Kirándulós szombatot tartottunk. November 7-én 24 fokban, szikrázó napsütésben az óceán parton sétálni, megfizethetetlen. 

Hetekkel ezelőtt találtunk két érdekes programot erre a hétvégére. Már péntektől ment mindkettő és az eredeti tervünk az volt, hogy pénteken megyünk az egyikre, de pénteken nem volt olyan jó idő, így szombatra maradt.

Reggeli után elindultunk Fort Fisherbe, ami tőlünk olyan 45-50 percre van. A Cape Fear Kite Fesztiválon jártunk. 

Pénteken Carolina Beach-en volt ugyanez, most pedig szombat-vasárnap itt a Fort Fisher State Recreation Area területén. Hétvégén 11-16 óráig tartott a rendezvény.
Mi 11 után értünk oda kicsivel és milyen jól tettük, mert már akkor is sokan voltak, de később meg rengetegen lettek! 
Van a közelben Air Force-os üdülőterület, ott lehetett parkolni, ahonnan ingyenes shuttle buszokkal vittek a tengerpartra.
Persze ott is vannak parkolók, de sejthetitek, hogy ott nem találtunk volna helyet. Van egy múzeum, mi arra gondoltunk, hogy ott még meg lehetett volna állni, ott még sok hely volt, láttuk a buszról, de jó volt így is. Közben elgondolkodtunk rajta, hogy egy ingyenes programhoz biztosítanak parkolót ingyen, plusz még ingyenes buszokkal oda is visznek. Otthon nehezen tudjuk ezt elképzelni. (Remélem, tudtok ellenpéldát!) És mindig mindenhol vannak önkéntesek, akik irányítják a parkolást. 

Na, a tengerpart persze önmagában is megér egy kirándulást, de amikor a homokos part mentén mindenfelé színes sárkányok lebegnek, még nehezebb eldönteni, merre nézzen az ember. A vizet nézzük, vagy inkább azt, hogy éppen mi emelkedik a magasba? Mi mindkettőt néztük végül! 😊

A „sárkányeregetés” szóról szerintem főleg az egyszerű, rombusz alakú, klasszikus papírsárkány jut az ember eszébe, hosszú, masnis farokkal. Itt viszont ennek egy egészen más világa tárult elénk. Különleges formák, látványos méretek, élénk színek, és annyi néznivaló, hogy újra meg újra érdemes volt végigpásztázni az eget. Nagyon jó darabokat hoztak a résztvevők, mi pedig örömmel nézegettük, ahogy a szél életre kelti őket. Voltak nagyon viccesek, meg nagyon jópofák is. 

A Cape Fear Kite Festivalt idén egyébként már huszadik alkalommal rendezték meg, és a rendezvényt a profi sárkányeregető szezon egyik záróeseményeként is emlegetik. Gyakorlott sárkányeregetők mutatják meg, mennyi lehetőség rejlik ebben a játékban. Már tavaly is szerettünk volna elmenni, de úgy emlékszem, hogy akkor máshova utaztunk éppen. 

Az ilyen programokban azt szeretjük igazán, hogy egy egyszerű ötletből mennyire jó közös élmény tud születni. Nagyon jó volt ott lenni. Az óceánpartot egyébként is szeretjük, de ez a színes, sárkányos változat most különösen belopta magát a szívünkbe. 🪁💙 

Arról nem is szólva, hogy tényleg olyan volt az egész, mint egy fesztivál. Volt kirakodóvásár, street food, meg minden, ami kell.

Az emberek hozták a kis székeiket, azzal telepedtek le a parton, volt aki még fürdött is az óceánban, mások csak napoztak vagy éppen sétáltak. Kisgyerekkel, kiskutyával, családdal, egyedül, mindenhogyan. 

Szuper volt, nagyon jól éreztük magunkat! Visszafelé a 3. buszra fértünk csak fel. Araszolva jutottunk vissza a parkolóba, és ahogy néztük, mindenhol IS autók álltak. Addigra már irtó nagy dugó lett és a parkoló is tele lett. Nagyon hosszú sor várakozott a shuttle buszokra. 

Ja, és ez is nagyon tetszik nekünk, hogy a legtöbb helyen (ahol többségében helyiek vannak) mindig mindenki fegyelmezetten sorba áll, nem tolakodik! És mindegy, hogy az egy fotópont, vagy éppen itt, ahol a buszhoz állsz sorba. Az jutott eszünkbe, hogy egyszer volt, ahol tolakodást tapasztaltunk, még Rhode Island-en, de ott főleg turisták voltak… Egy kicsit kellett sorban állnunk, hogy kijussunk. Ekkor már rendőr irányította a forgalmat.

Ahogy mentünk, szemben akkora dugó volt, hogy ismét megállapítottuk, hogy szerencse, hogy időben jöttünk. Nagyon-nagyon hosszan torlódtak az autók. Csináltam egy egyperces videót, addig végig dugó volt (és nem az elejétől vettem…).

Idefelé jövet láttunk egy Wawát (tudjátok, erről a Philly-s posztoknál meséltünk sokat), így arra felé vettük az irányt. Vettünk szendvicset és az elmaradhatatlan mangós smoothie-t. De nem itt ettük meg, hanem hazamentünk és otthon ebédeltünk. Jó, hogy mindenhol tanulunk valami újat! 😊

Ebéd után volt még másfél óránk, mielőtt indulni kellett a következő programra. Gyorsan eltelt!

További képek