07/11/2023
Kiszámoltuk, hogy 13:45-re kéne a reptérre érnünk. Ehhez legkésőbb 13-kor kellett elindulnunk a szállodából.
Tulajdonképpen az egész délelőtt rendelkezésünkre állt.
Viszonylag korán keltünk, gyorsan megreggeliztünk. Érezhetően sokkal kevesebben voltak a szállodában is.
Összepakoltunk, aztán azon gondolkodtunk, hogy hagyjuk-e a cuccokat a szobában vagy már jelentkezzünk ki. Itt 11-ig kell elhagyni a szobát. Nem voltunk ugyan messze semmitől, de nem akartunk csak emiatt visszajönni a szállodába, ezért úgy döntöttünk, hogy kicsekkolunk már reggel és otthagyjuk megőrzésre a bőröndöt, mint ahogy érkezéskor tettük.

Minden pont így is történt.
Akartunk tenni egy “búcsúkört”, ebből lett, hogy még ide is, meg oda is menjünk el…
De most elsőnek a Horseshoe felé vettük az irányt. Nagyon hamar feltűnt, hogy alig vannak rajtunk kívül, egy-két lézengő embert láttunk csak.

Úgy érkeztünk a vízeséshez, hogy ott is alig volt valaki. Nagyon jó volt így ott lenni, nyugalomban a természet erejével. Ráadásul a vízesés felett egy csodálatosan gyönyörű teljes szivárvány rajzolódott ki. Annyira szép volt, hogy teljesen megbabonázott minket. Így meg, hogy alig voltak, olyan volt mint egy dupla vagy inkább egy tripla ajándék!

Az volt a terv, hogy majd itt a kilátós étteremben eszünk valamit indulás előtt, mert itthon üres volt a hűtő.
De ehhez még korán volt persze: éhesek sem voltunk és az étterem sem volt még nyitva.
Átsétáltunk a másik vízeséshez, ahol két újabb teljes szivárványt kaptunk ajándékba.
Itt már picit többen voltak, de a hétvégéhez képest mondhatni, hogy üres volt a hely.
A Kecske-szigetről, ahol a vízesések találhatók, mindenképpen vissza kell menni a hídon át, majd (ha a híd felől jövünk) balra kell kanyarodni és a parti sétányon lehet eljutni a kilátóhoz és a hajókirándulás kiindulópontjához. Illetve innen lehet távolabbról rálátni a vízesésekre.
Ide is átmentünk. Mire ide átértünk, addigra már kezdtek többen lenni, de ez még kibírható embermennyiség volt.

Ekkor már nagyjából 11 körül járt az idő. Itt nem volt szimpatikus kajálda, viszont az, hogy gyalog visszamenjünk az étteremhez, az már neccesnek tűnt időben.
Ezért azt találtuk ki, hogy trolival kéne visszamenni, mert azt még úgyse próbáltuk ki és így talán tudunk időt nyerni.
Az akkor hozzánk legközelebbi troli megálló éppen nem működött, így vissza kellett mennünk valamennyit gyalog, ott emlékeztem, hogy a híd közelében van egy jegypénztár.

Így is volt, vettünk jegyet. Felnőtteknek 3 USD, gyerekeknek 2 USD az ára és az adott napon bármennyi trolizásra jogosít.
Nekünk úgy tűnt, hogy nagyon gyakran jár.
Mikor megvettük a jegyet, már jött is, talán 6 megállója van, ha jól emlékszem. Persze tele volt, volt akinek állni kellett rajta.
Amit a troliról érdemes tudni: A Niagara Falls Scenic Trolley-k környezetbarát járművek, nagyon fontos részét képezik a Green Park Project-nek, melyet Tiszta levegő kiválósági díjjal tüntettek ki.
Az persze másik kérdés, hogy a kanadai erdőtüzek által okozott füst ellen mit tudnak tenni a trolik. Nyilván semmit, de szerintem az is fontos, hogy még ezzel is próbálnak tenni a környezetért.
Na szóval a troli jött hamar és így mentünk vissza az étteremhez. Kb. 1-2 perc sétára tett le minket az étteremtől. Felmentünk és pont ugyanoda kaptunk asztalt, ahol három nappal ezelőtt ettünk és ugyanaz a George volt a pincérünk is. Még emlékezett is ránk.

