Palm Springs

6/17/2022

Na szóval a végeredmény most úgy néz ki, hogy pénteken 11-kor el kellett hagyni a szállodát. Csütörtök este lefoglaltunk egy szállodai szobát Palm Springs-ben, egy éjszakára. Az autó céges foglalással volt nálunk, de mostantól ugye szabadságon vagyunk. Szívesen maradtunk volna ezzel az autóval, gondoltuk felhívjuk a kölcsönzőt, hogy mi a módja a dolognak. Az lett volna a legegyszerűbb, hogy kiállítanak egy számlát az előző hétről és elindul egy új. De sajnos ez nem így működik. A céges számla miatt mindenképpen vissza kellett vinni az autót.
Szerencsére eszembe jutott, hogy mi van, ha van a közelben is National kölcsönző, hogy ne kelljen Ontario-ig visszamenni, aztán meg újra ugyanebbe az irányba jönni.
De sajnos nem volt. Viszont Csibi megnézte és a Palm Springs-i repülőtéren van.
Újra telefonáltunk, hogy ott adjuk le és leadtunk egy másik foglalást.

Na akkor úgy tűnik, hogy ezt is megoldottuk. Az még nem volt biztos, hogy maradhat-e ugyanez az autó. Jó lett volna, ha nem kell kipakolni belőle. De aztán ez is megoldódott.

Na, de nézzük sorban: 11-kor tehát elhagytuk a szállodát. Először is elhajtottunk Csibi munkahelyéhez, hogy leadja a belépőkártyáját. Aztán tankoltunk és elindultunk Palm Springs városába, mely kb. 50 percnyire található.

Volt egy kis dugó a 2x4 sávos autópályán. Végig a hegyek között mentünk, érdekes, holdbéli tájakon haladtunk. Engem meglepett, hogy ilyen soksávos út vezet itt is (bár nem is értem, mit lepődöm meg még ilyesmiken).
Aztán le kell kanyarodni már Palm Springs irányába, ott már kevesebben voltak az utakon. Sivatagon át, hegyek között, mindenfelé szélerőművek. Nagyon fura a táj.

El se tudtam képzelni, hogy itt majd mindjárt lesz egy város. És tádám…
A Best Western Plus szállodába foglaltunk szállást. Hivatalosan 3-tól lehetett volna átvenni a szállást. Mi 13 óra körül értünk ide. Mondtam, hogy legalább a szálloda parkolójáig menjünk, hogy otthagyjuk az autót a cuccainkkal. De aztán tök nagy szerencsénk volt, mert már át is vehettük a szobát és így az autót is ki tudtuk pakolni. (Ez fontos, mert emiatt aztán tudtuk üresen vinni a reptérre.)
Kaptunk parkolási engedélyt is. A szoba tök egyszerű, kellemes méretű, egy éjszakára pont jó. Van reggeli és ingyenes parkolás is. 250 USD + adók és illetékek. Korábban is Kaliforniában voltunk már Best Western szállodában, ami akkor bejött nekünk. (Nekem főleg a reggelinél a görög joghurt meggyes öntettel… 😄 Az annyira finom volt, hogy a mai napig emlegetem.)
Ez a szálloda ilyen romantikus külsejű hely inkább. Olyan mint az Encanto című Disney mesében a Casita. Jó, nyilván nem pont, de engem arra emlékeztet!

A város olyan, ami nekünk első pillantásra nagyon tetszik. Pálmák, kaktuszok, spanyol hangulatú épületek.
Ejtek egy két “hivatalos” szót is róla, aztán folytatom a mi, saját élményeinkkel.

Palm Springs egy sivatagi üdülőváros a kaliforniai Riverside megyében, a Colorado-sivatag Coachella-völgyében.
A város a Cahuilla indián törzs otthona is. Az Agua Caliente Indián Rezervátum tagjai a helyi gazdaság fontos szereplői.
A város lakossága 2020-ban 44 575 fő volt, de november és március között megháromszorozódik a lakói száma.
Palm Springs az 1900-as években vált divatos üdülőhellyé, amikor az egészségügyi turisták a száraz meleget igénylő körülmények miatt érkeztek.
Az 1930-as években a filmsztárok körében is népszerűvé vált, sokan építettek itt birtokot.

