Sleeping Bear Dunes

08/04/2022

Elérkezett a nap, ami tulajdonképpen ide hozott minket!
Ma a közelben maradunk - kb. 30 percnyire van a Sleeping Bear National Lakeshore nevű hely.

Ez a park az Alsó-félsziget északnyugati partja mentén található. A park a Michigan-tó keleti partvidékének 56 km szakaszát és az északi és déli Manitou-szigeteket fedi le.
Elsősorban természeti adottságai miatt jött létre.

Ahogy mentünk ide útközben több helyen is láttunk egy csomó helyet, ahol bizonyos termékeket árultak. De úgy hogy ki van rakva például kukorica, tojás, barack, cseresznye vagy éppen méz, és eladó sehol. Mindenhol van egy “Pay here” nevű “kassza”, abba kell dobni a pénzt.
Amennyire tudom, Németországban is divat az ilyen becsületkasszás megoldás, otthon nem tudom, hogy van-e…
De jó látni, hogy vannak helyek, ahol ez működik!! Tetszik!

Na de visszatérve a Nemzeti Parkhoz: a belépőjegy 25 USD/autó. Már álltunk is be fizetni, amikor mondta a bácsi, hogy ma ingyenes a belépés!
Mint később megtudtuk, 2020. augusztus 4-én az akkori elnök (Trump) aláírt egy törvényt, amelynek értelmében a következő 5 évben évi 1,9 milliárd dollárt biztosítanak a nemzeti parkok, erdők, rekreációs területek és amerikai indián iskolák infrastruktúrájának fenntartására, karbantartására. Továbbá évi 900 millió dollárt fordítanak (új) természetvédelmi és rekreációs célokra.
Ezért minden év augusztus 4-én - “Great American Outdoors Day” - ingyenes a belépés az ilyen helyekre.
Wow. Szuper, hogy pont ezt a napot választottuk! 😄

Ahogy bemész a területre, az út egyirányú, visszafordulni nem lehet, csak haladsz szépen körbe a megadott útvonalon. Kaptunk térképet, amely szerint 12 helyszínen lehet megállni.

Rögtön a bejárat után van egy fedett híd, ott megálltunk, de a következő kilátónál annyian voltak, hogy ott nem sikerült.

A 3-as a Dune Overlook, ahonnan a homokdűnékre nyílik kilátás. Mi azt hittük, hogy ez már az, ahova jöttünk, de valójában nem, mert az a 9, 10-es kilátó.

Na haladtunk is szépen tovább, viszont ahogy az sejthető volt, mindenki elsősorban ezért jön ide… Így aztán egy fél parkolóhely sem volt már. Itt elkövettünk egy óriási hibát, hogy nem várakoztunk, hanem kihajtottunk a parkolóból.. Visszafordulni ugye nem lehet, szóval az az egyetlen megoldás kínálkozott, hogy teszünk még egy kört ezen az úgynevezett Scenic Drive-on és amikor újra körbeérünk, akkor viszont addig be sem hajtunk a parkolóba, amíg valaki ki nem áll, hogy valahova le tudjunk állni.
De mire visszaértünk, addigra már mások is így tettek, szóval 6-7 autó állt előttünk sorba. De ez így jó is volt, mert mindenki szépen kivárta, amíg valaki kiáll, és akkor le lehetett állni.
Én kiszálltam, hogy előrébb megnézzem, hátha ott is van szabad hely és volt is. És mire “sorra kerültünk” pont odaért Csibi is a szabad helyhez. Viszont volt olyan bunkó, aki kiállt a sorból, hogy ő ugyan körülnéz a parkolóban és nem elég, hogy bunkó volt, hiszen mindenki más is ezért várakozott, de még mázlija is volt, mert pont felszabadult egy hely, ahová le is parkolt.

Na mindegy is, ez annyira nem fontos, csak hozzátartozik a sztorihoz.

Először is hadd meséljem el röviden a Manitou Szigetek és a Sleeping Bear legendáját.
Kétféle verziót is olvastam, de mindenképpen egy indián legenda az alapja. Azt mesélem el, ami itt is ki van táblázva.
Egyszer, nagyon régen a nagy tó túloldalán hatalmas éhínség volt és sok ember meghalt. Egy medve és két kis kölyke megpróbálta elhagyni a helyet és megkerülni a tavat a több élelem reményében.

Több napig sétáltak a tengerparton, de a két kis medvebocs már nagyon éhes volt. Ezért úgy döntött az anyamedve, hogy átússzák a tavat. A két kis bocs azonban lemaradt és megfulladt a tóban. Az anyamedve pedig a parton várta, hogy megjelenjenek.
A legenda szerint a Nagy Szellem két szigetet hozott létre (ez az Északi és Déli Manitou szigetek) a kölykök emlékére. A szelek pedig a dűne homokjába temették az alvó medvét, ahol a mai napig vár.
A “medve” egy kis fákkal borított domb volt a szikla felső szélén, mely a vízből nézve alvó medvének látszik. Ott fekszik és vigyáz a kölykeire!
Szép, de szomorú legenda.

