, lenyomják a béreket, és „nem illenek bele” az amerikai társadalomba.
Megjelent egy veszélyes gondolat, mely szerint a kínaiak nem asszimilálhatók, nem lehetnek „igazi amerikaiak”. Ez a félelem aztán hamar politikai döntéssé vált.

1882-ben az Egyesült Államok elfogadta a Chinese Exclusion Act-et. Ez volt az első amerikai törvény, amely egy teljes etnikai csoport bevándorlását tiltotta meg.
A törvény megtiltotta a kínai munkások belépését az országba, ellehetetlenítette az állampolgárság megszerzését, és családokat szakított szét, mert akik hazautaztak, gyakran nem térhettek vissza.

A törvényt újra és újra meghosszabbították, majd gyakorlatilag állandóvá tették. Csak 1943-ban vonták vissza, több mint 60 év elteltével.

Ebben az ellenséges környezetben a kínai bevándorlók egymásba kapaszkodtak. Így születtek meg a Chinatown-ok. Nem turisztikai látványosságként, hanem védett közösségi térként.
Itt ugyanis beszélhették a saját nyelvüket, megőrizhették a hagyományaikat, segíthették az újonnan érkezőket, és túlélhettek egy olyan társadalomban, amely gyakran elutasította őket.

San Francisco Chinatown-ja például az 1906-os földrengés után tudatosan kínai stílusban épült újjá, egyszerre ellenállásként és láthatóságként: “itt vagyunk, és maradunk”.

Sokan nem Ellis Island-en léptek be Amerikába, hanem az Angel Island Immigration Station (San Francisco) falai között várakoztak hónapokig, néha évekig kihallgatások, kérdések, gyanakvás közepette. A falakba karcolt kínai versek ma is félelemről, honvágyról, reményről szólnak. Ez Amerika kevésbé ismert arca.

Ma a Chinatown-ok színesek, illatosak, ünnepeltek. De fontos emlékezni arra, hogy ezek kirekesztésből, túlélésből és közösségi erőből születtek.