A pálmák, a pompás színekben ragyogó növények azonnal elvarázsoltak minket. Aztán a kolibriket is megpillantottuk a szálloda kertjében, szóval nagy volt az öröm. Az itt cikázó kis kolibrik valahogy fakóbb színűek, mint az otthoniak. Viszont nem annyira félénkek: nagyon sokáig elidőznek a közelünkben is. Csibi sokkal többet észrevett, mint én. Annyira koncentráltam, hogy nem láttam őket a saját szememtől. Pedig mondta Csibi, hogy kettő majdnem kb. lefejelt, ahogy ott harcoltak egymással. 😄

Miután lecuccoltunk, elindultunk hogy megkeressük ezt a Marilyn szobrot, meg amiket előzetesen találtam látványosságokat.
Az autót 17 órára kellett a reptérre vinni, mely a szállodától 7 percnyire van.
Addig még volt másfél-2 óránk. Reggel óta nem is ettünk, szóval éhesek is voltunk, de először ugyebár a látványosságok érdekeltek minket.

A szálloda a belváros kellős közepén fekszik, így gyalogosan is mindent könnyű elérni, feltéve, ha az ember bírja azt a meleget.
Pontosan a szállodával szemben van egy parkolóház, a legfelső szintjén konkrétan ponyvák vannak kihelyezve, hogy ne a tűző napon álljon az autód.

Mögötte pálmák, aztán a hegyek. A parkolóházon kívül is vannak parkolók, melyek ingyenesek és vannak olyanok is, melyeknél csak meghatározott ideig lehet állni. (Ahogy láttuk, ezt ellenőrizték is. Egy autó, két oldalán kamerákkal felszerelve haladt az úton, hogy feltérképezze, mely autók haladták meg az időt.) Nagy butaság, ha itt megbüntetik az embert, amikor ott van egy csomó ingyenes parkolóhely.

Na de nézzük tovább: a színes növényeken túl nagyon érdekesek a “szakállas pálmák”. Illetve, hogy csomó színesre festett padot lehet találni, melyekkel feldobják az alapvetően kopár sivatagi jelleget.

Sok helyen spanyolos stílusú házak, boltok vannak, mindegyik előtt kaktuszokkal. Egyik helyen a zebra szivárványos színűre van festve, és mivel most amúgy is a Pride hónapja van, ezért máshol is láttunk szivárványos zászlókat. (Az is lehet, hogy nem csak emiatt, mert ahogy olvastuk elég nagyszámú meleg lakosa van a városnak.)
Vannak (fura) szobrok, PS ❤️U felirat, angyalszárny, graffiti, és aztán elérünk végre a Marilyn Monroe szoborhoz. Nagyon jól mutat a pálmák között, háttérben a hegyekkel.

A Palm Springs Walk of Stars a belvárosban található hírességek sétánya, ahol a hollywoodi Walk of Fame-hez hasonlóan, a járdába vésik a Golden Palm Stars-t, vagyis az arany pálma csillagot, az itt élő kitüntetett személyek iránti tisztelet jeléül.

A kitüntetettek között vannak az Egyesült Államok elnökei, show-biznisz személyiségek, irodalmi személyiségek, úttörők és civil vezetők (korai telepesek, törzsi vezetők), humanitáriusok, valamint a Medal of Honor, legmagasabb fokozatú amerikai katonai kitüntetésben részesülők.
A Palm Springs Walk of Stars-t 1992-ben alapította Gerhard Frenzel és Barbara Foster-Henderson. Az első beiktatási ceremóniát 1992. február 26-án tartották.

Marilyn Monroe is nagyon szerette ezt a várost.
Palm Springshez fűződő kapcsolata legendás. 1949-ben, 22 évesen William Morris tehetséggondozója, Johnny Hyde „fedezte fel” Palm Springsben, a Charlie Farrell's Racquet Clubban. Marilynről sok híres fotó készült a Racquet Club úszómedencéje körül.
Az 1950-es években rendszeres látogatója volt a városnak 2. férjével, a híres baseball játékossal, Joe DiMaggióval.
Ezért aztán itt található festői környezetben egy életnagyságúnál is nagyobb szobra. A Forever Marilyn nevű 7,9 méter magas és 15.000 kg-s szobrot Seward Johnson tervezte és Monroe egyik leghíresebb képét ábrázolja, amely Billy Wilder 1955-ös The Seven Year Itch című filmjéből származik.
A 2011-ben készült szobor azóta több helyen is ki volt állítva Amerikában és Ausztráliában, de 2019-ben úgy döntöttek, hogy végleg itt lesz a helye.

