7/19/2026

Jersey City után tehát visszatértünk Cranburybe és ezúttal végre napfényben néztük meg a főutca látnivalóit. Így még szebb. Imádom ezeket a történelmi házakat. Ráadásul itt sétálgatva időnként egy-egy furcsa tábla bukkan fel a házak előtt. Ezek a helyi könyvtár “Readers in the Hidden Histories” elnevezésű kincskereső játékának állomásai. A táblák nemcsak azt árulják el, mikor épült az adott ház, hanem a jelenlegi tulajdonosok és helytörténészek személyes történetein keresztül elevenítik fel Cranbury múltját. Így egy egyszerű séta is igazi időutazás.

Az egyik hely (Inn of William Stults) talán az egyik legfontosabb Cranbury történetében, mert a település önkormányzatának megszületéséhez kapcsolódik. A tábla eleje rögtön ezt mondja, hogy "Cranbury település (township) története pontosan ott kezdődik, ahol most állsz." Ezután elmagyarázza, hogy ezen a helyen állt egykor William Stults fogadója (William Stults Inn vagy Stults Tavern), amely később National Hotel néven is ismert volt.
1872. március 7-én itt tartották azt a gyűlést, amelyen hivatalosan létrehozták Cranbury Townshipet, külön közigazgatási egységként. A jelenlegi ház 1881-ben épült. Ennek oka, hogy az eredeti William Stults-féle fogadó leégett; egy évvel később John Embley új épületet emelt a helyére. Embley korábban sikeres philadelphiai bankár volt, majd Cranburybe költözött, és később a First National Bank of Cranbury egyik első igazgatója lett.

Nem mesélek el mindent, de nagyon érdekes, ahogy megelevenedik a történelem. Én nagyon szeretem az ilyen történelmi helyeket.

Még a Cranberry malom történetét mondom el röviden. A tábla szerint a malom Cranbury első jelentős ipari létesítménye volt. A malmot Thomas Grubbs építette 1737 körül, közvetlenül a Brainerd-tó (Brainerd Lake) kifolyásánál. Ez volt a környék első kereskedelmi malma, amely hosszú időn át a helyi gazdaság központjának számított. A 18–19. században egy ilyen malom egy település életének egyik legfontosabb helye volt.

A malom történetét több tűzvész is befolyásolta. A táblán szerepel, hogy az eredeti épületet többször átépítették, egy komoly tűz után újjáépítették, majd a 19. század közepén ismét helyreállították. Amikor a malom már nem működött, az épületet más célokra használták. Volt többek között rendőrség (Police Station), könyvtár (Library), és helytörténeti múzeum (Historical Society Museum). A város mindig talált neki új funkciót, ezért maradhatott fenn ilyen sokáig. A képen látható hatalmas kő egy eredeti malomkő. Ebbe öntötték a gabonát, és a forgó kövek lisztté őrölték. Ez a régi malom egyik fennmaradt darabja.
És még egy apróság, az elején nem elírás, hogy Cranberry malom. A település nevét régebben gyakran írták Cranberry formában is, és csak később vált hivatalossá a Cranbury írásmód. Ezért a régebbi történelmi emléktáblákon és dokumentumokban még sokszor a régi alak szerepel.

Na szóval amint láthatjátok egyetlen városka egyetlen főutcája mennyi titkot és történetet rejt.

A vasárnap itt ért véget. A napok kicsit egybefolynak, de azt még itt említem meg, hogy a főutcán találtunk egy görög éttermet (meglepően sok görög éttermet találtunk ezen a vidéken). Elsőként meglepődtünk, hogy indiaiak üzemeltetik. Először csak egy kávét ittunk itt, de később többször is visszatértünk enni. Féltünk tőle, hogy az étel mennyire lesz görögösen finom. Mikor még Magyarországon laktunk, akkor sokat nyaraltunk Görögországban és nagyon szeretjük a görög ételeket. De itt, Amerikában még csak egy helyen (Charlotte) ettünk finom görög ételt. Az étel itt nagyon jó volt (gyrost ettünk természetesen), a kiszolgálás viszont azért hagyott némi kívánnivalót maga után… Az indiaiak nagyon nem érzik az amerikai vendéglátást, maradjunk ennyiben! 🙂

