Aki olvasta nemrégiben a floridás-karibi bejegyzésünket, az tudja, hogy szeretjük a pillangókat.
Ezért aztán mikor a térképet böngészve láttam, hogy van itt egy Butterfly Conservatory nevű hely, nem nagyon volt kérdés, hogy ez fog-e szerepelni a programok között.

Emlékszem, amikor találtam, nem értettem, hogy miért kanadai dollárban van meghatározva a belépőjegy ára… 😄 aztán leesett, hogy ez már a kanadai oldalon van. Olyan közel a határhoz, hogy fel se tűnt, hogy az már a másik oldal.

Július 10-én a hajókirándulás után tehát autóba ültünk és újra elindultunk a határátkelő irányába. Talán emlékeztek, az előző posztban írtam, hogy lentről is látszott, hogy óriási a sor Amerika irányába. Ez nem változott azóta sem, most is gyakorlatilag állt a sor.
Kanada felé azonban nem kellett várakoznunk szerencsére. Ezúttal egy kedves nő volt a határőr, ő is kérdezett néhányat, hasonlókat, mint előző nap: hol élünk Amerikában, mióta, meddig maradunk Kanadában, hagyunk-e ott valamit, hozunk-e valamit, ilyesmi. Ennyi volt.

Itt most nem egyenesen mentünk, hanem rögtön jobbra kanyarodtunk és a víz mellett haladva (bár a vizet sajnos nem lehetett látni) kb. 20-25 perces autóútra található a Butterfly Conservatory.
Mellette van a Niagara Parks Botanikus kert is, ahova szintén szerettünk volna benézni, de olyan hatalmas terület és hát tudtuk, hogy a pillangóknál azért mi eltöltünk majd egy kis időt.

A botanikus kert ingyenesen látogatható, a pillangókhoz a belépődíj 17,50 CAD, gyerekeknek (3-12 éves korig) 11,50 CAD.
Na és itt volt másodszor az az érzésünk, hogy színtiszta lehúzás: a parkolás!
Ha ilyen helyre megy az ember, a parkolás általában ingyenes szokott lenni. Azt mondom, hogy oké, ha nem is ingyenes, legyen valami jelképes összeg. De itt 5 CAD/óra volt a parkolás díja (ha engem kérdeztek, valaki kitalálta, hogy jó kis biznisz ez, és odaült parkolódíjat szedni…). És ami még bosszantóbb, hogy a parkolás díját előre kellett kifizetni.
Ami lássuk be egy ilyen hely esetén hülyeség is. Miért kell nekem előre kitalálni, hogy mennyit időt szeretnék majd bent tölteni. Hogy az órát figyeljem, hogy na, mennyi idő van még, menni kell?
Szóval ez itt nem volt igazán szimpatikus dolog. Végülis így 3 óra parkolást fizettünk ki.

A pillangóház 1996-ben épült és több mint 1000 m² a területe.
A 180 méter hosszú, kanyargós ösvényeken keresztül 2000 szabadon repkedő pillangót lehet megcsodálni a különböző trópusi növények és pompás virágok között.
Van egy ablak, ahol meg lehet nézni a pillangók életciklusának különböző szakaszait. Ha szerencséd van, még azt is láthatod, ahogy egy pillangó kibújik a bábjából és a szárnyait szárítgatja, mielőtt először repülne.

Itt is nagyon sok, különböző és gyönyörű pillangót láttunk. Az volt a benyomásunk, hogy valahogy fotogénebbek, olyan értelemben, hogy kicsit jobban hagyták magukat lefotózni.
Illetve a másik észrevétel, hogy a pillangók előszeretettel szálltak ránk. Főleg Csibire. Őt egyszerűen imádták a pillangók.
Volt, hogy egyszerre több is üldögélt rajta. És hát ugye a kék, a legszebb, amit már 2017 óta próbálunk lencsevégre kapni, leült Csibire és ott tárta ki nekünk a szárnyait, szóval közvetlen közelről mutatta meg magát. Gyönyörűszép!
Áldott pillanat volt én azt mondom.

Nekem egyszer valaki mondta, hogy “egy pillangó ül a fejeden”… 😂 Ez vicces volt. De nekem is ült a vállamon, a kezemre is leszállt, szóval volt bőven. Sokan meg erőlködve próbálták rávenni a pillangót, hogy a kezükre üljön egy pillanatra.
Szerintem ezt nem lehet erőltetni. Van is egy ilyen idézet: “Ha űzőbe veszed, elillan előled. De ha csendben leülsz, a válladra röppen.”
Hallottam is, hogy ott egyszer mögöttünk kérdezte valaki némi irigységgel a hangjában, hogy vajon mi alapján dönti el a pillangó, hogy kire száll le…
Ez jó kérdés.

Na mindegy is, szóval itt elég sok időt töltöttünk és még tudtunk volna maradni… (Ha nem lettünk volna a hülye parkolójegyhez kötve!) Nagyon sokszor körbejártunk és gyönyörködtünk ezekben a helyes kis lényekben.

