A májusi szabadság második kirándulását 26-ára terveztük. Ezen a napon is borult idő volt, ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kirándulni.
Két órányira, ahol a Blue Ridge Parkway is található, ott van a North Carolina Arboretum. Korábban már kinéztük magunknak, most úgy gondoltuk, itt az idő. Ez is szabadtéri program, így még a vírushelyzet sem tudott minket megakadályozni abban, hogy útra keljünk.
Majdnem 2 óra autóút után meg is érkeztünk. Ahogy odaértünk, nyilván elkezdett esni az eső.
Az Arborétum bejáratánál parkolójegyet kell venni (belépőjegy külön nincs, a parkolás autónként 16 USD-be kerül.)
A pénztárban ülő hölgy nagyon kedves volt, mert kérdezte, hogy tuti szeretnénk bemenni? A vírus miatt a zárt helyek itt sem látogathatók, így kizárólag csak kinti sétáról lehet szó.
Gondoltuk, ha már elautóztunk idáig, akkor nehogy már ne menjünk be.
Megbeszéltük, hogy ha eláll az eső, visszajövünk, addig szerzünk egy kávét.
Kicsit elkavarodtunk, így véletlenül a Blue Ridge Parkway-re kanyarodtunk fel, ami most is olyan szép volt, mint amikor tavaly ősszel erre jártunk.
Nagy nehezen találtunk egy bevásárlóközpontot, oda tértünk be egy kávéra.
Szerintem a vírushelyzet óta ez volt az első alkalom, hogy ilyen helyen jártunk. Szörnyen nyomasztó és szomorú látvány, hogy az asztalok nagy része egymásra pakolva árválkodik egy sarokban, a többi jókora távolságra van elhelyezve egymástól. Kevés ember lézeng itt-ott, a boltok többsége is zárva.
A Starbucks-ba mentünk kávéért, itt láttuk először (aztán nagyon sok helyen és egyébként nagyon szívet melengető érzés) a “welcome back” feliratot. Persze itt is minden más. Egyirányúsított a bejárás a kávézóba, leülni nem lehet, kikéred az italod és mehetsz is…
De legalább már volt valami reménysugár.
Elindultunk vissza az autóhoz, persze újra rákezdett az eső. De szerencsére nem esett nagyon, ezért úgy döntöttünk, hogy márpedig mi visszamegyünk az arborétumba. Vissza is mentünk.
A parkoló egyik része le volt zárva, így hátrébb álltunk meg és elindultunk. Sétáltunk és egy kapun áthaladva gyakorlatilag elhagytuk az arborétum területét. A térkép alapján egy tóhoz vezetett az út.
Az eső miatt kicsit sáros volt az út, de addigra már legalább nem esett.
Kitaposott ösvényen egy kis patak mellett haladt az utunk, csicseregtek a madarak, a fák illata megcsapta az orrunkat, nagyon jó séta volt. Az út egy helyen kettéágazik, de végül mindkettő kivezet a tóhoz, ami csodálatosan szép. Mire kiértünk a tóhoz ismét elkezdett esni az eső, de a fák oltalmában szinte semennyire se lettünk vizesek.
Elég nagy túra volt, jól elfáradtunk, mire visszaértünk. De persze kitaláltuk, hogy a másik irányba is el kéne menni, ahol az eredeti parkoló lett volna.
Akkor már jó fáradtan, de elindultunk. Egy újabb hosszú séta után viszont megérkeztünk oda, ahova amúgy eredetileg terveztünk jönni…
Erre a részre azonban sajnos már sokkal kevesebb idő jutott, mert a park 5-kor zárt.
De azért körülnéztünk. Fantasztikus kilátás nyílt a távolabbi hegyekre, minden csodálatosan zöld és / vagy színes volt. Gyönyörű növények, szobrok, kialakított kertek, hatalmas legofigurák díszítették a fákat.
Egy picit sajnáltuk, hogy erre a részre már csak ilyen kevés idő jutott, mert itt még órákig tudtunk volna bóklászni.
Összességében jó, hogy nem ijedtünk meg az esőtől, mert szuper nap kerekedett ebből is.
Ha már a szabadságunk többi napján ki sem tudtunk mozdulni, legalább ez a két kirándulás jó volt.
További képek