7/20/2026

Hivatalosan Csibinek hétfőn reggel kellett volna ide utaznia, ezért aztán a bérelt kocsit hétfőn reggel leadtuk New Jersey fővárosában, Trentonban a repülőtéren. Szerencsére én is csak később kezdtem a munkát, így együtt mentünk. Trenton kb. félórányira van és direkt korán mentünk, hogy időben végezzünk. Előtte még gyorsan meg kellett tankolni. Korábban már olvastam, hogy New Jersey-ben nem tankolhatsz magad, hanem a benzinkutas tankol helyetted. De a valóságban mégis tök meglepődtünk, mikor egy ember odajött hozzánk. Én először azt hittem, hogy vagy egy csöves (habár nem nézett ki úgy), vagy az előttünk álló autó sofőrje… Aztán kiderült, hogy a kutas ember volt. Valójában nem értjük, hogy miért másnak kell tankolni, hiszen pont ugyanúgy történt minden, ahogy Csibi maga csinálta volna. Csak ki kell adnod a kezedből a kártyádat, meg a pasi tölti a benzint. Fura. Mások adtak neki borravalót (egy jó nagy köteg pénz volt nála), de mi nem adtunk, mert szinte sosincs nálunk készpénz és nem is voltunk erre felkészülve.

Na mindegy, ezen is túlvagyunk. Az autót amúgy azért kellett leadni, mert hétvégén privátban béreltük, hétfőtől pedig céges bérlés volt. És sajnos nem elég telefonon szólni, hogy akkor most csere. (A szállodai szoba is pont így van. Két foglalást kellett leadni, de már az elején kértük, hogy szeretnénk ugyanabban a szobában maradni. Technikailag ezt úgy lehet megoldani, hogy hétfőn reggel papíron kicsekkolunk és rögtön vissza és úgy indul az új foglalás.) Na valahogy pont ugyanígy van az autóval is.
Láttunk már kicsi repteret (Palm Springs), de a trentoni még annál is kisebb volt. Nagyon meglepődtünk… Nincs is külön autóbérlős rész. Parkolni se tudtuk hol lehet, szóval megálltunk az épület előtt, Csibi bement, én kint maradtam, ha valaki éppen belénk kötne. (De nem jött senki.) Csak Csibi jött vissza, hogy várni kell, mert 9-kor nyit a hely és addig nem foglalkozik velünk az emberke. Ekkor kb. 8:20 volt. Kicsit mérgelődtünk azért, hogy direkt korán jöttünk. Meg azon gondolkodtunk, hogy ha indul a repülő, akkor hova teszed le a kocsidat?! Na mindegy. Visszaküldött minket a dolgozói parkolóba, mert mint kiderült ott van néhány hely a bérelt autóknak (de az összes foglalt volt). A dolgozók helyére nem mertünk leállni, illetve volt még egy jó pár hely a seriffnek. Na oda meg végképp nem álltunk. Szóval egyszerűen félrehúzódtunk és vártuk, hogy 9 óra legyen. Addigra Csibi már eldöntötte, hogy megtartjuk ezt az autót, nem fogunk itt igazi cserét végrehajtani. Papíron visszaadjuk és ugyanezt visszük tovább is. A fickó 9 után már nem volt olyan morcos és elnézést is kért, mert a főnökére volt mérges valami miatt, hogy nem úgy hagyott ott dolgokat, ahogy kellett volna. Lényeg a lényeg, hogy átkönyvelte a gépben, amit kellett, mi pedig legközelebb már Philadelphiában adjuk le az autót.

Irány vissza a szállodába. Csibi aztán elment az irodába (ami autóval kb. 3 percnyire volt), nekem pedig kezdődött az órám. Természetesen előre utánanéztünk, hogy a környéken milyen helyek vannak, amelyeket érdemes felkeresni, így munka utánra is voltak terveink.

Ebédidőben kimentünk együtt a görög étterembe enni, én gyrost ettem, Csibi pedig hamburgert azt hiszem. A gyros nagyon (nagyon) finom volt. Tényleg szinte olyan volt, mint anno Görögországban. Viszont sajnos elég hosszú ebédszünet lett belőle, ezért a többi napon időhatékonyabb ebédszünetet tartottunk. Online rendeltünk valamit egy közeli étteremből és Csibi odajött a szállodába, és lent az étkezőben ettünk együtt.

Persze az, hogy Csibinek mennyit kellett túlóráznia, az sajnos gyakran befolyásolta a terveinket. Rögtön így történt ez már hétfőn is. Kb. este 7 óra volt, mire el tudott szabadulni.

Erre a napra Princeton volt a terv és bár későn ért haza, azért nem mondtunk le erről. Princeton 25 percnyire volt tőlünk, ezért gondoltuk, hogy mindenképpen megnézzük, max. ránk sötétedik.

További képek