Biltmore Gardens

A Biltmore kastélyban már többször jártunk, a tavaszt kivéve már minden évszakban. Ezt most pótoltuk.
Április elejétől május 25-ig a Biltmore Blooms - Tavaszi virágünnep nevű rendezvény kerül megrendezésre. Amikor visszajöttünk Magyarországról megbeszéltük, hogy következő hétvégén el is megyünk kirándulni. Szombatra jó időt mondtak, így azt lőttük be.

Már korábban is szerettünk volna úgy menni, hogy csak a kerteket nézzük meg, a kastélyt viszont nem, de akkoriban még nem találtunk ilyen opciót. Most már viszont van ilyen jegy is.
A kastélyba hétvégén 109 USD / fő a belépőjegy. Ha csak a kertekbe mész, akkor 85 USD / fő.

Azt beszéltük Csibivel, hogy bár nagyon szép és sok kert van, egy kicsit túl van árazva szerintünk. Az Airlie Gardens is majdnem ilyen nagy és 9 USD a belépőjegy. Szóval szerintünk ez kicsit túl drága. A jegyet online vettük meg (ja, és erre még felszámoltak valami ticket fee-t is.)

Szombat reggel viszonylag korán elindultunk otthonról és kb. 2,5 óra múlva érkeztünk meg Asheville-be, illetve a Biltmore kastélyba. A bejárattól még kb. 10 perc mire az ember autóval elér a parkolóig, akkora hatalmas birtokról beszélünk.

Van egy parkoló, ahonnan egy pár perces sétával el lehet jutni a kastély bejáratáig, de mi most valamiért a másik parkolóban álltunk meg, ahonnan viszont hosszabb az út és kis trolikkal viszik fel a vendégeket. A troli vezetője egyben amolyan idegenvezető is, aki elmesélte, hogy nagyon szép időt jósolnak mára, hogy láttak a birtokon már egy medvét a két kis bocsával és egy csomó őzikét, illetve, hogy az azálea csúcsvirágzása a kertek fénypontja.
Így érkeztünk meg a bejárathoz, ahol számunkra újdonságként van egy biztonsági ellenőrzés, amin át kell haladni. Itt a nagyobb táskákat nézik meg, amúgy meg csak jó szórakozást kívánnak.

El lehet menni mosdóba, van egy csomó kajálda és aztán lehet menni a kastélyba, akinek oda szól a jegye, akinek pedig csak a kertekbe, az egy másik úton jut oda.
Van egy terasz, ahonnan csodás kilátás nyílik a hegyekre, illetve éppen épült egy óriási sátor - szerintünk egy esküvőre készültek.
A hegyek látványa varázslatos egyébként.

Egy ösvényen keresztül lehet eljutni a fallal körülvett kertbe, ami tulajdonképpen a kertek központi eleme. Itt szezonálisan különböző virágokat lehet látni. Tavasszal 75 000 tulipánt például (de ezek többsége sajnos elvirágzott, mire mi ideértünk április 15-én). Középen egy hosszú, szőlőtőkékkel borított lugas fut végig, tematikus területekkel.

Itt található a Rózsakert is, ahol a 19. század végén termesztett rózsa 50 fajtája, valamint amerikai rózsák találhatók. Ezek sajnos most még nem virágoztak.

Innen a Konzervatórium nevű helyre érkezünk, ami gyakorlatilag egy trópusi csodavilág. Ez fantasztikusan szép. Rengeteg hortenzia, orchidea, pálma, páfrány és mindenféle trópusi növénnyel teli csodás melegház.

Aztán ott van még az Azálea-kert is, mely az ország egyik legszebb azálea gyűjteménye óriási területen. Április végén és májusban milliónyi virág nyílik itt. Most ennek mi is szemtanúi voltunk: gyönyörű és csodálatosan színes! Ráadásul a fű és a fák még friss, élénk zöld színben pompáztak. Vibráló és sugárzó volt a természet.

