Myrtle Beach

10/02/2020 - 10/04/2020

Gyakorlatilag még egy hónap sem telt el azóta, hogy hazatértünk Outer Banks-ről, újra mehetnékünk támadt. Mióta itt élünk sokkal gyakrabban hozunk ilyen spontán döntéseket és indulunk meg. Persze sokat segít, hogy az ember a neten kb. még aznapra is tud szállást foglalni, így mindez már nem jelent akadályt. Így aztán gondoltunk egyet és egy hétvégére elugrottunk az óceánhoz, ezúttal Myrtle Beach-re.

Már korábban elterveztük, hogy ide (is) mindenképpen el kell jönni. Myrtle Beach bár már Dél-Karolinában van, mégis hozzánk ez a legközelebbi tengerpart (persze ez is elég viszonylagos, mert itt ugye azért nagyon mások a távolságok. De 3,5 óra azért még kibírható. Bár múltkor már kiszámoltam, hogy én kb. 1,5 órát bírok ki nyugton… 😀 Számomra ez a max. hatótávolság. 😄
Viszont, ha az óceánról/tengerről van szó, akkor erőt veszek magamon. Az eredeti terv az volt, hogy csináljunk egy hosszú hétvégét. Aztán abban maradtunk, hogy úgy is nagyon jó lenne, ha pénteken munka után indulunk és vasárnap hazajövünk.
Ez lett végül.

Szóval pénteken “rövidített” napot tartottunk és 12 óra után útra keltünk. Óceánra néző szállodában foglaltunk szállást. A szálloda nem volt tele, de sokan voltak. Itt is minden csak úgy “félgőzzel” üzemel, szóval például az étterem sajnos itt is zárva van, semmiféle étkezési lehetőség nincs.
A szoba egyszerű, tiszta, tágas, semmi extra, viszont a kilátás pazar. Nekünk ennél több nem is kell. Ha három napig csak az erkélyen üldögéltünk volna, szerintem az is tök rendben lett volna.

Habár a hétvégére jó időt jósoltak, sajnos nem volt végig jó idő. Pénteken délután azonban még meleg volt, így szuper volt egy nagy sétához. A parton elég sokan voltak, sokan horgásztak, mások sportoltak, üldögéltek és csak élvezték a látványt. A horgászok közelében arra lettünk figyelmesek, hogy kisebb - nagyobb halak ugrálnak a vízben a parthoz nagyon közel. Ilyet se láttunk még, megpróbáltuk lefotózni, de persze elég nehéz azt a pillanatot elkapni, mikor kiugrik egy hal. 😀
Viszont jól szórakoztunk, csak sajnos már kezdett sötétedni, így aztán már nem sokat lehetett látni.

Mielőtt visszamentünk a szállodába, még elmentünk valami kaját keresni. Így kicsit belekóstoltunk a város hangulatába is. Van ott is egy óriáskerék, amely este ki van világítva. A város tele van motorosokkal, hangosan üvölt a zene - minden motorról más zene. Mi azért kicsit nyugisabb környéken vagyunk a szállodában, de az tény, hogy a motorosok ott is rengetegen vannak, ott húznak el előttünk a parton.

Szóval óriási a nyüzsgés.

Gyakorlatilag a szombat volt teljes egészében a miénk és ezt igyekeztünk is jól kihasználni (elég sűrű nap lett belőle).

Reggel élveztük a kilátást, megreggeliztünk a teraszon (vittünk magunkkal reggelinek valót itthonról), majd gondoltuk, teszünk egy újabb jó “kis” sétát a parton. Nálunk ez órákat jelent.
Ezúttal a másik irányban indultunk el.

A víz mellett itt is szebbnél-szebb kis vityillók sorakoznak. Egy helyen láttuk, hogy a néni éppen kijön a teraszra, egy csészével és pokróccal letelepszik a napozóágyra, kutyus mellette és csak nézik a vizet.
Hát, ezt így én is szívesen elképzelném magunknak.

Kicsit arrébb egy nagy szálloda áll, óriási erkélyekkel (kicsit másabb árkategória, mint ahova mi foglaltunk… 😄).
Aztán az egyik publikus kijáraton (mert a házaknak privát lejárójuk van a strandra) kimentünk, be a házak közé. Mi ezt is imádjuk. Ahogy már mondtam, olyan, mintha a filmek elevenednének meg a szemünk előtt.
Nagyon durva.

A séta után pedig belevetettük magunkat a városi forgatagba.

Myrtle Beach nagyon fura hely. Nem is tudom elképzelni, mi lehet itt nyáron (bár Csibi egyik kollégája itt él, ő azt mondja, hogy nyáron fullon van turistákkal és a helyiek nem is nagyon merészkednek olyankor a belvárosba).
Most is ilyen volt a helyzet érzésünk szerint.

