Mackinaw City

08/02/2022

Hosszú nap állt előttünk, az már fix.
A terv szerint ma észak felé vettük az irányt és egészen a kanadai határig mentünk.

Michigan az egyetlen tagállam, amely két félszigeten terül el. Eredetileg csak az Alsó-félszigetet jelentette a Michigan név. Az Upper Peninsulát, vagyis a Felső-félszigetet az Alsótól a Mackinac-szoros választja el, ami a Huron tavat köti össze a Michigan-tóval. A Felső-félsziget turisztikai szerepe kiemelkedő.

A Mackinac-szoros fölött átívelő Mackinac híd a világ harmadik leghosszabb függőhídja. Innen ered az, hogy az Alsó-félsziget lakóit viccesen trolloknak hívják, mert a híd alatt (azaz tőle délre) laknak.

Korábban a Felső-félsziget nem tartozott a szárazföldhöz. Csak a levegőben vagy vízen átkelve lehetett eljutni ide, amíg 1957-ben egy mérnöki bravúrnak köszönhetően felépült a Mackinac híd! Egyike a világ leghosszabb függőhídjainak, hosszúsága 8038 méter. A tornyai 150 méter magasak. Minden évben ezrek jönnek el, hogy megünnepeljék a híd megépítését, ilyenkor gyalogosan sétálgatnak az emberek a hídon (munka-ünnepi felvonulás)!

A Felső-félsziget lakói yooper-eknek nevezik magukat, sajátos dialektust beszélnek. A populáció mindössze 3%-a él itt.

Régen nem akarták a Felső-félszigetet Michigan részévé tenni. 1830 körül, amikor a népesség elérte a 60 ezer főt, kérvényezni lehetett volna, hogy állammá nyilvánítsák. Azt akarták, hogy az 51. állam neve legyen Superior (a tó neve után). De erre végülis nem került sor.

Ekkoriban zajlott ugyanis az úgynevezett toledói háború (1835-36), mely egy szinte vértelen határvita volt a Michigan és Ohio között elterülő, ma Toledo néven ismert terület miatt. A Maumee folyó torkolatának ellenőrzését és az általa képviselt belvízi hajózási lehetőségeket, valamint a nyugati jó termőföldet mindkét fél értékes gazdasági eszköznek tekintette.
1836 nyarán az Egyesült Államok Kongresszusa kompromisszumot javasolt, amelynek értelmében Ohio megkapta a Toledo sávot, mely 1.200 km²-nyi területet jelent, míg Michigan a 23.000 km²-nyi Felső-félszigetet. Az északi régió ásványkincsei később Michigan gazdasági tőkéjévé váltak, de akkoriban a kompromisszumot rossz üzletnek tartották.
De 5 évvel azután, hogy Michigan állammá vált (1837), réz lelőhelyet találtak itt. A 20. század közepére több mint 5 millió tonna rezet termeltek ki a bányászok. De ennek már vége, az utolsó rézbányát 1995-ben örökre bezárták. Így a Felső-félsziget újra csendes és a természet az úr!

Na ennyit bevezetőül.
De lássuk, mi mit tudtunk mindebből felfedezni a magunk számára:
Reggeli után elindultunk Mackinaw City irányába. Ez kb. 2 órányira van Traverse City-től.
Először a közelében található McGulpin Point Világítótoronyhoz kanyarodtunk.

1868-ban építették és 1869-ben kezdte meg működését, 37 éven keresztül üzemelt. A szoros egyik legrégebbi fennmaradt világítótornya.

James Davenport volt az egyetlen világítótorony-őr itt, aki 27 évig szolgált.
1906-ban Mackinaw City-ben építettek egy másikat, így két világítótorony lett.
Az új jobb helyen volt, mert a Huron- és a Michigan-tóról egyaránt lehetett látni. Erről leszerelték a világítást, eltették, és az ingatlant eladták, mert annak volt értéke.
32 évig üresen állt, majd 1938-ban két chicagói tanár vásárolta meg és nyaralóvá alakította.

Kb. 40 évig volt a tulajdonukban. Utána eladták a Peppler családnak, az övék volt, amíg meg nem haltak. 2008-ban aztán Emmet megye vásárolta meg és múzeummá alakították, emellett pedig új (ledes) világítást is kapott.

A toronyba is fel lehet menni, ahová 44 lépcső vezet fel.

A múzeum és a torony látogatása 3 USD / fő.

További érdekesség, hogy becslések szerint mintegy 6000 hajóroncs található a Nagy-Tavak mélyén, ebből 1500 a Michigan államhoz tartozó vizekben. A legmélyebben fekvő ismert roncs a Congress nevű, 1867-ben épült gőzösé, amely 1904. október 4-én, egy fedélzeti tűz következtében süllyedt el. Ma 50 méter mélyen fekszik.
A hajók számára az őszi hónapok a legveszélyesebbek a Nagy-tavakon: ilyenkor a legdurvább az időjárás.

Kint van egy csomó információs tábla elhelyezve, többek között a hajóroncsokról is, illetve hátul egy kis házikó is, mely a múzeum része.
Ezek a kinti részek ingyenesen látogathatók egyébként.

