Hihetetlen, de ez már a 6. New Yorki utazásunk. Imádjuk ezt a várost.

Na de induljunk neki! Tartsatok velünk ezúttal is!

Most az American Airlines reggel 6-kor (!) induló járatát választottuk. (Ára: 317 USD/fő). Az előző napokon figyeltük az időjárást és sajnos elég hideg időt jósoltak. Első nap 9-10 fok (max), aztán 15-16, majd ismét csak 12. Szóval ott kezdődött az egész, hogy “komolyan téli kabátot kell vinnünk???” Nem akartunk téli kabátot felvenni már ebben a szezonban. De tekintve, hogy mi fázósak vagyunk, végül úgy döntöttünk, hogy elvisszük.
Ez a korai járat azt jelenti, hogy 4-re a reptéren kell lenni, vagyis nekünk legkésőbb 3:20-3:30-kor el kell indulni itthonról. Következésképpen 2:40-kor kell kelnünk. Jesszusom.
Szerdán este próbáltunk tényleg nagyon időben ágyba kerülni, idejét nem tudom, hogy mikor feküdtünk le utoljára este 9-kor. Azt hittem, hogy nem fogok tudni elaludni, de igen hamar sikerült mindkettőnknek.

4/9/2026

Időben ébredtünk, összeszedtük magunkat (és ismét kiderült, hogy kizárólag akkor vagyunk képesek ilyen gyorsan összekapni magunkat, ha repülővel utazunk valahova 😂).
A reptér 25-30 percre van tőlünk. Mint legutóbb, most sem találkoztunk túl sok másik autóval útközben. Egyetlen autó húzott el mellettünk nagy sebességgel (és ezúttal nem a rendőr volt). A szembejövő forgalom kicsit nagyobbnak tűnt. De mi nagyon gyorsan a Shuttle parkolóba értünk. A busz is hamar jött és ezúttal tök tele lett. Jött egy bácsi egy kutyával is. Ez ilyen harci kutya típus volt, de nagyon jámbornak tűnt. Nem volt rajta szájkosár sem, meg semmi. Pont velünk szembe ültek le és a kutya egyfolytában engem nézett. És tényleg látszott rajta, hogy barátságos, de nekem mégis olyan ijesztőnek tűnt szegény. 🙂

Na ezt csak gondoltam elmesélem, mert valamiért bennem maradt.

4:10 perckor mi már az ellenőrzésen is túl voltunk. Semennyit nem kellett sorba állnunk. Jöttünk, láttunk, mentünk, kb. tényleg ennyi volt az egész. Elmentünk a kapuhoz és azt láttuk, hogy nagyjából mindenki egyenpólóban van, aki ugyanazzal a géppel utazik. Valamilyen tánccsoport volt és szerintem majdnem az egész gépet ők foglalták el! 🙂 Egy darabig ott üldögéltünk köztük, de aztán arra gondoltunk, hogy reggelizünk valamit. Ez a reptér nagyon picike (egyelőre), így nincs nagy választék, de legalább messzire se kell menni. Ettünk egy-egy kis szendvicset, aztán utána már lehetett is beszállni végre.
Mivel nem voltunk hajlandóak pénzért ülést választani, ezért a gépre bíztuk magunkat, hogy majd amit kioszt nekünk, az jó lesz. És ahhoz képest, hogy a legolcsóbb jegyet vettük, elég jó helyet kaptunk, mert közvetlen az első osztály mögötti első páros ülést kaptuk, extra hellyel. Ez most kivételesen jó vásár volt! 😀

Maximum annyi volt, hogy mire mi beszállhattunk a gépbe, már elfogytak a fenti csomagtárolóban a helyek, ezért nekünk fel kellett adni a bőröndünket. (Amit a végén majd a szalagról tudunk visszakapni.)

A gép minimális késéssel indult, és mondta a pilóta, hogy 1 óra 25 perc lesz az út. Így aztán mi már reggel 8 órakor New Yorkban voltunk. Igaz, hogy ezért irtó korán kellett kelni, de ez tök szuper volt így.
Az ingyenes buszjárattal elmentünk a metróig, ahonnan összesen 3 megállót kellett menni, onnan pedig pár utcát gyalogolni a szállodáig. A buszon volt egy hüpi (=hülye pi…a), aki két széket foglalt el a tömött buszon és annak ellenére, hogy ki volt írva, hogy nem lehet a buszon dohányozni, ott szívta azt az elektromos cigit, vagy mit (bocsi, hogy nem tudom, mi a neve. Sose dohányoztam, így ebben a témában abszolút nem vagyok képben 😂). Mivel sajnos pont mellette álltunk, így mi is kaptunk a füstből… A mellettem álló nénin is láttam a véleményét…

A metrójegy ára most már 3 USD / utazás. A metróállomás, ahol ilyenkor átszállunk, nem forgókaros, hanem üvegajtós. Ez így sokkal jobb, mert a bőröndökkel könnyen át lehet menni. A forgókaroknál mindig alatta lökdössük át őket, hogy ne szoruljunk be.

A metróról leszállva, rögtön belefutottunk egy őrültbe, aki csúnya dolgokat üvöltve magyarázott valakinek (vagy csak magának…). Az ilyen alakokat és szitukat próbáljuk kerülni, amennyire csak lehet. (Most több ilyen alakba is sikerült belefutni, de még mindig azt mondom, hogy egy New York szintű városhoz képest elenyésző volt.) Az utolsó Charlotte-i kirándulásunk során több ilyennel találkoztunk.

A szállodát hamar megtaláltuk, főleg Csibi hihetetlen jó tájékozódási képességének köszönhetően. Ő annyira könnyedén tud boldogulni a metró útvesztőiben is.
A szállodánk tehát a Residence Inn by Marriott New York Manhattan/Midtown East (148 E 48th St, New York, NY 10017). 4 éjszakára 1047 USD volt.
A szobát még nem tudtuk elfoglalni, habár amúgy egészen biztosan volt szabad szoba, mert azt mondta a recepciós, hogy pénzért van már most is szoba. De nem kértük. Csak azt, hogy a bőröndöket hadd tegyük le. Így is történt.
Mivel korán érkeztünk meg, ezért még volt reggeli, így mi “belógtunk” és ettünk egy kicsit, aztán elmentünk mosdóba és kezdődött a móka.

Azt terveztük, hogy elmegyünk megnézni, hol van a konzulátus, hogy szombaton reggel ne a sötétben kelljen bóklászni majd. Nagyon egyszerű volt megtalálni. Kimentünk a sarokig, onnan egyenesen előre 4 utcányit és a sarkon befordulva ott áll a konzulátus. Kint lógott a magyar zászló, szóval nem is lehetett eltéveszteni.

Mi mindig megállunk fotózni, nézelődni, de még ezzel együtt is max 10 perc volt. Nézelődés nélkül ez kb. 5 perces séta.
A kapunál ki volt írva, hogy a levélszavazatokat akár már aznap is be lehet dobni, így aztán Csibi már rögtön 9-én le is adta a maga szavazatát.

Erre a napra én a Central Parkot terveztem magunknak és ezért el is indultunk abba az irányba, de közben láttuk, hogy a Roosevelt Island-re vezető tram nagyon közel van, így rögtön módosult a tervünk.

További képek