12/06/2021
A Biltmore-kastélyba valamikor a nyár folyamán tettünk egy kirándulást.
A kastély “America’s largest house” becenévvel is rendelkezik.
Már akkor is lenyűgözött minket impozáns mérete - 16 622,8 m² a területe, a szobái, az eleganciája, a kilátás a hegyekre, maga a birtok. Egyszóval tényleg csak szuperlatívuszokban lehet mesélni erről a helyről.
És akkor a számtalan különböző kertjéről még egy szót sem ejtettem. Varázslatos.
Most a karácsonyi programra vettünk jegyet. Ezt szintén elővételben kell venni és csak bizonyos számú jegyet adnak el, hogy ne legyen óriási tömeg.
A szállodától 5 percnyire található a bejárata. Tulajdonképpen akár gyalogosan is vidáman elsétáltunk volna odáig, azonban a birtok maga akkora, hogy a bejárattól még 10-12 perc, mire az ember eljut a parkolóig.
A parkolótól pedig ismét 8 perc séta után érkezünk a kastélyhoz.
Tehát ahogy már említettem, a birtokon autózva is elámul az ember, hogy ez az egész terület egy család tulajdonában állt.
Viccelődtünk is vele, milyen lehetett anno, amikor valaki mondta, hogy “máris jövök, csak elugrom a kapuig”.
Hatalmas fák között az erdőben vezet az út, felfoghatatlan az egész.
A parkolóból már ismerjük a járást, így el is indultunk. Nyáron a kastélyt követően, az összes kertet megnéztük, sőt a távoli tóhoz is elsétáltunk az erdőn keresztül, így nagyon elfáradtunk a végére.
Ezért a kastéllyal szemben álló dombon található Diana istennő szobrához (az állatok és a vadászat istennője) már nem volt erőnk felmenni.
Most viszont egy picivel szándékosan hamarabb érkeztünk, hogy legyen idő egy kicsit bóklászni.
Az hamar kiderült, hogy a kertekben most nincs túl sok látnivaló és arra időnk se jutott volna, 5-kor bezárják ugyanis a kerteket.
Ezért most még frissen felmentünk a Diana szoborhoz, ahonnan pazar kilátás nyílik a kastélyra és a mögötte / körülötte méltóságteljesen elterülő hegyekre.
Aztán megnéztük a nagy réten álló hatalmas fenyőt, ami akkor még nem volt kivilágítva (még éppen dolgoztak is rajta, egy ott álló létra erre engedett következtetni).
Még volt egy pici időnk, hogy a teraszról vessünk egy pillantást közelebbről is a hegyekre, aztán elszaladtunk mosdóba és már mentünk is a bejárathoz. Ahol kiderült, hogy jól is tettük, hogy elmentünk a mosdóba, mert a kastélyban található jelenleg nem üzemel.
Na, gyors jegyellenőrzést és biztonsági kapun való áthaladást követően már bent is voltunk.
Azt már tudtuk, hogy nagyjából mit fogunk látni, de a karácsonyi dekoráció minden képzeletet felülmúl.
Számtalan gyönyörűen feldíszített karácsonyfa, rengeteg mikulásvirág mindenhol, fények, dekorált kandallók, megterített asztalok. Fel sem lehet fogni mennyi munka lehet ebben.
Egy beszélgetést elcsípve azt mondta egy ott dolgozó ember, hogy gyakorlatilag szeptemberben kezdik el a díszítési munkálatokat és november 5-re készülnek el vele.
Mennyi dísz kellhet mindehhez?
Az “előtér” már első alkalommal is lenyűgöző volt, most a mikulásvirágokkal és fenyőkkel még inkább elbűvölt minket.
A biliárdszoba után következett a bankett hall nevű helyiség, ami amolyan étkező-társalgó féle szoba.
Mire ideértünk addig már legalább 5x hagyta el a szánkat, hogy “hűha”!
De itt. Először is olyan fenséges fenyőillat csapta meg az orrunkat (még maszkon keresztül is lehetett érezni!), hogy majdnem elájultunk a gyönyörűségtől.
Aztán megpillantottuk az életünkben valaha látott legmagasabb feldíszített karácsonyfát. Ez tényleg annyira szép, hogy percekig megbabonázva bámultuk. Minden fa alatt vannak ajándékok - sokszor csak csomagok, de nagyon sok korabeli játék is hever a fák alatt.
A díszek is akkorák, amilyet még soha nem láttunk. És ezt abszolút túlzás nélkül állítom.
Önmagában a helyiség mérete sem elhanyagolható.
Most szerencsére, mivel hétfőn voltunk, nem volt túl nagy tömeg, sokszor előfordult, hogy egy-egy szobában egy rövid ideig, akár egyedül is bámészkodhattunk.
Itt elég sokat időztünk, mert tényleg földbe gyökerezett lábbal megbabonázva néztük ezt a fenyőt. De közben az ebben a szobában álló “teremőr” bácsi is odajött hozzánk és elmondta, hogy egy átlag amerikai család háza beférne csak ebbe az egy helyiségbe.
(Ha a karácsonyfa mérete/szépsége nem lenne elég sokkoló!) 😀
A zeneszobát követően jutunk ki a teraszra, ahol meg a hegyek látványától marad tátva az ember szája.
Az az igazság, hogy így “télen” is lenyűgöző! Én minden évszakban nagyon szeretem a fákat és így csupaszon is van bája a tájnak!
És persze nem írom le most az összes szobát, mert mindenhol volt “hű”, meg “hűha”, meg “azt a mindenit”.
Néhány szoba, ahol korábban jártunk, most le volt zárva, helyette viszont más szobákba lehetett bepillantást nyerni.
