Virginia Beach

08/31/2021

Elérkezett az utolsó teljes napunk, úgy gondoltuk, hogy ezt az óceánnál fogjuk eltölteni.
Na persze, nem a napon fekve, fürdőzve… 😄

Amikor nagyon kipurcanunk, szoktuk mondani, hogy miért nem olyan utazásra megyünk, hogy csak kifekszünk, aztán elvagyunk. Mert persze nyilván az is jó lenne, néha csak úgy lenni. De amíg ennyi csodás látnivaló várja az embert, addig inkább ezt választjuk, ha tehetjük.
Így indultunk Virginia Beach-re. Ez egy 25-30 perces út Norfolk-ból.

Virginia Beach Virginia állam legnépesebb városa és persze a nyaralók kedvelt úticélja.
Itt is akad számtalan látnivaló: First Landing Park, akvárium, stb.
Mi persze megint magunkra szabtuk a programot: a tengerpart közelében tettük le az autót egy parkolóban (10 USD/nap). Már korábban is megnéztük, mi érdekel minket, meg a tévében is pont láttuk, hogy nagyon sok falfestmény van a városban, konkrétan van egy ViBe (Virginia Beach) Creative District nevű városrész, ahol rengeteg falfestményt lehet találni.
Ide mentünk először. Nagyon jópofa festményekre bukkantunk, lakóépületek, közterületek, vendéglátó egységek falán egyaránt.

Itt útba ejtettük a Bad Ass Coffee of Hawaii nevű kávézót, ahol életünk legfinomabb jeges latte-ját ittuk. Érdekessége még, hogy igazi hawaii kávébabból készülnek a kávék.

Ezt követően visszamentünk a partra - már ez is megerőltetőnek bizonyult amúgy… 😄
Valahogy így a 9. napon már erősen fogyott az energiánk.
Itt van a híres Boardwalk, mely egy nagyjából 5 km hosszú part menti sétány. A bicajosok számára külön úttal…
Tudtuk, hogy ezen a sétányon található a hatalmas Poszeidon (Neptunusz) szobor, oda szerettünk volna eljutni…
A sétány a 2. és a 40. utca között húzódik, a szobor a 31. utcánál található Neptun-parkban van.
Mi a 18. utcánál mentünk be és onnan mentünk végig.

Egyébként az utcáknál csomó helyen egyéb tengeri szobrokat lehet találni, így aztán elég gyakran megálltunk. (Pihenésnek is felfoghatjuk).
Még a Rekordok Könyvében is benne van, mint a világ leghosszabb “élménystrandja”, hiszen nem csupán egy sima óceánpartról van itt szó, hanem mindenféle szórakozási lehetőségről is. A nyári hónapokban esténként szórakoztató programokat kínálnak, 7., a 17., a 24. és a 31. utcában pedig négy óceánparti színpadon élő zenei műsorok vannak.

De ezen kívül itt van a Haditengerészet légi bázisa is, így kb. 100 vadászgépet láttunk gyakorlatozás közben.
Már amikor megérkeztünk, a parkolóban láttuk őket. Aztán a séta során azt figyeltük, hogy kb. két percenként jöttek kettesével, néha hármasával.
A bázis nagyon közel van a városhoz, így aztán már elég alacsonyan repkedtek, szóval durva hangjuk volt.

Nagy nehezen eljutottunk Poszeidon-ig, készítettünk egy csomó fotót, aztán gondoltuk, hogy a vízparton megyünk vissza, hogy legalább a lábunkat bedugjuk az óceánba.

Azt már megszoktuk itt Amerikában, hogy iszonyúan széles a homokos part. Viszont a homok annyira forró volt, hogy konkrétan megégett a talpunk. Mert persze azonnal levettük a papucsot… Ez nem bizonyult valami okos ötletnek!

Az óceán hűs vize viszont igazi felfrissülést jelentett. De a part olyan meredek volt, hogy sokkal lassabban tudtunk ott oldalazva haladni, ezért egy idő után úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk inkább a sétányra. Itt ismét jól megégett a talpunk, mert tényleg tűzforró volt a homok. Egy zuhanyzónál aztán lemostuk a homokot a lábunkról és próbáltunk minél gyorsabban visszajutni az autóhoz. Akkor már elegünk lett, mert kb. árnyék sem volt sehol, és utolsó nap természetesen még leégni is sikerült. (Pedig be voltunk kenve, 60 faktoros Vichy krémünk van…) Végtelenül hosszúnak tűnt az út, de aztán szerencsére elértük az autót és megbeszéltük, hogy aznap már nem mozdulunk ki.

Szerintetek így lett?? 😀
“Csak egy kis búcsúsétára menjünk ki”… De ezúttal tényleg nem mentünk messzire, csak a szálloda előtti részen sétáltunk egy rövidet, vacsoráztunk, aztán pedig összepakoltuk a cuccainkat.

További képek