És mi általában az Olasz kerten át haladva szoktuk befejezni a sétánkat. Ez most némiképp csalódást keltett, kicsit elhanyagolt állapotban volt. Mikor először jártunk itt, szerintem ez a rész volt a legszebb. Szobrokkal és liliomfűvel teli három tükröződő medence volt, ahol aranyhalak és koi halak úszkáltak varázslatos tavirózsák között.
Most azonban csak egy medencében úszkáltak a halak, de ezt sem nevezném átütően szépnek.

Még a kastéllyal szemben található lépcsősorhoz is szerettünk volna felmenni, de mikor a kertekkel végeztünk, megéheztünk és gondoltuk, hogy jó lenne megebédelni előtte. Ebédidő már elmúlt ugyan, de rengetegen voltak, az összes kajáldánál hosszú sorok álltak.
Van egy rendes leülős-beülős étterem is, mi azt vettük célba. Persze itt is sorbanállás volt. És mire sorra kerültünk, akkor is csak időpontot kaptunk, hogy egy óra múlva lesz szabad asztal.
Én nem akartam kivárni, de igaza volt Csibinek, mert mire máshol találtunk volna éttermet, addigra is eltelt volna egy óra. (Mire visszajutunk a parkolóba, elhagyjuk a birtokot és keresgélünk, kb. pont ugyanannyi idő lett volna). Szóval feliratkoztunk a listára. A néni mondta, hogy két SMS-t fogunk kapni és amikor a 2. érkezik, na akkor jöjjünk vissza.

Így történt, hogy végülis átmentünk a lépcsősorhoz, ahonnan szemből fantasztikus fotókat tudtunk készíteni a kastélyról és a még feljebb található részről, ahol Diana istennő szobra található. (Most ide nem volt már kedvünk felmászni.)

Elindultunk vissza a fasoron át, amikor jött az üzenet, hogy már mehetünk is, mert lett szabad asztal. Nem is kellett egy órát várni.
Egy nagyon kedves felszolgálót kaptunk (bizonyára a többiek is nagyon kedvesek voltak). De tényleg. Gyümölcsös limonádét ittunk, aztán rendeltünk egy levest és egy főételt, úgy hogy elosztjuk, mert a néni is mondta, hogy ez elég nagy adag étel.

A végén kértünk egy-egy kávét és közösen egy sütit is. A néni kb. kitalálta a gondolatunkat, mert ő is pont azt a sütit ajánlotta, amit választottunk.
Minden nagyon finom és egy kicsit drága volt. Legalábbis ahhoz képest, amennyit mi általában egy étteremben költeni szoktunk. De megérte.

Utána még egy kicsit bóklásztunk, hogy letornázzuk a kaját, majd indulni kellett, hogy elérjük a trolit. A parkolóba visszaérve rájöttünk, hogy jól jött volna még egy mosdó.
De sebaj, mert tudjuk, hogy kifelé menet, át kell haladni a Village nevű részen, ahol egyébként szálloda meg további éttermek és borkóstolási lehetőségek is vannak, és gondoltuk, hogy akkor ott még megállunk. Így is tettünk.

Elmentünk mosdóba, aztán sétáltunk egyet (karácsonykor ez is igazi mesevilággá változik).
Utána pedig elindultunk. Kb. negyedóra autókázás után el is érsz a birtok kijáratához.

Én itt útközben még videóztam és mikor már majdnem a bejáratnál tartottunk, akkor az én oldalamon megpillantottam a fűben egy medvét. Először nem is voltam biztos benne, hogy az egy medve, mire felfogtam addigra meg nagyjából el is hagytuk, így megörökíteni sajnos nem tudtuk. Ráadásul a bokrok is eléggé kitakarták.

Na sebaj. Viszont azon gondolkodtam, hogy innen tényleg pár lépés csak a kijárat és őt nem hiszem, hogy visszatartja egy kapu, ha ki akar menni… Ott meg már lakott terület van. Szóval érdekes lehet arrafelé élni.

Mivel már így is elég későre járt az idő, ezért kivételesen nem mentünk fel a Blue Ridge Parkway-re, ahogy szoktunk, hanem elindultunk hazafelé és kicsivel több mint két óra múlva meg is érkeztünk.