Biltmore

2019 őszén egyszer már jártunk Asheville városában.
Akkor csak esti sötétségben sikerült belekóstolni a város hangulatába, de már akkor megbeszéltük, hogy biztosan visszatérünk még.

Asheville Észak-Karolina nyugati felének legnagyobb városa, amely folyamatosan növekszik.
A Smoky Mountain a keleti partvidék legmagasabb hegye, Asheville pedig a Great Smoky Mountains Nemzeti Park „főkapuja”.

A várost a pazar Biltmore Estate, Amerika legnagyobb magánkézben lévő kastélya tette ismertté. A kastély minden évben több millió turistát vonz.
Na, ezúttal mi is szerettünk volna ezen turisták közé tartozni.

A Biltmore kastélyba előzetesen kell időpontot foglalni. Szombatra terveztük az utat, de arra a napra már nem volt időpont, így vasárnap 13:45-re volt foglalásunk. Többféle jegyből lehet választani, van amivel a kastélyt + a kertet lehet megnézni, ehhez jár egy ingyenes borkóstoló is.
Ez 76-96 USD /fő.
A másik jelentősen drágább, mert ahhoz privát túravezetés is tartozik. (284 USD-től kezdődik az ára).

Na de ne rohanjunk ennyire előre.
Úgy terveztük, hogy délelőtt felfedezzük végre világosban is Asheville-t és ebéd után jöhet a kastély. Korán kellett indulnunk, mert Asheville is két órányira van tőlünk. Viszonylag időben sikerült is elindulnunk, így kb. 10 óra körül meg is érkeztünk. Egy (hétvégén) ingyenes parkolóban hagytuk az autót és aztán nyakunkba vettük a várost.
Valamilyen fesztivál volt éppen a városban, így elég sokan voltak, de azért nem volt nyomasztó tömeg.

Megnéztük a látnivalókat, körbejártuk a várost, amennyire tudtuk. Nekem legjobban a templom tetszett, az nagyon szép. Belülről is jó lett volna megnézni, de éppen mise zajlott, így nem mentünk be.

Hangulatos kisváros a hegyek ölelésében.
Ezen a napon egyébként nagyon meleg volt, 36 fok, 90%-os páratartalommal kombinálva, szóval elég hamar melegünk lett… 😀 Aztán meg is éheztünk és az órára pillantva láttuk, hogy túl sok időnk nem is maradt. Ráadásul Csibi a netet böngészve azt az infót találta, hogy 45 perccel a túra kezdete előtt ott kell lenni a kastélynál. Hát erre már akkor tudtuk, hogy 0% esélyünk van.
Gyorsan beültünk egy étterembe ebédelni. Bent sokan voltak, ezért mi a teraszon ültünk le. 4-5 kutya is volt, ugyanis ide kutyával is be lehet menni. Mi egy szendvicset kértünk ketten, bőven elég volt így is az adag. Egy hosszú faasztalnál ültünk - az asztal másik végében ült egy pár, például velük is volt egy cuki kutya. Mi az asztal másik végén foglaltunk helyet és időközben jött még egy nő a kislányával, ők pedig beültek középre.
Már sokadjára tapasztaljuk azt, hogy itt vadidegen emberek tök gyorsan és lazán kezdenek el egymással beszélgetni.
Az anyuka is egyből beszédbe elegyedett a másik párral, ki honnan jött, meddig marad, stb. Mondjuk persze egy cuki kutyával alapból könnyű bárkivel is beszélgetésbe fogni. De ez már a sokadik ilyen eset és ez nekünk nagyon tetszik.
Szóval ezt csak ezért meséltem el.

Az ételt egyébként viszonylag gyorsan megkaptuk, hamar meg is ettük és már fizettünk is, mert még az autóhoz is vissza kellett jutni. És ugyan a kastély mindössze 8-10 percnyire volt, azt a bizonyos 45 percet továbbra sem értettük.

Asheville képek

A kastély egy hatalmas birtokon (8000 hektáron) helyezkedik el.
A bejárattól jó ideig csak autóztunk, mire a kastélyhoz kapcsolódó parkolóig eljutottunk. Az autót ott letettük és az volt kiírva, hogy onnan még 8 perc séta maga a kastély.

Mivel “késésben voltunk”, ezért nem álltunk még meg fotózni, bár lett volna mit, mert már ott annyira szép volt minden, hogy csak na.
De elmentünk a bejáratig, ahol az információnál megkérdeztük, hogy mi van ha lekéstük az időpontunkat. Természetesen semmi gond nem volt belőle, mondták, hogy álljunk be a sorba, hamarosan indul a következő turnus.
Gyakorlatilag semennyit sem kellett várnunk. Elindultunk és már bent is voltunk. Adnak ilyen hallgatós kütyüt (olyan mint egy vezeték nélküli telefon), amin tudod hallgatni az infókat és már mehetsz is.

