5 év

Hello Kedves Mindenki!

Reméljük jól telt a Húsvét, sok sonkát ettetek, pihentetek és élveztétek a tavaszt!
Itt sajnos sem a Nagypéntek, sem pedig a hétfő nem ünnepnap, szóval mi dolgoztunk.

A legutóbbi bejegyzésünk óta eltelt egy kis idő, ezért elnézést kérünk. Nagyon sok a teendő mostanában és a jó idő beköszöntével mi is rengeteg időt töltöttünk a szabadban, kirándultunk, jöttünk-mentünk.

De most itt vagyunk újra.
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de mi úgy érezzük, hogy iszonyú gyorsan rohan az idő.
Most kezdődött az év, de máris április van.
És ha már április, nagyon durva, de pontosan 5 évvel ezelőtt kezdődött meg életünk új fejezete és ezzel együtt egyik legnagyobb kalandja.

Fel sem tudjuk fogni, hogy telt el 5 év!!
Néhány alapvető dolgot tudtunk, amikor belevágtunk, de volt egy csomó olyan dolog is, amiről fogalmunk sem volt, hogy lesz… Most pedig 5 éve már, hogy itt élünk Amerikában.

Rengeteg dolog jár a fejemben, nagyon nehéz most megfogalmazni, mit is szeretnék leírni, de azért megpróbálkozom vele. Alapvetően kezdettől fogva szeretünk itt élni.
Aki rendszeresen olvassa a blogunkat az tudja, hogy nem voltak illúzióink az itteni életet illetően. Sosem láttuk rózsaszín napszemüvegen keresztül ezt az országot.
A mai napig él a fejekben a “nagy amerikai álom” gondolata. Mi 5 év után azt gondoljuk, hogy valószínűleg a nagy amerikai álom teljesen mást jelenthetett még 20 évvel ezelőtt is, mint most.
Amerika közel sem tökéletes hely, mint ahogy egyetlen ország sem az.
Tény, hogy tényleg tele van lehetőségekkel, hatalmas, sokszínű, modern, ugyanakkor pedig nagyon sok hibája is van, ahogy bármelyik másik országnak is.
Nincs tökéletes hely a Földön (vagy ha valaki tudja, merre van, mondja el).

Mi hálásak vagyunk azért a lehetőségért, hogy itt élhetünk, de ugyanúgy meg is dolgozunk mindenért, ahogy azt otthon is tettük. Itt sem hullott az ölünkbe csak úgy semmi.
Nagyon szeretjük a lakást, amiben élünk, habár ez egyelőre csupán albérlet. De kezdettől fogva itt lakunk és nagyon otthonos számunkra. Bár a környék (és a város) az utóbbi években nagyon gyorsan fejlődik és ennek vannak hátrányai is, de a lakást nagyon szeretjük. (A fejlődésről több posztot is írtunk az elmúlt időben.)

Csibi szereti a munkáját, sok lehetősége van tanulni, fejlődni, keresi és szereti is a kihívásokat.
Kezdettől fogva menedzseri pozícióban dolgozik, de mostanra már 3 beosztottja is lett. Én pedig mérhetetlenül büszke vagyok Rá. Még akkor is, ha néha sok a túlóra. Nyilván pontosan ezért olyan jó a munkájában és ezért is ismerik el Őt.

Én ugyanúgy nyelvet tanítok, ahogy otthon is tettem, szóval ebben nincs változás, bár azért a háttérben újabb nagy projekten dolgozom / dolgozunk. De erről meg majd később.

Hálásak vagyunk azért is, hogy már eddig is nagyon sok helyre sikerült eljutnunk és reméljük, hogy a jövőben is sikerül felfedeznünk még az országból (és a környező országokból) is egy csomó mindent, mert nagyon sok mindenre vagyunk kíváncsiak.
Az utazások feltöltenek, szélesítik a látókörünket és minél többet van szerencsénk látni, annál többet szeretnénk még magunkhoz ölelni a világból.
Észak-Karolina egyébként egy baromi jó állam, önmagában is nagyon sokszínű, nehéz szívvel költöznénk el innen, ha úgy adódna.
Az összes utazásunk különleges helyre került a szívünkben, de ha muszáj lenne kiemelni valamit, akkor az Kalifornia, Outer Banks (Észak-Karolina) és Hawaii lenne.
De az összes többi helyen is voltak extra dolgok, amelyekre szívesen emlékszünk.