Aztán - mivel már jócskán benne jártunk a délutánban - bejövetelkor láttuk, hogy van valami kis büfé, szóval gondoltuk, eszünk pár falatot, addig még jó a parkolójegyünk. Így is tettünk. Ettünk egy-egy kis szendvicset, meg elfeleztünk egy répatortát kávéval.
Aztán autóba ültünk és mentünk még egy kicsit egyenesen tovább az úton, kb. 4 percet. Ott található ugyanis a Floral Clock nevű virágóra.
Ez egy hatalmas virágóra, a számlapján található bonyolult mintákat több ezer virágból készítik és évente kétszer cserélik. A virágórát a Niagara Parks kertészeti munkatársai tartják karban.
Az óra hátsó tornyában Westminster harangjáték található, mely minden negyedórában megszólal. (De ezt mi most nem hallottuk, amúgy.)
(A Big Ben a brit parlament épületének, a londoni Westminster-palota toronyórájának harangja, illetve az óraszerkezet neve.)
A Westminster-harangjáték az ütések jellegzetes melódiája világszerte elterjedt, így került ide is.

Állítólag ha a torony ajtaja nyitva van, akkor be lehet látni az óra szerkezetébe, illetve képeket lehet megcsodáálni, melyeken szinte minden számlap dizájnja megtekinthető egészen 1950-ig visszamenőleg.
Ezzel most nem volt szerencsénk.

Az óra amúgy nagyon szép. Amikor megérkeztünk, csak páran voltak (nem fogjátok kitalálni… igen, indiai családok). Ebből következik egyenesen, hogy hiába voltak csak páran, nem nagyon tudtunk odaférni, hogy mi is készítsünk egy fotót, amin nincsenek rajta százan.
Szóval próbáltunk várni.
Ebből nyilvánvalóan az lett, hogy érkezett egy busz és egy csomó autó. Amikor volt egy lélegzetnyi pillanat, akkor gyorsan megpróbáltuk legalább üresen lefotózni az órát. Szerencsére sikerült. De mivel nem lettek kevesebben, utána feladtuk és elindultunk vissza.

Ezúttal visszafelé sem volt valami nagy szerencsénk, mert az a sor a határon nem hogy nem fogyott el, de baromira hosszú volt és lépésben haladt. A hídon 2x2 sáv van, ami aztán a határátkelő kapuknál szétágazik. Most talán 5+1 kapu volt nyitva.
A hídon egy percnél rövidebb idő alatt át lehet érni. Ez most minimum másfél óra volt. Ráadásul, amikor elkezdett szétágazni a sor, akkor úgy tűnt, hogy mi a legeslegrosszabb sávot / vagy határőrt választottuk, mert míg mellettünk majdhogynem már száguldottak a kocsik, mi csak ott álltunk…
Valakit nagyon sokáig kérdezgettek, ellenőriztek.
Bár nem értettük, hogy ha annyira át akarják nézni, miért nem állítják ki a sorból és szedik szét a határellenőrök. (Mikor átjutottunk, akkor láttuk, hogy valakivel ez történt.)

Egyébként ezek után már baromi kíváncsiak voltunk, hogy mennyi idő alatt fogunk végezni a határőrrel. Stopperórával mértem az időt! 31 másodperc alatt vissza is kaptuk az útlevelünket.

Na mindegy, ez most így jött ki, letettük az autót a parkolóban.
Még első nap láttuk, hogy van valami jó kis graffiti a közelben, mondtam, hogy menjünk el a sarokig nézzük meg.
Ebből az lett, hogy legalább egy újabb órát sétáltunk még. Megnéztük a környező utcákat, elmentünk egészen a Seneca Niagara nevű kaszinó-szállodáig. (Kaszinó-szálloda… megőrülsz, mik vannak.)
Ide nem mentünk be, mert bár beláttunk és láttuk, hogy az egész alsó szint játékterem / kaszinó, de nem lehet fotózni. Szóval így nem mentünk be.

Az utcákon vannak további jópofa falfirkák, lehet az utcán sakkozni, dámázni, csocsózni, ping-pongozni, stb. Sőt van egy legofal is, ahol ki lehet rakni mindenféle dolgokat a legokból! Nagyon jópofa volt.
Amikor elindultunk visszafelé, néztünk éttermet, de nem volt olyan szimpatikus, ami mellett elmentünk.

Az volt a terv, hogy bár baromi fáradtak vagyunk, de letusolunk és megyünk tovább vízesést nézni és vacsorázni.
De mondtam Csibinek, hogy ha hajat mosok, én vizes fejjel tutira nem ülök be a 16 fokra lehűtött légkondis éttermek egyikébe sem. A sarkon volt a Hard Rock Café, oda mentünk volna elvileg.
Akkor abban állapodtunk meg, hogy vegyünk egy pizzát, amit majd a szobában megeszünk. Ezt megrendeltük, megvártuk, majd visszamentünk a szobába.
Letusoltunk, közben ettünk, becsekkoltunk a repülőbe, mert kedden délután sajnos már menni kell haza. (15:49-kor megy a gépünk.)

Én még nagyon lelkesen jöttem ki a fürdőből, bár alig bírtam menni… De aztán a fürdés és evés után láttam Csibin, hogy mi már nem fogunk menni sehova.
Teljesen kész volt ő is…
Így végül az esti programot kihagytuk már. Becsomagoltunk a bőröndbe és már aludtunk is.

Tobábbi képek