A Palm Springs Babies egy nagyon meghökkentő installáció, mely a Marilyn Monroe szobra melletti téren látható. 10 arctalan csecsemőt ábrázoló szoborcsoport. David Černý cseh szobrászművész alkotása, aki arról híres, hogy ehhez hasonló műveivel nagy port kavar.
Az installáció ihlete mélyen gyökerezik. Černý a társadalom elembertelenedését kívánja megmutatni az arc nélküli csecsemőkkel, akiknek az arcát vonalkódra cserélte.
Elég megosztó volt a fogadtatása, igazából mi sem tudtuk eldönteni, hogy tetszik-e vagy inkább ijesztő-e vagy szimplán csak zavaró.
De mindenképpen érdekes.

Aztán itt van még a bébik mellett a The Fault Line Meditation (A törésvonal meditáció) nevű alkotás is, aminek viszont egyértelműen tetszik a sztorija. Everette Solomon, alias JEVPIC munkája.
A törésvonal-meditáció a san andreas-i törésvonal alakját ábrázolja és azoknak a hibáknak a metaforája, amelyekhez ragaszkodunk. Az ösvény mentén két tábla látható: “nem az én hibám” és “nem a te hibád”, mely arra utal, hogy nem valakinek a hibája, hanem szimplán csak egy hiba, ami még sokáig ott lesz, akkor is, miután mi elmentünk. Szóval tanuljuk meg a leckét, aztán lépjünk tovább.
A törésvonal üzenete a megbocsátás, a gyógyulás és az empátia.
Ezek mind olyan dolgok, melyekkel nagyon tudok azonosulni, mert szerintem a világnak pont ezekre lenne most óriási szüksége.

A Marilyn Monroe szobor mögött áll a Palm Springs Művészeti Múzeum és ez előtt van még egy másik installáció is: egy kis tó fölé állított autó. “A felfüggesztett idő története (A lehetetlen emlékműve)" Gonzalo Lebrija alkotása.

Amúgy itt éreztük életünk során eddig a legszárazabbnak és legforróbbnak a hőmérsékletet. Szó szerint olyan volt, mintha belülről is perzselne a forróság, nem csak kívülről. A szálloda előtt kihelyezett hőmérő szerint 104 Fahrenheit volt (ez 40 Celsius fok).

Na, miután ezeket megnéztük, már éhesek voltunk, de persze nem volt idő enni, hiszen 17-re a reptérre kellett vinnünk az autót.
A reptér 7 percre van a szállodától, szóval gyorsan odaértünk. Egy hosszú utcán kellett szinte végig csak egyenesen menni.
Ennek az utcának az elején áll egy indián szobor (meg valahol a közepén egy másik), menet közben pedig lovakat ábrázoló szobrokat lehet látni.

A két indiános szobrot már akkor tudtuk, hogy közelebbről is meg fogjuk nézni.
A reptér fekvése is nagyon tetszik nekem. Hegyekkel körülvéve, mindenhol pálmafa… Nem egy nagy repülőtér első ránézésre, az autóleadás is kicsit másképp néz ki. Megtaláltuk a National sort, mi voltunk az egyetlenek akkor. Ott ült egy autóban egy National-os kolléga, aki kiszállt, beszkennelte az autót és megkaptuk a számlát is. De azt ő sem tudta megmondani, hogy megtarthatjuk-e ezt az autót. Ezért be kellett mennünk a reptér területére.
Itt is látszott, hogy kicsi a reptér: ott voltak a csomagkiadó szalagok és azzal szemben máris az autókölcsönzők. A pultnál a fickó már készített elő egy új kulcsot, de akkor gyorsan megkérdeztük, hogy nem maradhat-e, amivel vagyunk. A fickó elintézett egy telefont és mondta, hogy menjünk vissza ugyanoda és akkor vihetjük is az autót.
Szóval ez elég gyorsan és egyszerűen zajlott. Igazából csak az a fura, hogy miért kellett ehhez személyesen megjelenni. De mindegy, mert így legalább láttuk ezt a repteret is! 😄

Innen visszamentünk a belvárosba végre enni.
Már kinéztük a Pinocchio in the Desert nevű éttermet, szóval oda mentünk. Kint ültünk le, mert már kerüljük a szituációkat, hogy be kelljen menni oda, ahol légkondi van. Az étterem előtt is áll egy kisebb Marilyn szobor, annak közelében ültünk le.
Viszonylag gyorsan megkaptuk az ételt. Volt olyan opció, hogy half-half, ami egy fél saláta és egy fél szendvics. Ilyet választottunk mindketten. Elég kiadós volt, szóval jóllaktunk.

