7/22/2026

Két állam, két város, egyetlen séta.

Kedden nem mentünk sehova, mert óriási vihart mondtak a környéken mindenhova. Ahol mi voltunk, ebből végül nem lett semmi durva szerencsére. Esett az eső, de nem volt se durva és órákig sem tartott. Ettől függetlenül erre a napra nem terveztünk semmit.

Szerdán viszont New Hope és Lambertville városába mentünk. Ez is egy különleges kirándulás, tartsatok velünk!

A két települést a Delaware folyó választja el egymástól. A két várost összekötő hídon gyalog és autóval is át lehet kelni.
Pár perc alatt át lehet sétálni egyik államból a másikba, miközben szinte észre sem vesszük, hogy átléptünk egy államhatárt. (A híd közepén egy tábla jelzi ezt a tényt.)

Bár ma elsősorban turisták ezrei keresik fel a környéket, New Hope története egészen a 18. századig nyúlik vissza.
A település eredetileg egy fontos kikötő és malomközpont volt. A Delaware folyón keresztül árumozgatás folyt, a környék gazdaságának egyik motorját pedig a gabonamalmok jelentették.
A város neve sem véletlen. 1781-ben egy hatalmas tűzvész szinte teljesen elpusztította a helyi malmot. Amikor azonban újjáépítették, a lakók ezt az újrakezdést "új reményként" (New Hope) emlegették, és végül ez lett a település hivatalos neve is.
A folyó túloldalán fekvő Lambertville hasonló időszakban fejlődött ki. Sokáig hajóépítő és kereskedőváros volt, később pedig vasúti csomóponttá vált.
Mindkét város megőrizte történelmi belvárosát, ezért ma is úgy érezhetjük, mintha visszautaztunk volna az időben.

A két város lelke egyértelműen a Delaware folyó.
Ez nemcsak államhatár Pennsylvania és New Jersey között, hanem évszázadokon keresztül fontos kereskedelmi útvonal is volt.
Ma kajakosok, kenusok, kerékpárosok és sétálók töltik meg a partot, miközben a régi téglaházak és a történelmi épületek tükröződnek a vízben.
A folyóparti sétány az egyik legkellemesebb része a városnak.

Talán nem véletlen, hogy sok európai turista is beleszeret ebbe a környékbe.
A szűk utcák, a kis galériák, a virágokkal díszített házak, a kávézók és a családi éttermek sokakat inkább Hollandiára, Belgiumra vagy Németországra emlékeztetnek, mint az Egyesült Államokra. Mi is pontosan ezt éreztük.

New Hope régóta ismert művészváros.
Már a 20. század elején festők, szobrászok és írók költöztek ide, akiknek köszönhetően kialakult a híres New Hope Art Colony.
Ennek hatása ma is minden utcán érezhető.
Rengeteg galéria, kézműves bolt és kis műhely működik itt, ahol sokszor magukkal az alkotókkal is találkozhatunk.

A várost különösen az antikvitásairól ismerik, gyakran nevezik "The Antiques Capital of New Jersey", vagyis New Jersey régiség-fővárosának. Ha valaki szereti a régi bútorokat, könyveket vagy különleges régiségeket, itt könnyen órákat tud eltölteni.

Ezenkívül mindkét város tele van hangulatos éttermekkel.
A folyóparti teraszokon ülve különösen kellemes egy ebéd vagy vacsora, de már egy egyszerű fagylalt vagy kávé is egészen más hangulatú itt. Nincs rohanás, mindenki ráérősnek tűnik.

Bár mi nyáron jártunk itt, a helyiek szerint decemberben még mesésebb a két város.
A történelmi utcák ünnepi fényeket kapnak, karácsonyi vásárok nyílnak, és szinte minden kirakatot feldíszítenek.
Sokan ilyenkor érkeznek csak egy hosszú hétvégére. (Mi is szívesen megnéznénk karácsonyi köntösben (is), mert nagyon hangulatos mindkét városka.)

Ezek a városkák kb. 40-45 percre voltak Cranburytől, és 19 előtt picivel értünk oda. A parkolás jelentett némi kihívást, mert nem igazán volt parkolóhely, aztán amit találtunk, az engedélyhez volt kötött este 19 óráig. Nem mertük otthagyni az autót. Pont jött egy parkolóőr és a mellettünk lévő autókat egyből büntette is… Csibi megkérdezte tőle, hogy már parkolhatunk-e itt, mert mindjárt 19 óra van és máshol nincs hely. Azt mondta, hogy igen, csak fizessünk a parkolásért. Én egy kicsit paráztam, hogy nem fog-e minket végül megbüntetni, de nem tette.

Utána pedig gyalogosan mentünk egy nagy kört, át a hídon, de alapvetően csak a főutcán haladva. Tényleg nagyon európai stílusú a két kisváros.
Hazafelé pedig a folyó túloldalán haladva mentünk és itt volt egy annyira jó útszakasz. Az előttünk kanyargó út nagyon jól nézett ki.
Sajnos már sötétedett is, meg hirtelen is kellett cselekednem, ezért a kép minősége nem lett valami jó, de azért szerintem a lényeg átjön a képen.
Megint későn értünk haza! 🙂

További képek