Grand Canyon

05/01/2024

Las Vegasból kifelé 2x5 sávos autóút vezet. Na itt rögtön belefutottunk szerintem az eddigi legnagyobb idióta sofőrbe, aki a legbelső sávból vágott át a legszélsőbe, ami már autópálya kihajtó volt; ráadásul úgy, hogy kiment a leállósávba (én azt hittem, oda fog csapódni) és még onnan is megelőzött valakit, hogy elsőként hajtson ki a kijáraton. Bravó! Nagy az Isten állatkertje!
De szerencsére ezt követően már nem volt semmi gázos sztori, sőt már maga az utazás is nagyon izgalmas volt ezeken a végtelenül hosszú, egyenes szakaszokon. Tiszta felüdülés volt (mondom úgy, hogy amúgy autópálya fóbiám van szerintem). Csak az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy a repülőből néztem a tájat és úgy 25 perc volt a Grand Canyon - Las Vegas távolság. Autóval pedig röpke 4,5 óra.

Mentünk - mentünk az úttalan utakon, aztán végre közeledtünk a Grand Canyon Nemzeti Parkhoz.
Az előző napokon különböző időpontokban figyeltük a webkamerát, hogy lássuk, mikor mekkora a sor.
Úgy láttuk, hogy 11-12 között a legdurvább és délután 4 körül már csak néhány autó halad át. Hát, mi olyan fél 4 körül érkeztünk, de bizony 3 viszonylag hosszú sor várakozott. A háromból nyilvánvalóan beálltunk abba a sorba, ami valamiért szinte alig haladt. Akik utánunk jöttek már régesrég átjutottak a másik két sávban. 😀 Kicsit bosszantó volt! De aztán végre szerencsére sorra kerültünk mi is. Autónként 35 USD a belépőjegy ára.
Miután itt belép az ember, még egy jó 20 percet kell autózni a parkolókig.
Viszont rögtön láttunk 3 jávorszarvast az út szélén. A parkolással volt némi problémánk elsőre, de aztán találtunk parkolóhelyet és végre megpillantottuk a Grand Canyont.

A Grand Canyon Nemzeti Park Arizona északnyugati részén található. Már 1882-ben kísérletet tettek arra, hogy Nemzeti Park legyen belőle, de ez végül csak 1919-ben következett be. 2019. február 26-án ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A nemzeti park státusz segített megakadályozni a Colorado folyón történő gátépítést.
Az UNESCO 1979-ben a Világörökség részévé nyilvánította. A nemzeti park területe 4926 km².
A park fő látványossága a 2100 méteres magasságban található Grand Canyon (”Nagy szurdok”), a Colorado folyó által kivájt sokszínű, meredek szurdok, mely a világ hét természeti csodáinak egyike.
446 km hosszú és legmélyebb pontja 1829 méter.

A Grand Canyon az 1880-as években vált ismertté az amerikaiak számára, miután megépületek a vasutak és elindult a korai turizmus.

Ez az egyedülálló képződmény a földtörténeti idő prekambrium szakaszában keletkezett, a Colorado folyó több millió éves szurdokképző munkája eredményeképpen. Vannak olyan szakaszai, ahová soha nem süt be a nap.

A turisták számára az északi perem (North Rim) és a déli perem (South Rim) látogatható. A déli perem jóval könnyebben megközelíthető, mint az északi. Itt van a park központja (Grand Canyon Village), szálláshelyek, éttermek és egyéb szolgáltatások.
Az északi perem sokkal magasabban helyezkedik el, ezért minden év december 1. és május 15. között zárva tart az időjárási viszonyok (havazás) miatt.
A meredek ösvényeken le is lehet jutni a folyóig, bár nyáron a 40 fokos hőségben ez nem lehet valami vidám mutatvány.
A kanyon egy része ma is a hualapai indiánok felügyelete alá tartozik, akik a meredek falba vájt barlangokban élnek.

