Arlingtoni Nemzeti Temető

Másnapra sűrű volt a programterv:
Reggel az Arlingtoni Katonai Temetőben kezdünk, majd elmegyünk a Nemzeti Légi- és Űrmúzeumba, hogy végre megnézzük a Wright-fivérek repülőjének eredeti verzióját. Korábban láttam valahol az ARTECHOUSE múzeum reklámját és ezért oda is mindenképpen szerettünk volna elmenni. Csibi pedig úgy gondolta, hogy még a fákat is újra megnézzük… 😄

Hétfőre pedig (délutánra) valami nagy vihart jósoltak Charlotte-ba és Washingtonba is, ezért megbeszéltük, hogy amilyen korán lehet el is indulunk haza, megpróbálunk a vihar előtt hazaérni. Szóval ott már nem volt helye sajnos semmilyen programnak.

Na de persze nekünk általában azért vannak a terveink, hogy aztán - ha nem is minden - de egy csomó minden másképp alakuljon!

Tartsatok velünk, szép kis nap lesz!

3/30/2025

Korán keltünk és lementünk reggelizni. Mi még éppenséggel le tudtunk ülni, de akik utánunk érkeztek, azoknak már vadászni kellett a helyet. Végül hozzánk is odaült egy idősebb házaspár. Igazából elnézve a szálloda méretét, látszólag is túl kicsi a reggeliző hely mérete. Na mindegy, azért megoldódott.
Reggeli után összeszedtük magunkat és már indultunk is.

De már rögtön itt elkószáltunk… Elindultunk a metróhoz, de aztán felfedeztünk a szálloda mellett egy kis parkot (Freedom Park), ami rögtön megtetszett nekünk, ott is voltak szépen virágzó fák és egy kicsit elcsábultunk.

A metróval most a másik irányba kellett utazni egyetlen megállót. Itt azonban figyelni kellett, mert oda csak a kék (Blue) metró jó, valahol pont itt ágaznak el a metróvonalak.

Pont az jött, aztán meg a kiírásokat és az embereket követve, hamar meg is találtuk a bejáratot.
Na, a temető 8-17 óráig van nyitva. Mi kb. fél 9-kor érkeztünk és már ekkor 5 különböző sorban álltak az emberek azért, hogy bejussanak.

Ingyenes a belépés, de csak biztonsági ellenőrzést követően lehet bemenni. Itt azt javasoljuk, hogy a két szélső sorba álljatok inkább, ha erre jártok, mert ott van gépi táskaellenőrzés és emiatt az gyorsabban halad. A középső sorokban szó szerint mindent is kipakolnak a táskából és nagyon tüzetesen átnéznek mindent. Ilyet még eddig máshol (mármint ennyire alapos ellenőrzést) nem tapasztaltunk.
Kívülről ez nem látszott, ezért mi sajnos középre álltunk. Lényeg a lényeg: a gyorsabb haladás érdekében jobb a két szélső sort választani.

Bent az előtérben van egy kiállítás meg a mosdók, illetve még egy jegypénztár is, ahol a trolikra lehet jegyet váltani. Az fizetős. A temető területe óriási, valószínűleg könnyebb trolival (és idegenvezetővel) bejárni. Ahogy néztük nagyon sokan választották ezt az opciót. Mi a sétát választottuk, de már amikor beléptünk, akkor tudtuk, hogy itt akár egy teljes napot is el lehet tölteni. Sejtettük, hogy mi sem fogunk túlságosan hamar végezni. 😂

Először is hadd meséljek pár szót erről a temetőről:
Az Arlingtoni Nemzeti Temető az Egyesült Államok egyik legismertebb katonai temetője, amely Virginia államban, Washington D.C. közvetlen közelében található. Az 1860-as években, a polgárháború idején hozták létre és azóta több mint 400 ezer katonát és híres amerikai személyiséget temettek el itt. A temető legismertebb részei közé tartozik az Ismeretlen Katona sírja, amely előtt éjjel-nappal őrt állnak, valamint John F. Kennedy elnök örökmécsese. Az Arlington nemcsak egy temető, hanem az amerikai katonai áldozatvállalásnak és hazaszeretetnek a szimbóluma is.