Nem kértünk nagy dolgokat, hamar megettük és ebéd közben Csibi megnézte, mit mond a Waze, mennyi idő kell a reptérre való visszajutáshoz. Ezúttal kicsit hosszabra saccolta az utat, szóval sajnos ideje volt érzékeny búcsút venni a csodálatos Niagara vízeséstől és elindulni visszafelé.
Az étteremből figyeltük, hogy kb. 2-4 percenként jött a troli, szóval amiatt nem kellett nagyon aggódni, hogy nem érünk vissza.

Igaz, hogy kicsit “kirándulós” útvonalon halad, de így is visszaértünk, megszereztük a bőröndjeinket, én úgy döntöttem, hogy átöltözöm, és már indultunk is.
Most másik úton vitt minket vissza a Waze, ez ráadásul egy fizetős út volt, amit utólag jól fel is számoltak nekünk. Mint most kiderült, az odavezető úton sem sikerült elkerülni a fizetős szakaszt. A Waze valamiért úgy volt beállítva, hogy használja az ilyen utakat is. Nem tudjuk miért, mert nem szoktunk ilyen utakon menni és ennek megfelelően nem így állítjuk be. Erre majd legközelebb jobban odafigyelünk. Így most kétszer 5,15 USD az úthasználati díj.
Az út visszafelé kevésbé volt nyugis, de szerencsére visszaértünk. Viszont a repülőtérnek egy tök másik részébe vitt minket a Waze, így buktunk néhány percet. Mondjuk nem volt olyan durva, hogy nagyon aggódni kelljen, mert azért idefele is láttuk, hogy nem annyira nagy a repülőtér, hogy bajba kerüljünk.
Szóval a reptéri “városnézést” követően végre jó helyre mentünk, leadtuk az autót, ahol minden rendben volt, majd mentünk is át a másik épületbe. Nem volt igazán nagy sor, nagyon gyorsan átjutottunk az útlevél ellenőrzésen is, és a biztonsági ellenőrzésen is.
Menetrendszerűen megjött a gép Charlotte-ból. Itt azonban bemondták, hogy teljesen tele van a repülő és van jónéhány várólistás utas, nem lenne-e kedve valakinek átadni a helyét. Egy voucher ellenében mehetsz a későbbi géppel. Ilyet is még csak filmben láttunk.
Én nem jöttem rá, hogy ez miért érte volna meg nekünk… Ha reggel üzennek, hogy akarok-e még két órát a vízesésnél tölteni, az más lett volna, de ebben semmi bizniszt nem láttunk. Ugyanis nem kínáltak se pénzt, se semmit. A voucher arról szólt, hogy várakozz és menj később… Hm… Nekünk ez szóba sem jött. (Arról nem is beszélve, hogy nemrég láttuk a Manifest című sorozatot… 😄 Aki látta, az nyilván érti, hogy ez most hogy jön ide. Aki nem, nézze meg, mert szerintünk nagyon jó sorozat. Az utóbbi idők egyik legjobb sorozata. Nekünk a kedvencünk, most nézzük másodszor! 😂)
Tehát mi nem adtuk át a jegyünket és a gép tényleg teljesen tele volt. Most kicsit előrébb ültünk, a 22. sorban, így hamarabb is jutottunk ki a végén.

A repülőtéren a szokásos káosz uralkodott, hívtunk egy Ubert, aztán negyedóra múlva már itthon is voltunk.
Adtunk inni a kis barátainknak és próbáltunk visszarázódni, felfogni, hogy másnap munka.
Ez az utazás is nagyon jó volt, minden percét imádtuk és úgy gondolom, hogy maximálisan ki is használtuk. Még 1-2 napot vidáman maradtunk volna.
Aki teheti, egyszer menjen el a Niagarához! Tényleg olyan, amit egyszer muszáj látni!
Tobábbi képek

Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!