Amikor az előző posztot írtam, még az volt a kérdés, hogy a demokraták át tudják-e venni a Kongresszus legalább egyik házának irányítását. Mostanra valószínűleg már ti is hallottátok, mi lett az eredmény. A november 4-én elérhető adatok alapján az AP és a Reuters szerint a demokraták a Képviselőházban és a Szenátusban is többséget szereztek.

Az új Kongresszus januárban ül össze, így a republikánusok akkor kerülnek kisebbségbe mindkét házban. A hivatalos hitelesítés még hátravan, és a pontos mandátumszám sem végleges (november 4-én).  

Nálunk itt, Észak-Karolinában az egyik legérdekesebb eredmény, hogy Roy Cooper, az állam korábbi demokrata kormányzója legyőzte a republikánus Michael Whatley-t, így egy eddig republikánus szenátusi hely a demokratákhoz került. Vagyis idén nálunk nem volt kormányzóválasztás, mégis egy volt kormányzó lett a választási este egyik főszereplője.

Nagyon sok történelmi eredmény született ezen a félidős választáson. Néhány fontosabb: 

• Két másik déli államban évtizedes sorozat szakadt meg.
• Texasban James Talarico 38 év után az első demokrata, aki szövetségi szenátusi választást nyert.
• A szomszédos Dél-Karolinában pedig Annie Andrews az első demokrata szenátusi győztes 1998 óta. Mindkét államban nagy különbséggel Trump nyert a 2024-es elnökválasztáson, ezért is feltűnő a mostani fordulat.

A pártok közötti fordulat mellett volt néhány olyan eredmény is, ami egészen más okból történelmi:

• Új-Mexikóban Deb Haaland, a Laguna Pueblo közösség tagja lett az első amerikai őslakos nő, akit az Egyesült Államokban kormányzóvá választottak.
• Minnesotában Peggy Flanagan, a White Earth ojibwe közösség tagja pedig az Egyesült Államok első amerikai őslakos női szenátora lesz.

A délkeleti államokban is született két elsőség:

• Floridában a republikánus Byron Donalds lesz az állam első fekete kormányzója, és ő az első fekete republikánus az országban, akit erre a tisztségre megválasztottak.
• A szomszédos Georgiában a demokrata Keisha Lance Bottoms az Egyesült Államok első fekete női kormányzója lesz. 

Egyébként nagyon sok történelmi eredmény született ezeken felül is ezen a félidős választáson. 

És mit szólt mindehhez maga az elnök? A Fox Newsnak azt mondta, hogy elfogadja az eredményt, de személyes vereségnek nem tekinti (ki gondolta volna??). Szerinte a választóknak nem tetszettek a jelöltek. Wow.

És ezzel vissza is értünk az eredeti kérdéshez, hogy mégis mi változik, ha az elnök személye marad? Januártól Trumpnak mindkét házban demokrata többséggel kell számolnia. Ez megnehezítheti a törvényjavaslatai elfogadását, a Szenátus pedig elutasíthatja egyes kinevezéseit. Közben az elnök vétójoga is megmarad, így a demokraták saját törvényjavaslatai előtt is lehet akadály. Amikor például a szövetségi kormány működéséhez szükséges pénzről kell dönteni, már egy más összetételű Kongresszussal kell megállapodnia. Pont ez az, amin egy félidős választás változtatni tud.

Mesélek még egy érdekességet. Van egy mondjuk úgy itteni barátnőm, akivel egyébként egy utazós fb-csoportban “találkoztunk” pár évvel ezelőtt és azóta is tartjuk a kapcsolatot, viszonylag rendszeresen szoktunk beszélni. Szóval az Ő férje már jó ideje amerikai állampolgár, így persze jogosult arra is, hogy szavazzon.

A választás előtt kapott az elnök aláírásával egy levelet, amelyben arról tájékoztat, hogy a címzett egyszeri 90 (!) dolláros kifizetést kap az októberi Medicare-biztosítási díj egy részének fedezésére.  A levél szerint a Kongresszus 2 milliárd dollárt biztosított a hagyományos Medicare program fejlesztésére, és ebből közvetlenül a biztosítottaknak juttatnak pénzt. 

A levél további részében az elnök a kormánya egészségügyi intézkedéseit méltatja. Például gyógyszerárak csökkentéséről, a TrumpRx kedvezményeiről, a vidéki egészségügy támogatásáról, az egészségügyi megtakarítási számlák bővítéséről és az árak átláthatóságáról ír. Vagyis röviden szólva magát fényezi, ahogy mindig.

De valójában nem is ez a legfontosabb. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy vajon az iráni háborúra mennyi pénz ment el eddig és nyilván utánanéztem. 
Összehasonlításképpen a Pentagon legutóbbi becslése az iráni háború amerikai katonai költségeit október 16-ig 47,1 milliárd dollárra tette. Ez a felhasznált lőszerek és az elvesztett eszközök pótlásának becsült költségét is tartalmazza, a támaszpontok helyreállítását azonban nem.
A két összeg eltérő célú és időtávú kiadásokat takar, nagyságrendjük között mégis közel huszonnégyszeres a különbség.

Amikor egy asztmás fújó ára 500 dollár, akkor remélem, mindenki érzi, hogy a 90 dollár az mi. Biztos vagyok benne, hogy valakinek ez a kicsi összeg is számít, de nem tudom nem látni a különbséget, hogy hol van a fontossági sorrend. És ha az indokokat még meg is érteném, az eszközöket tekintve azért már vannak fenntartásaim. 

Az amerikai és/vagy itt élő emberek nyilván nem akarnak háborút, nem akarják, hogy az ország pénze erre menjen el, miközben kb. mindenhonnan ellenségeket sikerül csak begyűjteni a nagy “béke” szellemében. 

Ami még fontos, hogy oké, hogy most demokrata győzelem született, a nagy kérdés inkább az, hogy mindez most az elnök ellenében történt-e inkább. Mert ettől 2 év múlva ugyanúgy nyerhet majd republikánus elnök.

Az elnöknek tehát a demokrata többség mellett is marad mozgástere. Ahol az alkotmány vagy egy meglévő törvény már felhatalmazza, ott új kongresszusi szavazás nélkül is léphet. Nagy különbség van viszont aközött, hogy utasítja a szövetségi hivatalokat, mire figyeljenek jobban egy törvény végrehajtásakor, vagy magát a törvényt akarja átírni. Az utóbbihoz már meg kell nyernie a Kongresszus támogatását.