2007-ben különleges látványosság épült, a Skywalk, amely egy üvegpadlóval ellátott kilátó a folyó fölött 1200 méter magasságban. De ez a Grand Canyon nyugati oldalán van, nagyon máshol, mint ahol mi jártunk. Mondjuk, ha közel lett volna, sem biztos, hogy kimerészkedtem volna rá.

A park többi része rendkívül zord és távoli.

Több nagyobb és mélyebb szurdok is van a Földön, de a legismertebb a Grand Canyon.

Nekünk sajnos nem volt nagyon sok időnk, hiszen majdnem 16 óra volt, mire ideértünk és a szállásunk innen még másfél órányira található. Ebben a rövid időben tudtunk tenni egy viszonylag nagyobb sétát és a shuttle busszal elmentünk egy másik kilátóig, voltunk múzeumban is és aztán visszatértünk még egyszer az első helyszínre.

Egyértelmű, hogy ide vissza kell térni hosszabb időre, mert ezzel a természeti szépséggel nagyon nehéz betelni. Először is felfoghatatlan a mérete, a fenségessége, az alján a folyó szinte alig látszik. Hihetetlen, hogy alakult ki ez az egész. A színek játéka a kanyon meredek oldalfalain, órákig lehetne bámulni a szédítő mélységbe.
Vannak kirakva nagyon hasznos információs táblák, többek között arra vonatkozóan, mit érdemes megnézni, ha az embernek csak 1-2 órája van.
De arról is, hova menj, ha napfelkeltét, naplementét vagy éppen csillagokat szeretnél nézni.

Ahogy az is életbevágóan fontos, hogyan maradj biztonságban. A hőség nagyon veszélyes lehet, ezért fontos eleget inni (mi például nem ittunk eleget, lett is baj belőle…, szóval igyatok, ha erre jártok).
Ez még fontosabb, ha az ember túrázni is elindul.
Az itt található éttermek eddigre már bezártak, de a Village-ben lehet találni nyitva tartó étkezdét. Mi még a reptéren vettünk két szendvicset és két fánkot, egyet-egyet megspóroltunk és a parkolóban megettük.
Kulturált mosdó van és biciklit is lehet kölcsönözni.
A különböző színekre keresztelt ingyenes shuttle buszok 15 percenként járnak.

Már majdnem elérkezett a naplemente, mikor elindultunk már alakultak a színek, de nem vártuk meg, mert tudtuk, hogy még másfél óra utazás vár ránk a szállodáig.
Kifelé menet ismét megtaláltuk a szarvasokat, nagyon sokan voltak, még vissza is fordultunk, hogy közelebbről meg tudjuk őket nézni. Nem voltak nagyon félősek szerencsére, így tényleg egészen közelről tudtunk pár fotót lőni.

Utána pedig már muszáj volt indulni. Van itt még egy festői útvonal, mely a kanyon mentén halad és vannak további fotópontok, de ez kitérő lett volna és még hosszabb lett volna az amúgy sem rövid napunk.
Így a gyorsabbik utat választottuk és egyenesen Flagstaff városába indultunk. (Legközelebb biztos, hogy a közelbe foglalnánk szállást is!)
Este 9 órakor parkoltunk le. Itt elég hidegnek tűnt az idő.
Két szálloda van egymással szemben, nyilván a rosszba mentünk be. 🙂 Mondták, hogy itt sajnos nincs foglalásunk, biztos jó helyen vagyunk? Addigra már nagyjából semmiben sem voltunk biztosak, annyira fáradtak voltunk.
Átsétáltunk a másik szállodába, ott már jó helyen voltunk, csak az autót kellett máshova parkolni.
Felvittük a cuccot, Csibi átállt az autóval, aztán fürdés-alvás.
Nagyon hosszú napunk volt: reggel 4:20-kor keltünk, 4,5 óra repülés, 4,5 óra autózás, rengeteg séta, újabb 2 órás utazás után - charlotte-i idő szerint már éjfél volt, szóval rendesen kidőltünk.

De nincs megállás, korán kell kelni, mert holnap időpontra megyünk.

További képek