Chimney Rock

Szoktunk úgy kirándulási célpontot választani, hogy megyünk valamerre és az út mentén elhelyezett információs táblák alapján rákeresek a térképen, hogy mi van ott. Amit aztán érdekesnek találunk, azt felírjuk és alkalomadtán programként megvalósítjuk.
Így volt ez Chimney Rock esetén is június 13-án. A Blue Ridge Parkway felé vezető úton többször láttuk már kiírva.
Most a vírushelyzetre való tekintettel ráadásul próbálunk abszolút szabadtéri programokat választani.

Chimney Rock a Chimney Rock State Parkban található másfél órányira nyugati irányban Charlotte városától.

Itt található a Lure tó, a Hickory Nut vízesés és maga Chimney Rock, mely arról kapta a nevét, hogy úgy néz ki, mint egy kémény.
A tónál konkrétan kígyózó sorban állás volt a bejáratnál, rengetegen voltak - maszk nélkül, egyébként… (Júniusban itt még nem volt kötelező mindenhol a maszk viselése!)

Mi a Chimney Rockot akartuk megmászni.
Itt parkolási belépődíj van (16 USD). Többféle túraútvonal van, mely felvisz a sziklához. Most lehetőség volt busszal is felmenni a felső parkolóba, mert az felújítás alatt állt.
Előttünk pont elment a busz, (és bár pár percenként jár) - úgy döntöttünk, hogy nekiindulunk.
Természetesen volt vagy 40 fok - már szinte megszoktuk - és nagyon magas páratartalom. (Az asztmám miatt néha meg kellett állnunk, de egyébként elég jól bírtuk az iramot.)

Az erdőben, kitaposott ösvényeken lehet haladni, helyenként szuper sziklaképződmények vannak, ahol érdemes picit megpihenni.

Aztán egy helyen kettéágazik az út: balra van a Chimney Rock, jobbra pedig a Hickory Nut vízesés. Mi először ez utóbbit választottuk.
A vízesés 123 méter magasból zúdul alá, csodálatosan szép látvány. Mindenképpen megéri idáig elvergődni, mert ahogy az ember megpillantja, minden fáradtságról megfeledkezik. Nagyon sokan bemásznak egészen a vízesés aljában található kövekig.

Ott bámészkodva még egy kis kígyót is kifigyeltünk, aki a köveken napozott. Én a magam részéről örülök, hogy csak tisztes távolból láttuk! 😀️

Innen ugye vissza kell fordulni, egészen az elágazásig és onnan lehet a másik irányba a Chimney Rock-hoz menni.

Na, hát mire az ember oda felér, az felér jópár tesiórával. Számoltam a lépcsőfokokat - közel 2000 lépcsőt másztunk meg, mire feljutottunk a tetejére.
Egyébként a fenti parkolótól “csak” a sziklát kell megmászni, de mi ugye egészen a lenti parkolóból jöttünk idáig, hiszen a fenti zárva van.
Útközben azért még a legfittebbek is kapkodták ám a levegőt! De itt is azt tudjuk mondani, mint az imént a vízesésnél: megéri az összes lépcsőfok, mert olyan látvány tárul az ember szeme elé, hogy alig akarja elhinni. Gyönyörű!

Már majdnem felértünk, amikor észrevettünk egy csörgőkígyót, aki a lépcső alatti sziklán napozott. Ha nem félnék a kígyóktól, életemben először azt mondtam volna (és a volnán van a hangsúly… 😁), hogy szép ez a jószág.

De persze nem az! (Számomra!) Meg aztán onnan kezdve ugye az járt a fejemben, hogy ha leülünk valahol a sziklán a kövekre, lehet ott is van, éppen a lábunk alatt. Szóval ez azért kicsit nyugtalanító volt. De szerencsére nem láttunk ott újabbat!
Fent megpihentünk, készítettünk néhány fotót és csak néztük a tájat. Látni a hegyeket, a Lure tavat és az ember úgy magához ölelné az egészet. Csodálatos látvány.

Utána elindultunk lefelé (egyébként volt még egy ennél is magasabbra lévő kilátó, de azt mi már elengedtük!) - szerettünk volna enni-inni valamit, de a fenti büfé persze itt is zárva volt.
Ahogy elindultunk lefelé a lépcsőkön, hát nem mondom, hogy nem remegett meg a lábunk azért néhányszor. Így eldöntöttük, hogy a fenti parkolóból lefelé, most már mi is a buszt választjuk!
Nagyon meleg is volt, meg tényleg el is fáradtunk.
Ami a buszt illeti: iskolabuszok voltak e célra befogva. Kizárólag maszkban lehetett felszállni rá és minden második sor le volt zárva, hogy oda ne lehessen leülni. Itt most így lehet közlekedni.

Leértünk, visszasétáltunk az autóhoz, de még előtte kinéztünk egy helyet, amit szerettünk volna megnézni.
A park bejáratánál is hömpölyög a víz, tök sokan fürödtek benne. Nagyon szép látvány volt, de ott nem tudtunk már sajnos leállni, mert a park kijáratától kezdve abszolút tömeg és dugó volt.
Úgy tűnt, hogy ez egy nagyon aktív nyaralóhely, mert mindenhol autók álltak, vagy emberek hömpölyögtek. Itt már éreztük, hogy kb. mindenkinek elege van a “maradj otthon” című dologból és mindenki vágyott már nagyon ki a jó időben.

Szóval kicsit autóztunk, majd találtunk egy parkolót egészen közel a helytől, ahova jöttünk.
Ez egy kis virágzó híd tulajdonképpen, mely a város “bejáratánál” található. Különböző növények, dekor elemek díszítik, nagyon hangulatos és szép.

Innen még visszamentünk a tó mellett található parkba is, de addigra már nem volt túl sok erőnk sétálni, csak egy rövid kört tettünk, de ez is szuperül nézett ki: háttérben a hegyekkel, a parkban ragyogó zöld fű, sportolási lehetőségekkel, grillező helyekkel. Családi programokhoz kiváló.

Kellőképpen elfáradva indultunk haza.