Mackinac-sziget

08/02/2022

A szállástól 3 órányira voltunk és még volt egy programunk.
Csibi mondta, hogy St. Ignace-ból is megy át komp a Mackinac szigetre és az ugye a hídnak ezen az oldalán áll, ráadásul innen közelebb is van a sziget, szóval úgy döntöttünk, hogy ott fogunk kompra szállni.
Csibi még korábban megnézte, hogy 17:00-kor és 17:30-kor indul komp és viszonylag késő estig vissza is lehet jutni.
Elsőre úgy nézett ki, hogy kényelmesen a 17:30-as kompot fogjuk elérni.
De úgy értünk oda, hogy volt még pár perc 17 óráig, így én mondtam, hogy jó lenne, ha elérnénk ezt.

Ha online veszed a jegyet akkor kicsit olcsóbb, viszont ha el akartuk érni a kompot, akkor gyorsabb volt a pénztárnál intézni. Így pár dollárral drágább, de most ezt a megoldást választottuk. Amíg Csibi megvette a jegyet (retúrjegy: 31 USD/fő), én elszaladtam mosdóba és kb. azonnal lehetett is felszállni a kompra.

Nagyon kényelmesen elfértünk odafele, egyáltalán nem voltak sokan a kompon.
Fent ültünk le, az út 20-25 percig tartott.
Már a kompról is látszott, hogy ez szuper hely lesz!

A Mackinac-sziget 11,3 km² területű. A 17. századi európai gyarmatosítás (francia, brit) előtt az őslakos indiánoknak adott otthont ez a halban gazdag sziget. A Nagy-tavak körüli szőrmekereskedelem stratégiai központja volt.
Két csata helyszíne volt az 1812-es háború (brit-amerikai háború) során, mielőtt az északi határt rendezték és az Egyesült Államok megszerezte a szigetet.
1812. július 17-én éjszaka az itt állomásozó amerikai katonák éppen aludtak amikor 300 brit katona és kanadai indián szövetségesük kikötöttek a szigeten. Az erődre irányították az ágyút. Szegény amerikai katonák arra ébredtek, hogy mindenkire közel 10-zel több ellenség jut, így megadták magukat. De két évvel később, mikor a britek elvesztették a háborút, az erőd (és a sziget) ismét amerikai kézre került.

A sziget több mint 80%-a a Mackinac Island State Park része. Történelmi jelentősége miatt nemzeti történelmi nevezetesség.
2022-ben a Travel+Leisure utazási magazin az USA kontinentális részének legjobb szigetének nevezte!

A sziget még mindig a múltban él. A legenda szerint egyszer valaki vett egy autót, de a lovak megijedtek tőle, ezért az autókat kitiltották a szigetről. Csak lóháton/lovaskocsival, kerékpárral vagy gyalog lehet közlekedni!

Rengeteg látványosság van a szigeten. Történelmi jelentőségű házak, az erőd, kis Round Island világítótorony stb.
Ahogy kilép az ember a kompról viktoriánus környezetben találja magát. Ismét egy fantasztikus időutazás.
A házak, a gyönyörű színes virágok mindenfelé. Ebbe a helybe azonnal és menthetetlenül beleszerettünk.

A legfőbb látványosság - számunkra, ami miatt mindenképpen szerettünk volna eljönni ide az a Grand Hotel.

Mi mindenhova gyalogosan mentünk a szigeten és az odáig vezető út is olyan volt, hogy “hű” meg “ha”, mert tényleg a házak, a tó melletti sétány, a virágok, minden csodálatos.
De a Grand Hotel… A Grand Hotel egy viktoriánus stílusú épület, magasan a szoros felett áll, melyet 1887-ben nyitottak meg. Akkor az árak éjszakánként 3-5 USD között mozogtak. (Manapság 200-600 USD szobatípustól függően. De vannak ennél drágábbak is… Ezres nagyságrendben!) Megnyitása óta minden nyáron tele van!

Annak idején Mark Twain egy dollárért tartott előadásokat a hotel vendégeinek.
1980-ban itt forgatták a Somewhere In Time (Valahol, valamikor) című klasszikus filmet.
Amiről még nevezetes a szálloda, hogy 200 méter hosszú terasszal rendelkezik, mely a leghosszabb a világon.
Valaha itt gyülekezett a sziget összes lakója.