Korábban San Diego-ban jártunk a Fort Rosecrans temetőben, ami hasonlóan ehhez egy katonai temető és azzal, hogy az óceán partján fekszik még szebb, mint ez a hely. De szerintünk ez is nagyon szép - már amennyire egy temető persze az tud lenni. (Ott nem is voltak olyan sokan, mint itt.)
Itt most rengeteg ember volt. Főleg Kennedy elnök örökmécsesénél.

Illetve, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, az a fajta tiszteletlenség, amikor az indiai család besétál a sírok között álló - egyébként tényleg gyönyörű - cseresznyefához fotózkodni! Emberekkel mi van, de tényleg???

Az Ismeretlen Katona sírjához vezető út (legalábbis ami mellett mi most elhaladtunk, sajnos le volt zárva, így oda mi nem mentünk el).
Viszont egy domb tetején áll az Arlington-ház (Arlington House). Egészen odáig felsétáltunk. Jó kis túra volt, de mindenképpen megérte.

Az Arlington House, The Robert E. Lee Memorial eredetileg a Custis család otthona volt, és George Washington fogadott unokája, George Washington Parke Custis építtette az 1800-as évek elején. A ház később Robert E. Lee, a Konföderáció legendás tábornoka (és egyébként Custis veje) révén vált ismertté. Lee itt élt a polgárháború kitöréséig, amikor is elhagyta a birtokot, hogy csatlakozzon a déli hadsereghez.
Érdekesség, hogy az Arlington House körüli földterületet – bosszúból és stratégiai okokból – az Unió kormánya lefoglalta, és elkezdtek katonákat temetni a kertbe. Tulajdonképpen így alakult ki maga a temető. Ma a ház emlékhelyként működik, és betekintést nyújt a 19. századi életbe, valamint a polgárháborús idők feszültségeibe.
A ház eredeti neoklasszicista stílusban épült, nagy oszlopos homlokzattal, amely ma is impozáns látványt nyújt a dombtetőn. A belső terekben megpróbálták minél hűebben rekonstruálni azt, ahogy az 1850-es években kinézhetett, amikor Robert E. Lee és családja ott élt.

Mit lehet látni bent?

• Konyha és hátsó helyiségek: ezekből jól látszik, hogyan dolgoztak a ház körül élő rabszolgák. (A birtok ugyanis rabszolgatartó volt.) Erről majd még mindjárt írok pár gondolatot.
• Hálószobák és szalonok: korhű bútorokkal, könyvekkel, festményekkel gazdagon berendezettek, sok eredeti vagy hiteles másolat.
• Lee dolgozószobája: itt írta meg híres levelét, amellyel visszautasította a felkérést, hogy az Unió seregét vezesse – és ezzel döntött a Konföderációhoz való csatlakozásról.

A ház ablakából fantasztikus kilátás nyílik a Potomac folyóra és Washington D.C.-re – szimbolikus is, hiszen az épület szó szerint a fővárosra néz. Tényleg szuper a kilátás.

A látogatók számára külön kiállítások is elérhetők, például Robert E. Lee életéről, a polgárháború társadalmi hatásairól, vagy a rabszolgaság történetéről ezen a helyen. Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a történelmi igazságtételre és a rabszolgák emlékének megőrzésére.
Van egy kép a család (rabszolgák) jelenleg is élő leszármazottairól, sőt az épület előtt ott állt egy férfi, aki maga is egyike volt a leszármazottaknak. Mondta, hogy bármit kérdezhetünk, szívesen válaszol. Nagyon érdekes volt, hogy lett volna vagy 100 kérdésünk, mégsem tudtunk egyet sem feltenni…

Annak egyébként utánajártam, hogy miért éltek itt egyáltalán rabszolgák?
Azért, mert az Arlington birtok eredetileg egy nagy, ültetvény-jellegű gazdaság volt, amelyet George Washington Parke Custis alapított – ő George Washington unokája volt nevelőapja révén. A birtokon mezőgazdasági munkákat, háztartási feladatokat és egyéb szolgáltatásokat rabszolgák végeztek. Amikor Custis lánya, Mary Anna Custis feleségül ment Robert E. Lee-hez, a birtok és a rabszolgák részben az ő kezelésébe kerültek.

