Mi hiányzott és mi nem?!

Gondoltuk, mesélünk arról is, hogy 3 évnyi távollét után milyenek a benyomásaink és mi hiányzott az itthonlétből és mi nem… 😄
Természetesen a család a legjobban. A barátok is, de most a helyzetre való tekintettel sajnos nem volt igazán sok találkozás a barátokkal. Ez az út most nem erről szólt.

A többi kérdés már nem ennyire egyértelmű. Vannak dolgok, főleg bizonyos termékek, amelyek Amerikában nem kaphatóak, ezért hiányoztak. Ilyen például a lángos, a túró, néhány pékáru. Amerikában óriási választék van sütikből, de olyan klasszikus pékáru, mint itthon nem nagyon van. Például egy tisztességes kifli, vagy ilyesmi. 😄 De amúgy túrót például most nem is vettünk. Önmagában nem szeretjük, pogácsához használnánk, ha lenne kint.

A téli szalámi vagy kolbász szintén olyan dolgok, melyeket kint nem lehet kapni vagy legalábbis mi még nem találtunk megfelelő lelőhelyet!
Aztán ott van a marcipán és a tea is, melyek hiányoznak. Teából Amerikában is van sokféle, de abból Magyarországon sokkal jobb a választék.
A boltok közül a Müllert nagyon szerettem, ezért oda muszáj volt elmenni. 😄
Ja, és még van egy rejtvénytípus (szóvadász), amit nagyon szeretek, abból is begyűjtöttem egy párat. 😀 Anyu szerzett nekem hármat és még én is vettem hozzá egyet.

Na és akkor jöjjön, ami nem hiányzott, vagy nem tetszik, vagy zavaró, vagy egyszerűen csak elszoktunk tőle.

Kezdjük az utak állapotával (tudom sajnos, hogy nem újdonság). Én nem állítom, hogy Amerikában még nem közlekedtünk rosszabb utakon, de itthon ez nagyon durva. Nagyon sok helyen kellett kerülgetni a kátyúkat.
A másik pedig, ami így 3 év elteltével nagyon fura volt, hogy milyen szűkek az utak.
Aki járt már Amerikában - főleg a délebbi államokban - annak biztosan feltűnt, hogy minden sokkal “tágasabb”. Szoktam mondani, hogy szerintem még az égbolt is tágasabb. Tudom, hogy ez így tök furának tűnik, de teljesen ilyen érzésem van. Na, de az utak mindenképpen. Meg a parkolóhelyek is. Szóval konkrétan tök fura volt, ahogy a szembesávban jöttek az autók, annyira közelinek tűntek.
Amerikában jobbra kanyarodáskor van egy olyan szabály, hogy ki lehet kanyarodni (sőt ki kell), akkor is ha piros a lámpa. (Ha nem szabad, akkor táblával jelzik!) - De erről majd tervezünk írni egy külön posztot is. Erre meg figyelni kellett, nehogy rutinból kikanyarodjunk! 😄

Nyilvánvalóan boltba is kellett mennünk. Az első sokkot az árak jelentették. Kint már hozzá vagyunk szokva nagyjából ahhoz, hogy minden tök drága. Szerencsére már én is leszoktam arról, hogy átszámoljam forintra az árakat… De ettől függetlenül megdöbbentő, hogy mennyire durván elszálltak az árak.
Tudom persze, hogy ez sajnos az elmúlt évek történéseinek az eredménye, szóval lehet nem is kellett volna, hogy meglepő legyen.

Ami viszont nem lepett meg, mert ez korábban is így volt, hogy az emberek mennyire türelmetlenek és mondhatnám, hogy mosolytalanok, amit persze a maszktól most amúgy sem látni, de szerintem ezt azért mégiscsak lehet “látni.”
Itt kint, soha nem történt még olyan, hogy a boltban a kasszás nem kérdezte volna meg kedvesen, hogy milyen napod van, hogy vagy, otthon viszont kb. még köszönni sem sikerült a kasszásnak. Ha bárkire ráköszönsz vagy rámosolyogsz, akkor kábé hülyének néznek.
A másik pedig, amivel több helyen is találkoztunk, konkrét példával: a pékáruk előtt álltunk, kiflit szerettünk volna venni. A bácsinak nem volt annyi türelme, hogy ezt megvárja, ő gyakorlatilag beleállt az arcunkba, ráadásul le is szórta a kiflit, de még annyit se mondott, hogy elnézést vagy akármi.

