Annapolis

08/28/2021

Augusztus 28-án elhagytuk Baltimore-t és ráadásul egy elég hosszú út várt ránk. Baltimore volt az utazásunk legészakibb pontja, innen már visszafelé haladtunk.
Első állomásként Maryland fővárosába, Annapolisba tartottunk.
Ez a városka is a Chesapeake-öböl partján fekszik a Severn folyó torkolatánál, 42 km-re délre Baltimore-tól.

A belvárosban egy parkolóházban parkoltunk le (fix 10 USD). Innen írta meg Csibi gyorsan az e-mailt a Residence Inn-nek.
Aztán a Baltimore-ban csak úgy bedobált cuccainkat végre elrendeztük a csomagtartóban és elindultunk, hogy felfedezzük ezt a kis ékszerdoboz várost.
Ez egy nagyon hangulatos kisváros, nagyon tetszett nekünk.

Annapolis, MD

A parkolóházból kilépve egyből a fő utca forgatagába csöppen az ember.
Egy kis utcán áthaladva egy körforgalomig lehet jutni, ahol a State House található, mely a legrégebbi, ma is működő az USA történetében. Plusz érdekessége, hogy Annapolis a 18. század végén egy rövid ideig az USA fővárosa is volt.
A kapitóliumot belülről is meg lehetett nézni, ingyenesen látogatható. Szokásos táskaellenőrzés után már mehet is az ember.

Annapolis, MD

A kapitólium épülete előtt belecsöppentünk egy tüntetésbe, 4 rendőrautó őrizte a békességet.
Egyébként a gyerekek iskolai maszkhordása ellen zajlott a tüntetés.

Annapolis, MD

A város másik érdekessége, hogy itt található a Haditengerészeti Akadémia, így a város tele volt fehér egyenruhában sétálgató ifjú tengerészekkel (nőkkel is - 1976 óta ugyanis nőket is felvesznek a képzésre).
Nagyon hangulatos volt, ahogy városszerte sétálgattak vagy autóztak.

Annapolis, MD

A Starbucks-ban vettünk egy kávét, az is tele volt ifjú kadétokkal. Sőt volt itt egy asztal megterítve, szimbolikus jelleggel “az elesett katonák tiszteletére”. Érdekes látvány volt.

Starbucks - Fallen Soldiers Table - Annapolis, MD

Szóval Annapolis nagyon tetszett nekünk.

Annapolis képek


Innen viszont 4,5 órányi utazás várt ránk, ugyanis Virginiába mentünk vissza, csak ezúttal az óceánhoz, Norfolk városába.
Két választásunk volt: vagy Richmond felé megyünk vissza, vagy innen Annapolisból délnek indulunk át a Chesapeake Bay Bridge-n, majd végigautózunk gyakorlatilag a Maryland és Delaware állam által alkotott félszigeten (Delmarva félsziget), hogy aztán a Chesapeake Bay Bridge Tunnel-en át haladva érkezzünk meg Virginia Beach-re.
Bárki beláthatja, hogy az utóbbi sokkal kalandosabbnak ígérkezett, így természetesen ezt a verziót választottuk.

El is indultunk, de aztán rögtön egy akadályba ütköztünk: EZ-Pass-ra van szükség ahhoz, hogy ezen a hídon átkeljünk. Ez amolyan fizetős útszakaszokhoz használt valami. Online, készpénzzel és kártyával SEM lehet fizetni.
A honlapon az szerepel, hogy van valami videós fizetés, ami azt jelenti, hogy videófelvétel alapján kapsz később egy postai csekket és azt kell befizetni. A honlap szerint Marylandban kell hogy regisztrálva legyen az autód.
Na, hát ezek közül egyiknek sem feleltünk meg…
Emiatt le is hajtottunk az útról - van egy adminisztrációs központ, gondoltuk, ott megkérdezzük, hogy ilyenkor mégis mi van, hiszen egészen biztos, hogy nem kizárólag marylandi rendszámú lakosok közlekednek itt.
Persze, csakhogy mivel hétvége volt az adminisztrációs központ zárva volt, így nem lettünk okosabbak.
A parkolóban volt egy család, ott játszottak, mondtam Csibinek, kérdezze meg tőlük, nagy valószínűséggel jobban tudják, mit kell tenni, mint mi…
Nehogy már ezért ne ezen az úton menjünk.
Csibi kicsit vacillált, de végül szerencsére megkérdezte őket és a pasi egészen magabiztosan állította, hogy menjünk nyugodtan, majd később kapjuk postán a fizetnivalót. Azt beszéltük, hogy milyen fura, hogy itt minden annyira modern és tényleg olyan megoldásokkal találkozni, hogy csak ámul az ember, aztán meg jön egy ilyen, hogy postán kapod a fizetnivalót… Mindig tanulunk valami újat!
Így végül felhajtottunk a hídra!

És milyen jól tettük. Csudajó út volt. Végre nem autópályán kellett menni. Nekem az valahogy mindig olyan stresszes… Főleg a kamionok miatt. Itt a kamionok is használhatják kb. az összes sávot és sebességkorlátozás sem vonatkozik rájuk külön, szóval számomra tök nagy megkönnyebbülés volt, hogy ilyen nyugis és szép úton haladunk dél irányába.
Egy Salisbury nevű városkában iktattuk be a kávészünetet, ami szintén egy nagyon kellemes kis kávézó volt.
A következő állomás pedig már a Chesapeake Bay Bridge-Tunnel kilátója volt.
Ez a híd-alagút az utazásunk egyik legkülönlegesebb része volt.

Chesapeake Bay Bridge-Tunnel - Annapolis, MD
rálátás a hídra a pihenőből

Itt fizetőkapu van egyébként (kártyával fizetve, kb. két perc alatt (se) átjutottunk a kapun. 18 USD a díja.
Ez egy 28,3 km hosszú híd-alagút, ahogy a neve is utal rá a híd helyenként alagúttá alakul és gyakorlatilag a víz alatt halad. Nagyon durva!

Chesapeake Bay Bridge-Tunnel - Annapolis, MD
légi felvétel a hídról, a háttérben az alagút (forrás: cbbt.com)

Az 1964-es megnyitását követően a modern világ 7 mérnöki csodája közé sorolták.
2018-ig a világ leghosszabb ilyen jellegű híd-alagútja volt. Azt olvastuk, hogy néhány sofőr pánikrohamot kap a hídon, mert olyan hosszú, olyan magasan megy a víz fölött és aztán pedig eltűnik a víz alatt.
Érdekes, mert alapjáraton azt hittem, hogy én is félni fogok, de igazából nagyon élveztem ezt a különleges utazást a hídon!

Chesapeake Bay Bridge-Tunnel - Annapolis, MD
az alagutak a teherhajók szabad közlekedését biztosítják (forrás: cbbt.com)

Szuper élmény volt és nagyon örülök, hogy ezt az irányt választottuk!

Virginia Beach-re érkeztünk, innen pedig 25-30 perc Norfolk városa, ahol a következő szállásunk volt.
4 éjszakát maradunk ebben a városban, viszont a kinézett szállodában nem volt 4 egymást követő éjszakára szabad szoba, így egy éjszakát a reptér közelében lévő Fairfield Inn szállodában töltünk.
Mire megérkeztünk, jól el is fáradtunk, így csak a közelben lévő Olive Garden étteremben rendeltünk elvitelre kaját, amit aztán a szállodában fogyasztottunk el ismét.
Ez a nap itt ért véget. Hosszú nap áll mögöttünk.


Iratkozzatok fel a YouTube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!

előző következő