10/04/2023
Na de most akkor lássuk, hogy mi mindent tudtunk befogadni New Hampshire államból.
Mindenbe szerettünk volna kicsit belekóstolni, így próbáltuk okosan beosztani az itt töltendő napjainkat.
Bostonból a szállás másfél órányira volt, de mi elsőre úgy döntöttünk, hogy megnézzük azt a rövidke kis óceáni sávot…
Így aztán az utunk Hampton Beach-re vezetett.
Azt már említettük, hogy szerencsére az időjárással nagyon nagy szerencsénk volt, mert New Yorkban is végig 27-28 fokos meleg volt, és mikor ide érkeztünk, még akkor is kitartott a szép idő.
Az óceán mellett persze kicsit szeles volt az idő, de csodásan sütött a nap. És bár északabbra voltunk és október is volt, mégis sokan strandoltak még.
Sétáltunk egyet a vízparton, aztán pedig mentünk egy kört az út mentén is, de arra jutottunk, hogy nincs itt semmi különös, úgy nézett ki, hogy kizárólag nyaralóházak vannak. Nagyon hangulatos volt és New York nyüzsgése után direkt jó volt, hogy itt nem volt az az őrület.
Hampton Beach amúgy hivatalosan is egy népszerű óceánparti üdülőhely, éttermekkel, ajándékboltokkal és nyüzsgő sétánnyal. Ezúttal azonban nyüzsgés nélkül! 😀
Innen a kb. 20 percre található Portsmouth városkába tartottunk, még mindig az óceán parton maradva. Ez a kisváros a Piscataque folyó mentén található, Maine állammal határos.
Történelmi kikötő és népszerű nyári turisztikai célpont. A kikötő nyugati partját 1630-ban európaiak telepítették be és a folyó mentén termő rengeteg eper után a Strawberry Banke nevet adták neki. A halászat és a hajóépítés voltak a fő üzletágak a térségben. Rabszolgasorsú afrikaiakat már 1645-ben behoztak munkásként, akik nagyban hozzájárultak a város jólétéhez.
Portsmouth ma egy vibráló, tengerparti New England-i város, kulináris célpont, több száz étteremmel, élénk művészeti élettel.
A Portsmouth Haditengerészeti Hajógyárat 1800-ban alapították, a Maine állambeli Kitteryben található. Arról híres, hogy itt írták alá 1905-ben az orosz-japán háborút lezáró portsmouthi szerződést, Theodore Roosevelt elnök közreműködésével, aki ezért Nobel-békedíjat kapott.
Portsmouth egy nagyon hangulatos és tipikus kisváros, nekünk nagyon tetszett, bár túl sok időt nem töltöttünk itt. Állítólag nagyon híres a tengeri ételeiről a város, de mi egy kis olasz éttermet választottunk.
Nem is volt minden nyitva, meg mi habár már eszünk egy-két tengeri cuccot, de nem ez a fő kedvencünk. Az olasz étteremben azonban csak korlátozott időt tölthettünk, mert valami rendezvény miatt le volt foglalva.
Kértünk egy pizzát és salátát. A pizzából egy-egy szeletet ettünk csak, a többit pedig időhiány miatt becsomagoltattuk és elvittük.
Az I. világháborús emlékhídon (Memorial Bridge) átsétáltunk a Maine állambeli Kitterybe, illetve az előtte található Badger’s Island-re.
Valahol a híd közepén van a két állam közötti határvonal. Szóval egy kicsit Maine államba is “betettük a lábunkat”.
Még egy kicsit bámészkodtunk a látnivalók között, aztán pedig az autó felé vettük az irányt és innen már Manchesterbe, a szállodába mentünk. Ez egy kb. egy órás út volt. A Waze valamiért rossz helyre vitt minket először, szóval kicsit elkavarodtunk Manchesterben, de végül úgy este 8 óra körül megérkeztünk a szállodába.
Itt ahogy már fentebb írtuk egy jó kis tágas szobát kaptunk az első emeleten.
Ez a nap is hosszúra nyúlt, így már nem maradt más hátra, mint hogy megfürödjünk és aludni térjünk.
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