44 USD-t fizettünk a két ételért + két innivalóért, erre még 8 USD borravalót hagytunk.
(Ez most 20% volt). Az alap borravaló itt Amerikában általában 15%-tól indul.

Az ebéd / inkább már vacsora után visszamentünk a két indiános szobrot lefotózni.

Aztán már csak a szálloda felé vettük az irányt. Itt még találtunk kolibriket, szóval még egy darabig nem jutottunk fel a szobánkba. 😄
Megbeszéltük, hogy másnap reggel még egyszer visszamegyünk a Marilyn szoborhoz, mert akkor máshonnan süti majd a nap és úgy még jobb lesz!

6/18/2022

Viszonylag korán keltünk, gyorsan megreggeliztünk és már indultunk is. Eddigre már nagyjából össze voltunk pakolva. A szállást 11-ig kell elhagyni, ekkor olyan 8 óra lehetett.
Visszamentünk a városba, mindent lefotóztunk és megnéztünk olyan dolgokat is, melyek tegnap kimaradtak.

Palm Springs képek

Arról még nem beszéltem, hogy mi NEM tetszik a városban. Az nem tetszik, hogy nagyon sok hajléktalan van mindenfelé. Nagyon szomorú látvány, ahogy jobbra-balra fekszenek, egy bevásárlókocsiban tolják az “életüket” (szó szerint).
Ez nagyon rossz. Meg igazából az is, hogy a 40 fokban ott fekszenek a forró földön, nem is értem, hogy nem lesz bajuk szegényeknek. Sajnálom ezeket az embereket.
Egyik sem szólt hozzánk sehol sem, szóval nem voltak tolakodóak vagy ilyesmi. Hanem maga a tény, hogy itt is ennyi sok hajléktalan ember él.

Persze már korán reggel is baromi meleg volt, mire visszaértünk a szállodába lehetett is fürdeni kb.
Ahogy elkészültünk, összeszedtük a cuccainkat és már a csomagokkal együtt mentünk el a Moorten Botanikus Kertbe.
Ez egy családi botanikus kert, melyet 1938-ban alapítottak, azért, hogy mindenkinek megmutassák a sivatagi növények szépségét és különleges fajtáit.

A világ első kaktáriumában (a szót a Moorten család alkotta meg) a látogatók egy különleges kiállítást fedezhetnek fel ritka növényekből, amelyek sehol máshol nem láthatók.

A belépőjegy 5 USD / fő, a parkolás ingyenes a botanikus kert előtt lehet megállni, plusz van egy külön kis parkolórész, ahol meg lehet állni. (Mi itt álltunk meg.)

Van egy útirány azt kell követni a séta során, ahol ki van írva minden kaktusz neve és hogy melyik területre jellemzőek.
Láttunk igen méretes kis gekkókat, csodálatos kaktuszokat, de laknak itt teknősök és hófehér galambok, meg vadgalambok is, de szerintem ezek ilyen nemes vadgalambok (ha van egyáltalán ilyen típus), mert annyira szépek voltak.
És a fénypont: olyan kolibrit láttunk, hogy tátva maradt a szánk. Ezüst és lila színben pompázott. Ilyet még soha, sehol nem láttunk.
Többen is voltak, ott álltunk egy csomó ideig, hogy valahogy sikerüljön megörökíteni.

Nagyon érdekes, hogy mióta ennyire nagy “kolibri-szakértők” vagyunk, mindenhol észrevesszük őket és meghalljuk a jellegzetes kis csipogásukat is.
Ha az ember nem figyel, akkor nem is biztos, hogy észreveszi őket. Mi teljesen odavagyunk értük, szóval mi ki is vagyunk rájuk hegyezve.
A kolibrik miatt még kicsit időztünk, aztán lassan körbeértünk és ideje volt indulni.
Ez a nap arról szólt, hogy nem rohanunk, hanem nyugodtan megnézünk mindent, amit szeretnénk, aztán pedig útra kelünk a következő állomásra.

Nagyjából 12 óra körül hagytuk el a sivatagi Palm Springs városát.
A következő úticélunk nagyjából 3,5 órányi távolságra van.

Moorten Botanikus Kert képek