Na hát a Biltmore kastély ma "Amerika legnagyobb otthona"-ként ismert. George Vanderbilt építtette 1895-ben. Több mint 16 ezer m2, 250 szobás, fedett úszómedencével és bowling pályával is rendelkezik. De még biliárd terem is van benne!
1895 óta a Biltmore a hegyek természetes szépségét ötvözi a fenséges házzal és a csodálatos kertekkel.

Cornelius Vanderbilt amerikai üzletember, vasút- és hajómágnás, a korabeli USA egyik leggazdagabb embere, a Vanderbilt-család alapítója. Unokája, George Vanderbilt 1862-ben Staten Island-en született. Először 1887-ben látogatott el Észak-Karolinába, Asheville városába, majd egy év múlva édesanyjával tért vissza. Magával ragadta a természet szépsége és úgy döntött, hogy itt egy vidéki otthonnak tökéletes helyszíne lenne. Földvásárlásba kezdett és 1889-ben megkezdődtek az építési munkálatok. 1895-ben pedig a Biltmore hivatalosan is megnyitotta kapuit a család illetve a barátok számára. 1898-ban feleségül vette Edith Stuyvesant Dresser-t Párizsban, a nászútjuk után visszatértek Biltmore-ba.

Két évvel később megszületett kislányuk, Cornelia Vanderbilt.
1914-ben azonban George Vanderbilt váratlanul meghalt.
Cornelia 1924-ben hozzáment John Francis Amherst Cecil-hez. 1930-ban a nyilvánosság előtt is megnyitották a kastélyt.
A háború során felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat őriznek a házban.
Gyermekeiknek köszönhetően borászat is létrejön a birtokon, így nyílik lehetőség a kastély látogatással egybekötött borkóstolóra is.
A 2000-es évektől kezdve pedig még tovább építenek a turizmusra, ugyanis létrejött egy fogadó, egy szálloda, illetve az Antler Hill Village nevű hely, mely szórakoztató és vendéglátó egységekkel rendelkezik.

Na de vissza a mi túránkhoz.
A kastély valóban mesés gazdagságról tanúskodik. Pazar a berendezés, az ezerféle különböző terem: biliárd szoba, tárgyalóterem, nappali, vendégszobák, zeneszoba, bowlingpálya, fedett úszómedence, könyvtár, hálószobák, sőt külön Halloween-terem is van az alagsorban. De van itt fegyverszoba, dohányzó szoba, étkező, felsorolni is képtelenség.
Csak fürdőszobából 43 van a kastélyban.
Szóval tényleg pazar és lenyűgöző! És akkor még egy szót sem említettem arról, amikor a teraszhoz értünk: a hegyekre nyíló panoráma egyszerűen varázslatos.
Mi mindketten tengerimádók vagyunk inkább, de ez a látvány még minket is teljesen magával ragadott. Többször is volt ilyen “hű” élményünk.

A drágább belépővel olyan helyekre is be lehet menni, ahova egyébként nem, mi mindent végigjártunk, amit csak lehetett, de a java még hátravolt, ugyanis a kertek (!) következtek!

Előtte még ittunk egy kávét meg egy üdítőt. A kis büfében kiderült az is, hogy tejüzem is működött anno a kastélyban - erre utaló képek lógtak a falon. A gombóc fagyi akkora hatalmas adag volt, hogy néha nagyobb volt kb, mint az emberek feje! 😀
Van étterem is persze és felfedeztük a boltokat is, mert persze nyilván azok sem hiányozhatnak. A legfurább az egy karácsonyi bolt volt itt is. 😀 Vicces élmény 36 fokban a karácsonyi díszek és dekorációk között sétálgatni.
De van itt még cukorkabolt és persze szuvenírbolt is természetesen! Mi csak nézelődtünk, nem vettünk semmit.

Ahogy már fentebb említettük, maga a birtok 8000 hektáron fekszik, ebből a kert 30 hektár.

Először is van egy hatalmas terasz, ahol egy fa szanaszét ágazó ágai alatt lehet hűsölni és a hegyekre nyíló csodás kilátást élvezni.

Aztán van egy olasz kert, ahol csodaszép szobrok találhatóak, illetve két “medence” lenyűgöző vízi növényekkel, tavirózsákkal és aranyhalakkal.