Ilyen például itt Amerikában nem nagyon történik meg, mert a másik ember, már akkor is mondja az “excuse me”-t, ha tőled jóval arrébb elhalad…
De hogy beleálljon az arcodba, míg Te egy terméket elveszel, ez biztos nincs.
Ilyennel otthon többször is találkoztunk.
Sőt, egy helyen, az eladó úgy érezte én biztosan szívesen meghallgatom, mert nekem öntötte ki a szívét, hogy milyenek a vevők (úgy általában) és hogy neki is tök elege van ebből, hogy ennyire negatív mindenki. Pont egy hasonló sztorit mesélt el, hogy valaki beleállt az aurájába a boltban. Ő udvariasan megkérte, hogy egy kicsit legyen kedves arrébb állni, mert az intim szférájában van, mire az illető:
“nem vagyok covidos, három oltásom is van…” (Ezt meg szerintem nem is kell kommentálnom…)

De a gyógyszertárban is volt egy szitu, hogy szegény bácsi nem hallott jól és az eladó ugyan próbált magán uralkodni, de sajnos nem mindig jött össze neki. Alapból is tök nehéz együttélni szerintem ezzel a maszkos dologgal. Mindenkin rajta a maszk, esélyed sincs, hogy mondjuk leolvasd a szájáról, amit mond. Plusz az a hülye plexi… Szegény bácsi hogy érezhette magát. 😔 Szóval ez is egy ilyen negatív történet.

De szerencsére azért egyébként most sok helyen találkoztunk az ellenkezőjével is, nagyon sok kedves emberrel is, ami azért jó. Mert ez a fajta negativitás meg nagyon lehúzó!

És akkor ami még szintén feltűnt… A korábbi posztokból már tudjátok, hogy Szentendrén töltöttük ezt a három hetet, mert Hugiék ott laknak.
Így viszonylag sokszor mentünk be a belvárosba. Mindenki tudja, hogy Szentendre turisztikai szempontból is fontos kirándulóhely.
Ezért is volt meglepő, hogy nem, vagy alig lehet nyilvános vécét találni. Szerintem ez tök alap dolog lenne.
Arról már nem is szólva, hogy ezért pénzt kérni…
Például a Szamos Cukrászda ajtajára ki van írva, hogy 200 Ft a vécé használat díja.
Az nem derült ki - mivel konkrétan be sem mentünk, mert azt mesélte egy helyi hölgy, hogy túlárazott és még csak nem is kedvesek az eladók -, hogy ha fogyasztó vendég vagy akkor is kell-e fizetni, vagy ha valaki tényleg csak ilyen szándékkal megy be.
De nekünk ez már alapból nem volt szimpatikus sajnos.

Amerikában szinte mindenhol találsz nyilvános vécét, ingyen és az esetek 97%-ban abszolút tiszta és kultúrát állapotban. De majd erről is szeretnék egy külön posztot, mert ez amúgy is a vesszőparipám. 😀

Ja és még egy dolog: ha már szó volt az árakról. A kiemelt helyeken (Szentendre, a Parlament környéke vagy a reptér) még inkább jellemző, hogy minden túl van árazva.
Mi itt, Amerikában azt tapasztaltuk, hogy csak azért, mert valami turisztikai szempontból kiemeltebb helyszín, azért nem kérnek el 4x annyit mondjuk egy kávéért.

Ami pedig az óriásplakátokat illeti: itt nincsenek plakátok az út mentén, de legalábbis politikai tartalmú tutira nincsen. Ez iszonyú zavaró, hogy bármerre mész ilyen szinten az arcodba tolják a politikát. A miniferis, az előremenjünknehátra, a védjükmegagyereket és az atomerűműves plakátok voltak a leggyakrabban előfordulók és szörnyen idegesítőek. Itt, ha nem nézel híreket, akkor gyakorlatilag teljesen ki tudod vonni Magadat ez alól. Szóval a plakátok és a politikai hirdetések semennyire sem hiányoztak!

Igazából nyilván nem lehet a két országot összehasonlítani és most itt nem is ez volt a cél, félreértés ne essék!!
Ez abszolút a mi személyes véleményünk, élményünk és meglátásunk az alapján, hogy 3 évig egyáltalán nem voltunk Magyarországon.
Számunkra ezek voltak a feltűnő vagy zavaró, vagy éppen jó dolgok.

Úgy gondolom, hogy a helyzethez képest egyébként mi a magunk részéről megpróbáltuk most a legtöbbet és legjobbat kihozni ebből a pár hétből.