Ami nagyon pozitív és még 5 év elteltével is nehéz hozzászokni, az az, hogy az emberek kedvesek és az utcán Rád köszönnek, a boltban megkérdezik, hogy mi újság Veled, közvetlenek, bárki, bárkivel, bárhol szóba elegyedik. És ezt is sokszor hozzátesszük, hogy még ha ez felszínes is, akkor is sokkal jobb, mint az, hogy a szomszédod köszönés nélkül elmegy melletted a lépcsőházban vagy a boltban leüvöltik a fejedet.

Amiről öt év után azt mondjuk, hogy nagyon rossz és talán az egyik legrosszabb dolog itt Amerikában, az az egészségügy. Na persze nem a színvonalára gondolunk, hanem arra, hogy mennyire irracionálisan drága. Erről is sokszor meséltünk már, de ha most összegezzük ezt az öt évet, akkor ennek mindenképpen szerepelnie kell benne.
Átláthatatlan az egész rendszer. Irtó drága, a biztosítás olyan rejtélyes és szövevényes, hogy szerintem még azok se értik, akik benne dolgoznak.
Nemrég volt éppen egy sztori, ahol (sajnos) mi világítottunk rá, hogy rossz az egész rendszerük… Egy rendszerhiba miatt nem kellett fizetnünk a gyógyszertárban tavaly és idén meg igen.. Furcsálltuk és ezért telefonáltunk, hogy most akkor ez hogy van. Aztán sajnos már későn esett le Csibinek, hogy jobb lett volna, ha nem szólunk. 😃
Mindegy, lényeg a lényeg, hogy nincs azzal baj, ha magadnak kell fizetned az orvost, de azért nem mindegy, hogy a földtől mennyire elrugaszkodott árakat kérnek el. 186 USD azért, hogy azt mondja az orvos egy kontroll során, hogy “nagyon szép a lábad”…, vagy mert visszahív féléves kontrollra a doktornő, ahol kb. annyit kérdez, hogy “minden oké”?
És akkor a 400-500 dolláros asztmás inhalálót még nem is említettem.
Ez persze csak a jéghegy csúcsa, ezek azok a dolgok, amelyeket mi magunk is testközelből tapasztalunk.
Ez a rendszer szörnyű. (A magyar más miatt szörnyű, de higgyétek el, hogy összességében ez sem sokkal jobb!) Szabadrablás, nagyjából.

A másik dolog, amit utálunk és elsősorban a COVID után tapasztaltunk kifejezetten erősen: az emberek teljesen meg vannak őrülve. Az autópályán való közlekedés számomra felér egy rémálommal. Minden második sofőr mobilozik vezetés közben és minden alkalommal minimum 10 félőrült autóssal találkozol, bármerre is mész.
Ijesztő. Piros lámpa, index, előzés, záróvonal… Rengeteg szabálysértés.

Mostanában nagyon sokszor arra a megállapításra jutunk, hogy az itteni embereknek halvány fogalmuk sincs róla, hogy milyen jó dolguk van és mennyire szerencsések (nagyon sok szempontból). (Vagy de, és jó dolgukban nem tudnak magukkal mit kezdeni)…
Mi nagyon más háttérrel és értékrenddel jöttünk, de azt látjuk, hogy az sem feltétlenül jó mindig, hogy minden IS van. Hogy mindenből olyan nagy a kínálat, hogy azt se tudod, mit válassz.

És nyilván mindez hozzájárul ahhoz, hogy itt az emberek iszonyú kényelmesek.
Alapvetően nem is lenne ezzel baj, a nagyobbik baj az, hogy a világ milyen irányba halad.
Na de persze nem filozofálni szeretnék, habár tényleg iszonyú sok gondolatom van így 5 év után és még rengeteg dologról tudnék írni.

De most összegzésnek legyen elég ennyi. Talán egyszer nekifutunk még egyszer Csibivel és ha lesz időnk, akkor lehet videó formájában tesszük ezt.

Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy nagyon intenzív évek állnak mögöttünk. Nagyon sok mindent tanultunk magunkról, másokról, a világról. Megismertünk új helyeket, új embereket, egy (számunkra) teljesen más világot.
Nem bántuk meg, hogy bátrak voltunk és belevágtunk. Csak azt sajnáljuk, hogy nem sokkal korábban tettük mindezt!

Következő nagy lépés a zöldkártya. Benne vagyunk már a folyamatban, drukkoljatok, hogy meglegyen az is! Annak a (további) lépéseiről is beszámolunk majd. “Érdekes” folyamat az is! 🙂