1863. január 1-jén lépett életbe Abraham Lincoln amerikai elnök rabszolgákat felszabadító Előzetes Emancipációs Kiáltványa. Így aztán a kormány 1863-ban a birtok déli részén megalapította a Felszabadítottak faluját (Freedman’s Village).
Ez a falu iskolákat, templomokat, kórházat, és lakóházakat foglalt magában. Célja az volt, hogy az egykori rabszolgák tanulhassanak, dolgozhassanak, és elkezdhessenek független életet építeni. A faluban egy időben több mint 1000 ember élt.
Ma már nincsenek látható nyomai, de emléktáblák és térképek jelzik az egykori helyét. Az 1880-as évek végén számolták fel teljesen a Felszabadítottak faluját.
Ez az egész terület tehát rendkívül sokrétű történelmi jelentőséggel bír: a rabszolgaság, a polgárháború, az emancipáció és a nemzeti emlékezet színtere is egyszerre.

Utolsóként pedig néhány nevezetesebb halottat és emlékművet szeretnék kiemelni:
Nevezetes katonák mellett számos űrhajós, felfedező és művész is itt nyugszik. Többek között itt található William Howard Taft elnök, John Glenn asztronauta, Glenn Miller zenész vagy Robert Peary sarkkutató sírja is. Két magyar származású polgárháborús katona is Arlingtonban nyugszik: Asbóth Sándor és Számwald Gyula.
Számwald Gyula: magyar honvédfőhadnagy az 1848-49-es magyar szabadságharcban, az amerikai polgárháborúban pedig az északiak vezérőrnagya. Az Egyesült Államok diplomatája és Medal of Honor kitüntetett. (Ez a legmagasabb fokozatú amerikai katonai kitüntetés.) Asbóth Sándor pedig magyar mérnök, az 1848-49-es magyar szabadságharcban alezredes, az amerikai polgárháborúban az északiak dandártábornoka.

A John F. Kennedy örökmécsesről korábban már volt szó, de egy picit pontosabban: Kennedy elnököt 1963. november 22-én, a texasi Dallasban meggyilkolták. Három nappal később ebben a temetőben helyezték végső nyugalomra. A következő három év során legalább 16 millió ember kereste fel a sírját. Emiatt készítettek egy új emlékművet és az örökmécsest Jacqueline Kennedy gyújtotta meg. Ma már az ő síremléke is itt látható.

Az ismeretlen katona sírja: Ezt a neoklasszikus márványszarkofágot 1921-ben állították fel a temetőben. Olyan, azonosíthatatlan amerikai katona földi maradványait őrzi, aki az első világháborúban esett el. Később más háborúk ismeretlen halottai is ide kerültek.

Itt található a Pan Am 103-as járatának emlékműve is. 1988. december 21-én a skóciai Lockerbie felett felrobbantottak egy utasszállító repülőt. Az emlékmű a repülő áldozatainak - köztük 4 magyarnak - állít emléket.

De a Challenger és a Columbia űrrepülőgépek emlékműveit is meg lehet találni.

Nagyon érdekes hely, nagyon tetszett nekünk. Ráadásul most, hogy pont virágoztak a cseresznyefák és a magnóliafák is, így meg különösen gyönyörű volt. Meg elgondolkodtató. Ahogy az ember nézi ezeket az egyforma, szabályosan elhelyezett sírokat, akarva-akaratlanul is belegondol, hogy mennyi értelmetlen halál a hülye háborúk miatt. Egy séta egy ilyen helyen rá kéne hogy ébressze az embereket, mennyire rossz az irány, amerre most a világ halad…

Hát 8:30-kor érkeztünk és nagyjából 12 óra lett, mire elindultunk innen.
Irány a Nemzeti Légi- és Űrmúzeum.

További képek