2,5 év

Hihetetlen, de ma éppen 2,5 éve már, hogy ideköltöztünk.
Ha az ember úgy dönt, hogy külföldre költözik és mindent maga mögött hagy, annak sok oka lehet. Legtöbben természetesen abszolút anyagi megfontolásból döntenek így, de nem feltétlenül ez lehet az egyetlen és kizárólagos ok. Mi sem elsősorban emiatt döntöttünk így.
Az ember persze mindenképp azt reméli, hogy jobb lesz, mint amit maga mögött hagy, különben miért is vágna bele? Persze, lehet pusztán kalandvágyból is - de nem a mi korunkban! 😀

Egy dolgot leszögeznék rögtön az elején: bármilyen okból is vágsz bele, mindenképpen nagyon nehéz és rögös az út.
Ha Te választod, akkor is elölről kell kezdened mindent!! Ami otthon magától értetődő, az itt új. Meg kell tanulnod együtt élni, be kell illeszkedned, meg kell ismerned az ügyintézés szabályait, a közlekedést, gyakorlatilag szó szerint új életet kezdesz! Más ország, más szabályok, más kultúra. És ez nem mindig könnyű. Persze, mi választottuk és nem is panaszkodunk egy percig sem, már csak azért sem, mert szerintem egészen jól vettük az eddigi akadályokat! De attól még nekünk is vannak nehéz pillanataink. Távol a családtól, barátoktól idegen környezetben, idegen nyelven, stb. Mindent a nulláról kell előteremteni.

És itt szeretném azt is elárulni, ellentétben azzal, amit sokan gondolnak, hogy NEM, SEMMIT sem toltak a fenekünk alá… Kifizették az ide szóló repjegyünket és az első hónapban volt hol laknunk. De ezen kívül mindent magunknak kellett megteremteni. Lakást intézni, azt berendezni, autót szerezni, stb.

Az a tényező azonban, hogy itt vagyunk egymásnak a nehéz pillanatokon is átsegít minket.
Én úgy gondolom, hogy egy ilyen horderejű döntés egy kapcsolatra nézve is tartogathat meglepetéseket, nehézségeket. A mi kapcsolatunk azonban csak még erősebb lett ettől a lépéstől.

Egy szó mint száz, nem egyszerű dolog felszámolni egy teljes életet és egy újat kezdeni máshol.
De szerintem - és nagyon sok hasonló cipőben járó ismerősünk szerint is megéri.

Még úgy is, hogy azért lássuk be, az elmúlt másfél év extra nehezítő körülménynek tekinthető.
Amikor belevágtunk ebbe az egészbe, akkor szó sem volt világjárványról. Senki nem sejtette, mi fog történni a világban.
Rengeteg ötlettel és tervvel a fejünkben érkeztünk ide, nagyon sok mindent szerettünk volna látni, ha már ilyen messzire költöztünk. Az első évben a kezdeti nehézségek leküzdése után azt gondoltuk, hogy akkor most már jöhetnek a nagy álmok.
Aztán nesze neked nagy álmok… Jött a világjárvány és vele együtt az újratervezés.
Mert azzal például végképp nem számoltunk, hogy nem fogunk tudni hazautazni látogatóba a családunkhoz. Ahogy azzal sem, hogy ilyen szinten korlátok közé lesz szorítva az ember létezése.
Talán ez a két dolog a legnehezebb. A család és barátok nélkül. Bár egyébként ez a 2,5 év azt is megmutatta sajnos, hogy kik a valódi barátok és kik nem.

De továbbra is fenntartom, hogy szerencse, hogy jól érezzük itt magunkat és feltaláljuk magunkat minden helyzetben. Még azt is ki merem jelenteni, hogy ebből a helyzetből is kihoztuk a maximumot (már amennyire ebből ki lehet) és azért a játékszabályok betartása mellett és a körülményekhez képest így is nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk / gazdagodunk folyamatosan.
Én pontosan tudom, honnan jöttem, gyerekkoromban ugyanis csak álmodoztam arról, hogy valaha eljuthatok ilyen helyekre (mert mindig is utazni akartam, amióta csak az eszemet tudom, de sajnos nem volt rá lehetőségem.) Aztán pedig mikor először láttam a tengert (19 éves voltam, azt hiszem), akkor eldöntöttem, hogy én ezt minden évben szeretném átélni. Megígértem magamnak és onnan kezdve minden forintot arra tettem félre, hogy ezt megvalósíthassam. (Eddig sikerült!)

Ezúton szeretnénk megköszönni Mindenkinek, aki biztatott és/vagy támogatott minket abban, hogy csináljunk blogot az itteni életünkből, sztorikból, kalandokból.
Nagyon jó ötlet volt belevágni, mert ha rajtunk kívül senki más nem is olvasná, számunkra akkor is szuper dolog néha visszaidézni, hogy “atyaég, tényleg, itt is jártunk, ez is megtörtént”… De így meg, hogy mások is szívesen olvassák, még jobb az egész! Most éppen az idegen nyelvű verziókon dolgozunk. Szóval tényleg nagyon köszi azoknak, akik hittek bennünk!

Mi nagyon szívesen osztjuk meg másokkal az élményeinket. Tudjuk, hogy nem mindenki tud/akar eljutni bizonyos helyekre, de annyi csodálatos szépség van a világon és jó, ha legalább a mi szemünkön keresztül másoknak is meg tudjuk ezeket mutatni.

És hogy még színesebb legyen az egész, nemrég egy új projektbe is belevágtunk: elindult a youtube csatornánk, ahol egyelőre rövid kis utazós videóink vannak, kapcsolódva a blogon leírt sztorikhoz. Idővel persze itt is bővítjük majd a tartalmakat. Akik már feliratkoztak, azoknak nagyon köszönjük! 🤗
A többieket pedig arra kérjük, hogy segítsenek egy feliratkozással, hogy ez a tervünk is nagyobbra nőjön! Ez óriási segítség és nagyon sokat jelent számunkra! KÖSZÖNJÜK! 🙏
Itt a link a feliratkozáshoz:
https://www.youtube.com/channel/UC5wNYZZl0pSvEuVGFJ7LQoA