Számunkra az egyik első kulturális sokkhatás a jégkocka és légkondi párosa volt, amelyről korábban már egy poszt is született. Azóta külön-külön is próbáltam körbejárni a témát, ezért most a légkondiról lesz szó.

Odakint 35 fok van, de ha belépsz egy boltba/bárhova, tutira megfagysz. Az amerikai légkondicionálás nem egyszerűen egy kényelmi eszköz, hanem sokkal inkább életforma.

A légkondi története egy nyomdában kezdődött.
1902-ben egy fiatal mérnök, Willis Carrier olyan rendszert fejlesztett ki, amely eredetileg nem emberek hűtésére szolgált. A cél az volt, hogy egy nyomdában szabályozni lehessen a hőmérsékletet és a páratartalmat, mert a papír a nyári melegben megduzzadt, és problémákat okozott a nyomtatás során.
Carrier valószínűleg nem gondolta volna, hogy találmánya egyszer egész városok életét fogja megváltoztatni. Pedig pontosan ez történt.
Az 1920-as években a légkondicionálás megjelent a mozikban és az emberek imádták, hogy hűvös van bent.
A nyári hőségben a légkondicionált mozi maga volt a mennyország. Egyes mozik még külön reklámozták is, hogy náluk kellemes, hideg levegő várja a vendégeket. A légkondi először természetesen luxusnak számított, aztán pedig státuszszimbólumnak. Végül alapvető szükségletté vált.
A második világháború utáni évtizedekben Amerika gyorsan terjeszkedett dél felé. Florida, Texas, Arizona és más forró államok népessége robbanásszerűen megnőtt. Sokan úgy tartják, hogy a modern amerikai Dél nem is létezhetne a légkondicionálás nélkül.
Hiszen könnyű ma elképzelni egy irodát Phoenixben vagy egy lakóparkot Floridában. De mi lett volna 1950-ben? Légkondi nélkül sok mai amerikai nagyváros sokkal kisebb lenne.

Az 1980-as évekre a légkondicionálás már a középosztály mindennapi életének része lett.
Ma pedig az amerikai otthonok több mint kilencven százalékában található valamilyen légkondicionáló rendszer.
A déli államokban ez gyakorlatilag ugyanolyan alapfelszerelés, mint a fürdőszoba vagy a konyha.
Európában általában úgy tekintünk a légkondira, mint egy eszközre, amely segít átvészelni a legforróbb napokat.
Amerikában viszont sok helyen a cél nem a hőség enyhítése, hanem a teljes megszüntetése.
A tipikus amerikai beltéri hőmérséklet nyáron gyakran 20–22 Celsius-fok körül mozog. Nem számít, hogy odakint 28 vagy 38 fok van. A termosztát ugyanazt a hőmérsékletet próbálja tartani mindig, mindenhol! A házban, az autóban, az irodában, a bevásárlóközpontban, az étteremben, sőt néha még a templomban is.
Az amerikaiak többsége ezt teljesen normálisnak érzi, hiszen ők ebben nőttek fel, a szervezetük hozzászokott. Nekik a 21 fok kellemes, nekünk gyakran kabátos idő. 😂

Ezért kell július közepén, a legnagyobb hőségben is kardigánt vagy vékony pulóvert magunkkal vinni.
Nem azért, mert kint hideg van, hanem mert bent van hideg! Nagyon hideg!

Én ehhez nem tudok hozzászokni és nagyon utálom, amikor fáznom kell. Emlékszem, pár éve nyáron utaztunk Kaliforniába, és valószínűleg már a charlotte-i reptéren megfáztam. Megérkeztünk, dögmeleg volt. Majd a szállodában - megnéztem direkt - 16 (!!!) fok volt. Szó szerint megfagytam. Végül mindketten tök betegek lettünk. De amikor 2018-ban az esküvőnk volt Miami-ban, ott is sikerült a légkondi miatt nagyon megbetegednem.
És akkor ehhez még adjátok hozzá a jégkockát… De arról legközelebb!! 😀