05/02/2024
Mondtam Csibinek, hogy ezt a pottyantós mosdót a Horseshoe Bend parkolójában kihagynám, inkább álljunk meg valahol máshol.
Szerencsére az út mellett volt egy Meki, ahol szereztünk fincsi kávét és elintéztük a mosdót is. Meglepő módon se idefelé, se visszafelé nem kellett megállnunk ez idő alatt.
Nagyjából ¾ 5 volt, amikor elhagytuk Page városát.
Egy 20 perces autózást követően egymástól nem messzire található a Welcome to Arizona és a Welcome to Utah tábla, ahol van egy kis leállósáv, ha az ember szívesen készítene fotót.
Mint például mi…
Le is parkoltunk, már volt ott két másik autó is. Az egyik autós rendesen állvánnyal állt ki fotót készíteni. A másik autóhoz pedig két nő tartozott, ők úgy gondolták, hogy gyalog sétálnak át a Utah táblához.
Mi elkészítettük a fotót, aztán visszapattantunk az autóba és áthajtottunk a Utah táblához.
A két nő ekkor futott át az úttesten és egyikük nagyon csúnyán elesett. Ahogy leálltunk, rohantunk oda segíteni, szegény néni konkrétan megmozdulni sem tudott. Az arca teljesen feldagadt, vérzett az arca, a keze, a lába, összetört az órája és a telefonja is. De a legdurvább, hogy úgy tűnt, hogy beverte a fejét.
Ez már az út szélén történt, tehát nem az úttest közepén, szerencsére. De szörnyű volt végignézni.
Gyorsan vettünk elő vizet neki, és egy másik pár is fotózott a táblához közelebb, de ők is odajöttek, hogy tudnak-e segíteni. Ők azt hitték, hogy együtt vagyunk velük.
Amikor a néni nagy nehezen felállt, akkor láttuk meg, hogy feldagadt az arca és úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban el fog elájulni.
Közben kiderült, hogy németek, vagyis Lengyelországból származnak, de Németországban élnek és meg voltak lepődve, hogy tudunk németül és Amerika közepén olyanok állnak le nekik segíteni, akik még a nyelvüket is beszélik. Amúgy egy anya-lánya páros volt és az anyuka esett el.
Beültettük a kocsinkba, hogy kicsit megpihenjen és amikor picit jobban lett, akkor visszavittük őket az autójukhoz. Azt mondta a lány, hogy szerencsére valami nagyon közeli szállodában laknak.
Reméljük, hogy hamar rendbejött a néni! Ezúton is jobbulást kívánunk Neki!!
A tanulság pedig az, hogy senki ne futkosson az autópályán át, mert nagyon könnyen jön a baj! Szerencsére tényleg van kialakított parkoló, inkább biztonságosan érjen oda mindenki, ahova megy!
Ezt követően újra megpróbáltunk a táblánál megállni és néhány fotót készíteni. Ekkor már csak mi voltunk ott.
Szóval hello Utah! Most itt fogunk autózni egy jó darabon. Alig haladtunk azonban valamennyit, amikor megállásra kényszerültünk, mert valami útépítés miatt leállították a forgalmat és csak egy sávon lehetett haladni.
Ekkor már 18:30 volt. Miután végre tovább haladhattunk, akkor már nem volt több akadály. Itt is végtelenül hosszú, egyenes, magányos utakon, néhol holdbéli tájakon haladtunk.
Az idő össze-vissza ugrándozott itt is, mert hol átléptünk Arizonába, hol vissza Utah-ba, aztán végül Nevadába.
Este fél 10 körül értünk vissza Las Vegasba és valamikor 10 óra után tudtunk leparkolni.
A szállásunk a Luxor hotelben volt. A parkolás azonban baromira nem egyszerű.
Először is rossz helyre mentünk: a kirakós sávba kerültünk, ahol a taxi, az Uber meg a hasonlók állhatnak meg.
A self-parking azonban teljesen máshol van, egy nagy parkolóházban. A parkolóházat megtaláltuk, parkolóhelyet viszont alig. A parkoló kb. legtávolabbi sarkában sikerült leállnunk. A parkolás díja egyébként 18 USD/éjszaka. És ezért az árért még a helyet is vadászni kell. Szerencsére, mi csak ezt az egy éjszakát fogjuk fizetni, mert holnap leadjuk majd az autót.
Oké, akkor magunkra aggattunk minden cuccot és megpróbáltunk visszajutni a szálloda területére. Kb. 10-15 perc séta után érkeztünk meg a recepcióra.
Ahogy már említettük mi még sosem jártunk még csak hasonló helyen sem, ezért aztán meglepődtünk, hogy mindenhol játékgépek vannak…
A recepciónál pedig óriási sorban állás. Ott vártunk újabb 15-20 percet, majd végre megkaptuk a szobánk kulcsát.
Mi nem magában a piramisban foglaltunk szobát, mert nem akartunk olyan “féloldalas” szobát, hanem van két oldalsó szárnya is a szállodának.
Na ide eljutni, egy újabb 10 perc, tiszta labirintus, óriási hodály az egész. A lifteket színekkel jelölik, nekünk a Gold nevű liftet kellett megtalálni. Minden nagyon jól ki van táblázva, de rengeteget kell gyalogolni mindenhez.
Végül ¾ 11-kor hullafáradtan beléptünk a szobánkba. Egy kicsit jobb kilátásban reménykedtünk, viszont a szoba tök nagy és kényelmes. Elleszünk itt 5 éjszakát.
Megfürödtünk végre és már mentünk is aludni.
Holnap ismét nem fogunk unatkozni.
És muszáj lesz többet inni is, mert már ekkor éreztük a kiszáradás jeleit mindketten.
Tartsatok velünk továbbra is, ígérjük, hogy nem fogtok unatkozni! 😆
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