A hely viszont egyszerűen felfoghatatlanul gyönyörű!!
Az ország legmagasabb homokdűnéi közé sorolják, ami azonban nem teljesen igaz, mert nem egy tipikus dűnéről van szó.
A homok csak a felszínén van, később rakódott rá a hegyfokra. Alatta hegy és kavics van.

A tudósok szerint nem sokáig fog így maradni, mert a nyugati szél évente átlagosan 60 cm-rel tolja beljebb a dűnét.
Egyébként 137 méter magas az aljától a tetejéig.
Carl Sandburg Pulitzer-díjas író azt mondta erről a helyről, hogy olyan a középnyugat számára, mint a Grand Canyon Arizonának vagy a Yosemite Kaliforniának.

Amikor az ember megpillantja a helyet, akkor az még nem is jön át, hogy mennyire meredek. Azt látod csak, hogy gyönyörű!
A kilátóból lehet igazán megfigyelni, hogy mennyire meredeken ereszkednek le a bátrak. Aztán pedig hogyan próbálnak négykézláb visszajutni a tetejére.

Csibi nyilvánvalóan mindenképpen le akart menni! Én leültem egy szikladarabra, hogy majd ott megvárom, de persze nem tudtam ott egy helyben megmaradni, és megpróbáltam onnan a tetejéig visszajutni, és már azon a kis szakaszon is pánikrohamot kaptam.
Mire nagy nehezen visszajutottam, kimentem újra a kilátóba, mert onnan tudtam követni a szememmel, hogy merre jár Csibi.
Nagyon ügyesen haladt lefelé is, visszafelé pedig még ügyesebb volt, mert bár lassan tudott jönni, de egyszer sem tette le még a kezét sem! Jól elfáradt a tűző napon a nagy kihívásban, de szuper ügyes volt.
Emlékszem, néhány évvel ezelőtt, amikor Mexikóban jártunk, a Coba-ban található piramist meg lehetett mászni, ő oda is felment, és kb. vidáman szaladva jött le róla. Nekem még nézni is szédítő volt! 😄

Egyébként érdekes, ahogy ott álltam a kilátóban, és jöttek újabb és újabb emberek, mindenki ott döbben le igazán a látványtól. Egyfolytában csak az “oh my gosh”, “oh my god”, és “no way” felkiáltásokat hallani!
Tényleg lélegzetelállító az egész.
Felfoghatatlan, hogy ilyen természeti képződmény létezik. De egyébként már az is, hogy a Michigan-tónak ilyen (karibi) színű a vize, hogy akkora, mint egy tenger, hogy nem látni a túlpartot. Szóval egész egyszerűen lenyűgöző!
Ha valakit egyszer erre vet a sors, ezt semmiképpen ne hagyja ki a látnivalók közül!!!!
Az egyébként ki van írva figyelmeztetésként, hogy próbálj meg nem lentragadni, mert az egyetlen kivezető út felfelé hoz! A mentési költség 3000 USD!!!!

Felmásztunk még a 10-es ponthoz is, amely maga a Sleeping Bear kilátó, de ez valószínűleg a vízről érdekesebb látványt nyújtana!

Amikor már nagyjából kigyönyörködtük magunkat, elindultunk visszafelé. Addigra már jó lett volna egy mosdót találni, ami a parkolóban volt is. Elég nagy sor állt, de muszáj volt beállni. Akkor jött a parkőr és mondta, hogy a következő kilátónál is van mosdó, ahol tutira nincs sor sem, szóval aki gondolja menjen tovább. Mivel a wc-ből elég büdös jött ki, mikor kinyílt az ajtó, ezért én kiálltam a sorból és mondtam Csibinek, hogy szerintem menjünk tovább.
És a következő kilátónál valóban nem kellett sorban sem állni, ráadásul a wc sokkal tisztább is volt.
Szóval ezt is elintéztük és a kilátót is megnéztük!

Nagyon érdekes tábla van kihelyezve itt is, arról hogyan változott a tópart az 1900-as évek óta.
És persze a panoráma sem utolsó!

Innen még elmentünk egy picit délebbre, Empire városkába, ahol megnéztünk egy kicsi világítótornyot és a strandot, de sajnos nem volt szabad parkolóhely, így csak én szálltam ki egy pár fotó erejéig, aztán pedig megebédeltünk egy hangulatos helyi étteremben.

Még kicsit délebbre szívesen elmentünk volna, de úgy döntöttünk, hogy legalább ma nem ütjük ki magunkat teljesen!
Végülis ez is egy szuper nap volt!

További képek