Na, szóval mire ideértünk 17:54 perc volt kb. Ez azért fontos, mert a szálloda előtt beleütköztünk egy táblába, mely szerint este 18 után dresszkód lép életbe és a férfiak nyakkendőben, a nők pedig csiniben lehetnek a szállodában és annak környékén is.

Hát, mi nem így voltunk öltözve és nyilván nem volt nyakkendő Csibinél sehol sem… 😄 És én sem kisestélyiben töltöttem a napot.
Szóval mondtuk, hogy na akkor gyorsan húzzunk fel legalább a teraszra, csináljunk pár fotót, míg ki nem dobnak minket… 😄 Mikor mentünk fel, a londiner, aki segített útba igazítani a szállodába érkező vendégeket, ránézett az órájára, amikor meglátott minket, de szerencsére nem szólt semmit.
Egyébként az egyik felszolgáló tök kedvesen megállt, hogy fotót készítsen rólunk, meg az egyik ott üldögélő vendég is! Szóval nem dobtak ki minket. Utána azért elhagytuk a teraszt.
Amúgy tényleg borzasztó jól néz ki az egész, fehér hintaszékek sorakoznak, mindenki ott ül csiniben és iszogat. A teraszt nem tudtuk teljes hosszában lefotózni, mert az egyik oldalon éppen egy esküvő zajlott és a másik fele is le volt zárva egy későbbi rendezvény miatt.
De azért így is nagyon mutatós.

Utána még azért járkáltunk a szálloda előtt és környékén (és onnan sem küldött el minket senki) és amúgy nyilván nem csak mi nem voltunk a dresszkód szerint felöltözve.

Ezt követően, bár nagyon nehéz volt elszakadni az épület és a kilátás látványától egyaránt, de elindultunk visszafelé.
Útközben további házakat, kerteket, virágokat, cuki madarakat és mókusokat csodáltunk meg.

Nagyon sok időt tudtunk volna még itt is eltölteni, de tudtuk, hogy ismét két órányira vagyunk még a szállástól, szóval muszáj lenne visszaindulni.
A 19 órás kompot lőttük be, bár erősen gondolkodtunk a 19:30-ason is.
De végül a 19 óráshoz álltunk sorba. Na, visszafelé már borzasztó nagy tömeg volt.
A férőhelyek száma limitált, mi úgy álltunk a sor végén, hogy minket még pont felengedtek és talán még két embert, aztán a többieknek a következő kompra kellett várniuk.

Sikerült leülni, ezúttal már csak lent volt hely, elölről a 2. sorban tudtunk leülni. A komp elején az ajtó nyitva volt, így elég huzatos volt a dolog, de szerencsére volt nálam egy hosszú nadrág, amit szépen fel is kaptam magamra.
Na, és képzeljétek, térképen szoktuk nézni, hogy merre vagyunk, meg hogy mennyire vagyunk még messze.
És azt láttuk egyszer csak, hogy baromira nem arra megy a komp, amerre nekünk kellene, hogy menjen.
Olyan volt, mintha a másik kikötő felé mennénk. Már kezdtünk pánikba esni, hogy oké, de onnan hogy jutunk vissza majd a másik városba, új kompot kell várni, mennyi időcsúszás lesz ebből… 😄

Aztán kiderült, hogy - és így is hirdetik a kompjáratot, hogy van néhány olyan időpont, amikor extra ajándékként közel visznek a hídhoz, hiszen ez valóban egy óriási látványosság.
És tényleg fenomenális élmény a hidat ennyire közelről megnézni! Fantasztikus építmény!

Ezek után pedig a távolból láttunk a Wawatam világítótornyot és ott kötött ki a komp. Kiderült, hogy itt is voltak felszállók, akiket most persze itt raktak ki a kompról.
Úgyhogy a 20-25 perces út, most egy órásra sikerült…

Ezt nem bántuk, hiszen így extra ajándékként két plusz dolgot is láttunk. De az idő miatt azért annyira boldogok sem voltunk.
A kikötőben elszaladtunk még mosdóba, hogy aztán a szállodáig ne kelljen már külön megállni sehol.
Így történt, hogy ismét este 22 óra lett, mire hazaértünk.

Fantasztikus és élményekben gazdag napunk volt ismét!

További képek