7 különböző kert van, a teljesség igénye nélkül: rózsakert, tavaszi kert, egy 6 hektáros azálea kert, van egy egzotikus növényekkel, orchideákkal és pálmákkal teli trópusi oázis, ahol modellvasút jár körbe-körbe, mely még hangulatossabbá teszi, az egyébként is fantasztikus kertet.

De ha az ember még tovább sétál, akkor van egy kisebb tó, csónakházzal és annak a végében egy kis vízesés is várja a kíváncsi látogatót.
Mi egészen a legvégéig elmentünk, a tónál tartottunk éppen, amikor eléggé beborult (mondtak záport egyébként délutánra), el is kezdett esni az eső, de óriási szerencsénk volt, mert igazából megúsztuk eső nélkül. Mondjuk, még elég volt visszasétálni. Rajtam egy új papucs volt, ami már Asheville-ben feltörte a lábam, de szerencsére volt nálam váltópapucs is, amit át is vettem, de azért ennyi mászkálás után már jól elfáradtunk.

Mire visszaértünk a kastély már zárva volt (szerencsére a kertek tovább vannak nyitva), a mosdókba még be lehetett menni, így oda elmentünk, aztán elhagytuk a kastélyt.
A bejáratnál volt egy rész, amit az elején kihagytunk, így még oda is felsétáltunk, csináltunk még jópár fotót, aztán a parkoló felé vettük az irányt.

Vittünk magunkkal gyümölcsöt, a hűtőtáskából kivéve nagyon jól jött, abból csemegéztünk, mielőtt elindultunk volna haza.

A birtokról kifelé esik útba a borászat és a szállodák is (elképesztő, hogy mekkora területről beszélünk…). A borkóstoló elvileg benne volt az árban, de mivel ennyire későn végeztünk, így ez most nekünk kimaradt.
Viszont egy csodás napraforgó mező mellett haladt az utunk, ezért a szállodás résznél még leparkoltunk egy picit egy újabb fotózás erejéig.

Ezt követően viszont lassan tényleg búcsút intettünk a csodálatos Biltmore-nak! Ekkor már kb. este 7 óra volt.
Igazából arra jutottunk, hogy itt kellett volna a teljes napot eltölteni, mert amennyi időt mi tudunk egy helyen bámészkodni, simán jöhettünk volna csak ide.
Vissza is fogunk térni, de akkor csak a kerti belépőt vesszük majd, mert hogy minden évszakban természetesen az évszaknak megfelelő növények vannak, úgyhogy biztos szép lesz akkor is!!

A Blue Ridge Parkway közelében voltunk, így gondoltunk egyet, hogy felhajtunk oda és majd egyszer csak, valamelyik kijáraton kijövünk és akkor már az autópályán hazafelé haladunk. Gondoltuk, ha már úgyis ilyen késő van, szinte mindegy hányra érünk haza.
A Blue Ridge Parkway az a nagyon hosszú panorámaút, már korábban többször említettük. Most is csodálatos volt, ahogy a lemenő nap fénye még bevilágított a fák közé.
Gondoltam, talán még egy őzikét is elcsípünk, ahogy a szerpentines utakon autózunk.
Aztán az egyik kanyar után, mikor már beláttuk az utat, kb. egyszerre szólaltunk meg, hogy “úristen, ez egy medve”… Egy medve ugyanis ekkor ért át az úton és éppen a szalagkorláton kívánt átkelni.
Nagyjából lefagytunk… Csibi nyilván vezetett, de én is mire észbe kaptam, hogy le kéne fotózni, addigra már át is mászott és csupán egy homályos fotót sikerült lőni, melyen nagyjából csak a háta és a feneke látszik. 😄

Egy másik autó is jött szemből, ő is lelassított és mi is megálltunk még “mellette”, de amikor Csibi lehúzta az ablakot, akkor azért mondtam, hogy talán ezt most inkább ne… 😀 Nem úgy tűnt, mint aki vissza akar jönni, de Csibi szerint egy medvebocs volt, szóval ha az anyja is a közelben van, akkor azért nem annyira biztonságos a szitu.
Na lényeg a lényeg, hogy medvére igazán nem számítottunk, de méltó befejezése volt egy csodálatos kirándulásnak.
Este 10 óra után érkeztünk haza és az egyetlen rossz dolog az volt az egészben, hogy másnap már megint hétfő volt… 😀

Jobban szeretünk szombaton kirándulni, mert akkor még ott van az érzés, hogy vasárnap lehet aludni! 😀

Biltmore képek