Minden fantasztikusan gyönyörű, de a galériában található képek alapján, szerintem ez azért Nektek is átjön majd.
Amit még mindenképpen szeretnék kiemelni, mert nem mindennapi látvány. A konyhában egy hatalmas (2x0,8x0,8 méteres!!) mézeskalács Biltmore-kastély áll.
Már sokszor gondoltam rá, de most újra leírom, hogy nagyon sajnálom, hogy illatokat nem lehet lefotózni, megörökíteni, mert a fenyő illatát is szerettem volna és ennek a mézeskalácsnak is. Bárcsak Ti is érezhettétek volna.
De látni legalább láthatjátok!
A kastély pontos mása a legapróbb részletekig mézeskalácsból! 1200 munkaórát töltöttek vele és 5 hónapon keresztül készült. Le a kalappal, fantasztikus munkát végeztek, akik csinálták!
Mire körbeértünk elkezdett esni az eső (gyengén) de amúgy egészen jó idő volt, olyan 15-17 fok.
Itt is benéztük a különböző boltokba, megnéztük a karácsonyi boltot és a szuvenírboltot, de itt most nem vettünk díszt! 😀
Aztán szemerkélő esőben elindultunk vissza a parkoló felé. Még csináltunk pár fotót az addigra már világító fenyőről a kertben, háttérben a kastéllyal. Sőt két néni megkérte Csibit, hogy róluk is készítsen pár fotót. Aztán a 8 perces sétát követően visszaértünk az autóhoz.
Tudtuk, hogy egy másik útvonalon a birtokon keresztül vezet az út a kijárat felé.
Van a birtok területén egy üdülőrész is szállodával (itt elég borsos a szállás díja egyébként). Emelett van egy Christmas village is, ahol minden fa világít, úgyhogy megálltunk mi is (nyilván). Bár igaz, ami igaz, én már nem szálltam ki az autóból, csak Csibi ment egy kört, készített pár fotót (és vett meglepi sütit, mint utóbb kiderült… 😄).
Aztán haladtunk tovább a kijárat felé - a híres Van Gogh kiállítás is látható itt a birtokon egy másik épületben. Amellett is elhaladtunk, sőt még egy őzike is pózolt az egyik réten.
Aztán lassan elérkeztünk a kijárathoz.
Ahogy említettük, innen 5 percnyire van a szálloda, így hamar visszaértünk.
Továbbra is nagyon tetszik, hogy minden ház körbe van rakva karácsonyi világító fényekkel, nagyon hangulatos az egész város is.
A szállodában mondták előző nap, hogy lesz valami kis vacsi. A Residence Inn-ben gyakran szokott ilyen lenni, ezt már tapasztalatból tudjuk. Mert még a legelején amikor 2 hétig Charleston-ban voltunk, ott is kaptunk így ingyen vacsorát és a kaliforniai 6 hét alatt is gyakran volt meglepetés vacsi.
Pont addigra értünk vissza, úgyhogy mi is lementünk ennni: húsgolyó, chips és saláta volt és az italt is ingyen adták (az alkoholost is: sör, bor). Mi nem ittunk, csak üdítőt.
És ahogy az előző posztban említettük, az előző este az arborétumban készült videóink szinte mind elvesztek.
Ezért az volt a terv, hogy ma újra elmegyünk.
Este 7 óra volt mire felértünk a szobába, de akkor már nem tudtunk online jegyet venni. Hétfő lévén most 30 USD lett volna a jegy elővételben.
Gondoltuk, azért megpróbáljuk és odamegyünk, csak nem küldenek haza minket.
El is indultunk, kb. pont 8-ra értünk oda, a helyszínen 40 USD-ért tudtunk bejutni és ezúttal dugó sem volt.
Simán leparkoltunk, ráadásul a közeli parkolóban.
A járást már ismerjük, szerencsére már jóval kevesebben voltak, így körbejártunk ugyanúgy és készítettünk videókat. Ezúttal szinte kizárólag videókat. 😀
És ismét találtunk új dolgokat is, ugyanis van egy éneklő rénszarvas és egy kívánság fenyő is, amelyek tegnap kimaradtak.
Szóval mindenképpen érdemes volt visszatérni, ráadásul ma is pont úgy élveztük, mint tegnap.
Természetesen 9:54 perckor sikerült elhagynunk a helyet. (10-kor zár… 😄)
Kedden úgy terveztük, hogy a gyors reggelit követően elindulunk haza, hogy legyen még időnk erre-arra itthon is, menni kell bevásárolni is, főzni, mosni is kell, szóval van dolog bőven.
12/07/2021
9-kor reggeliztünk, aztán kijelentkeztünk és elindultunk.
De nem is mi lennénk, ha nem találjuk ki, hogy “ha már úgyis itt vagyunk, felmehetnénk a Blue Ridge Parkway-re”. Ki is néztünk egy kilátót, amiből aztán persze 3 lett.
Teljesen beszippantja az embert. Csodálatos útvonal, olyan hegyoldalba épített totál üvegablakú házakkal, hogy csak néz az ember.
Pár helyen ki van írva, hogy Bear crossing, szóval én azért átgondolnám, hogy ide költözzünk-e… 😄
Viszont a kilátókban a látvány nem okozott csalódást most sem.
Így csupasz fákkal is gyönyörű az egész.
Na de szerencsére, ha nagyon akartunk volna sem tudtunk volna sokkal tovább menni, mert le van zárva egy szakaszon a Parkway. Ezért fájó szívvel, de visszafordultunk és 2 óra múlva már haza is értünk.
Szuper kis karácsonyos minivakáció volt.
És még mindig nincs vége a programoknak! Tartsatok velünk legközelebb is!
További képek
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