Bent van egy szuvenírbolt, ott lehet belépőt is venni, ha valaki szeretne felmenni a toronyba, illetve megnézni a múzeumot. Egy bácsi volt a boltban az eladó és egyben idegenvezető is, mert elmesélte nekünk a sztorit röviden, aztán fel is mentünk a toronyba. Jó a kilátás fentről is!

A világítótorony bejárata mellett van egy lejtős kis utca, melynek a végén már látni lehet a vizet. Gyalog is le lehet menni, de mi autóval gurultunk le, van ott egy kis parkoló.
Csodás látvány tárul az ember szeme elé. Van ott egy történelmi jelentőségű kő/szikladarab, ez a “The Big Rock at McGulpin Point”.
Ezt a szikladarabot az itt élő őshonos indiánok és a francia felfedezők is használták már a vízszint mérésére, miközben kenukkal hajóztak az Alsó- és Felső-félsziget közötti zavaros vizeken. Amolyan navigációs segédeszköz 1615 óta.

A háttérben pedig a Mackinac híd csodás látványa.
Már alig vártuk, hogy felmenjünk erre a hídra, de még a híd tövében egy újabb látnivaló várt ránk.

Mackinaw City tulajdonképpen egy kis település, mely az Alsó-félsziget felső csücskében található. A Mackinac-híd innen a Felső-félszigeten található St. Ignace-ig tart.
És innen indulnak a kompjáratok a közeli Mackinac-szigetre is.

Nagyon népszerű turisztikai célpont. A legfontosabb látnivalók a Fort Michilimackinac, a híd és az Old Mackinac Point Lighthouse.

Mivel erre a napra is több látnivalót és programot terveztünk, mint amennyi normális lenne (haha), ezért döntést kellett hoznunk, hogy mit hagyjunk ki.
A Felső-félszigeten nagyon sok természeti látnivaló van, de azok olyan távolságokra voltak, hogy nem vállaltuk be most őket. A kanadai határ közelében van egy nagyon fontos nevezetesség és az is további egy órányira van innen.
Illetve ekkor döntöttük el azt is, hogy biztosan át szeretnénk menni a Mackinac-szigetre is! Szóval itt most ehhez mérten kellett a látnivalókat beosztani.

A híd alatt található a Michilimackinac Állami Park, mely Michigan második ilyen parkja. 1909-ben hozták létre. Itt található a Gyarmati Michilimackinac, mely a 18. század egyik legfontosabb szőrmekereskedelmi állomása és az Old Mackinac Point Világítótorony. Önmagában a pazar kilátás miatt is érdemes itt megállni egy kis időre.
A 18. századi erődben és szőrmekereskedő faluban a múlt kincsei kelnek életre. Történelmi térképek és 60 éves régészeti ásatások alapján rekonstruálták. Az ember hirtelen 1779-ben az amerikai forradalom idején találja magát. Korabeli ruhában brit katonák és francia-kanadai kereskedőcsaládok mesélnek a múltról.

Mi ide nem mentünk be az idő szűke miatt, csak a világítótornyot néztük meg (azt is csak kívülről), mely az erődön kívül, egy parkban található.
Innen is pompás a panoráma, nagyon szép látvány a híd, a víz, és maga a világítótorony is.

Az Old Mackinac Point világítótornyot 1889-ben alapították Azóta segített az elhaladó hajóknak a szoroson való átjutásban. A “Szoros kastélyának” is szokták nevezni. Kertjében egy hajóroncs múzeum is megtekinthető. 1957-ben bezárták és csak 2004-ben nyitották meg újra a felújított világítótornyot.
Ide a belépőjegy ára 9,75 USD.

Lassan ideje volt indulni!
Tudtuk, hogy a híd fizetős, de nem tudtuk hol és hogyan kell fizetni, ezért a híd lábánál a Visitor Centerben megkérdeztük. Mondták, hogy lesz majd fizetőkapu és ott lehet majd fizetni.
Aztán kiderült, hogy csak a híd másik oldalán vannak ezek a kapuk.

Szóval akkor beállítottuk a Waze-t, hogy merre lehet felkanyaradoni a hídra, amit elsőre el is vétettünk, de aztán már irányban voltunk.
A híd tényleg páratlan és csodálatos. Mi nem féltünk rajta. (Valamiért félelmetesnek tartják sokan.) De mi a Chesapeake híd-alagutat sem találtuk ijesztőnek szerencsére. Ez meg ahhoz képest még kevésbé volt az.
Bár lehet, hogy ha fújt volna a szél, vagy olyan időjárási körülmények lettek volna, akkor nem ezt mondanám.
De szerencsénk volt, mondjuk úgy!

A híd túloldalán valóban ott voltak a fizetőkapuk, beálltunk az egyikhez (nem volt sorbanállás). A néni nagyon kedvesen köszöntött minket, kérdezte, hogy milyen napunk van eddig, mondta, hogy az övé is csodás. 4 USD-t kellett fizetni és máris a Felső-félszigeten voltunk!

Innen észak felé mentünk a kanadai határig, ami kb. egy órányira volt.

További képek