Autóval 15-20 perc ez a belvárosi rész. Itt minden (is) van… Óriáskerék, sportolási lehetőség, szabadesés park 😱, fagyizók, éttermek, móló (fizetős)…
Tiszta őrület van itt.
Konkrétan dugóba kerültünk, annyira sokan voltak. Hangos zene, autók, motorosok, minden amit el lehet képzelni. Szerencsére a Boardwalk közelében sikerült parkolót találni, 5 USD/nap. Kint állnak a parkolóőrök és csalogatják be az autósokat. Most egy olcsóbbat sikerült kifogni, mert rögtön utána láttunk 7 USD-ért is. Mondjuk persze így is “sok” volt, mert tudtuk, hogy nem fogjuk az egész napot ott tölteni, viszont legalább hamar le tudtuk tenni az autót. Kicsi séta után máris ott találtuk magunkat a forgatag kellős közepén.

Elmentünk először balra, ki akartunk menni a mólóra, de aztán láttuk, hogy fizetős, és szerintünk annyit azért nem ér, hogy ezért fizessünk, inkább a sétányon maradtunk.

Gondoltuk, hogy ha már itt vagyunk, meg is ebédelhetnénk valahol. Van ott egy mexikói étterem, Banditos névre hallgat. Az szimpi volt, így oda tértünk be. Ebédidőben egy extra étlap van. Valami egyszerűsített verzió, csak arról lehet választani, de gondoltuk, hogy ez nem lesz gond, így maradtunk is. Az ebéd nem volt rossz, de ennél mondjuk ettünk már jobbat is! 😀 Mondjuk az avokádós pirítós az elég jó volt. A többi ilyen zöldséges étel volt.

Ebéd után a másik irányba indultunk el. Nagyon jópofa, ahogy ez a sétány meg van csinálva. Egy csomó helyen vannak kint információs táblák, ahol a várost érintő hurrikánokról vagy éppen az itt élő delfinekről és teknősökről, vagy a “The King’s Highway”-ről lehet olvasni csomó érdekességet. Ez utóbbi például képzeljétek egy 1300 mérföld hosszú út, mely a közeli Charlestonból egészen az északon található Bostonig vezető partmenti út. Vannak képek arról is, hogy nézett ki ez a hely korábban. Van itt homokos röplabdapálya, csomó pad, szóval nagyon hangulatos hely.

Már jártunk pár helyen, így ez a város számunkra olyan volt, mint a kaliforniai Venice Beach és Beverly Hills, illetve a floridai Miami Beach mixe. Sőt, bár Las Vegasban még sajnos nem jártunk, de azért filmekben már láttuk és tudjátok ezek a tipikus utcai táblák pont olyanok, mint ott…

Egészen kellemes idő volt ezen a napon is.

Találtunk egy kávézót, ahol vettünk egy-egy kávét és egy csokis muffint, majd ezt kint leülve elmajszoltuk. Az itteni sütik elég édesek általában, de ez kivételesen nem volt az, sőt szerintem ez volt eddig a legjobb, amit próbáltunk.
Kiültünk a kávézó elé és jöttek-mentek az emberek. Itt olyan érzésünk volt, mint amikor még normális életet éltünk. Mondtam is Csibinek, hogy ha itt most körülnézek, meg nem mondanám, hogy egy világjárvány közepén vagyunk…
(Persze amúgy az emberek nagy többsége hordott maszkot itt is, annak ellenére is, hogy itt a szabad levegőn voltunk.)

A kávé után visszasétáltunk az óriáskerékhez, ahol addigra már készült valami, mert még nagyobb lett a nyüzsgés, ott volt többek között Hófehérke is. 😀 Nem jöttünk rá, hogy mit keres ott, vagy mit árul, vagy hogy... De egy táblán azt is láttuk, hogy este valami zombis program lesz. Közben továbbra is brummogtak a motorok, ordított a rengeteg különböző zene, jöttek a szebbnél-szebb és érdekesebb autócsodák, mi meg kb. csak kapkodtuk a fejünket. Emlékszem, hogy megálltunk a sarkon és kb. azt sem tudtuk, merre nézzünk, mert akkora volt a zűrzavar, hogy nagyon. Próbáltuk megörökíteni, de sajnos nem tudja visszaadni azt a hangulatot…

Miután elegünk lett ebből a nyüzsiből, elindultunk vissza a szállásra. Illetve pénteken mikor jöttünk, elhaladtunk néhány dolog mellett, ami tetszett nekünk, így most megpróbáltuk azokat megkeresni, szóval még csatangoltunk egy kicsit.
Aztán leraktuk az autót és még a szálloda környékén sétáltunk egyet. Van közel egy kis kert a parton, oda mentünk.
Amúgy az út mentén sorban van egy csomó street workout is kihelyezve, de azt nem tudjuk, hogy ezeket most lehet-e használni…)

A parton sétáltunk vissza, ahol jött egy család kutyussal: a kutya elszabadult és olyan vidáman viháncolt, hogy öröm volt nézni. A szájában fogta a pórázát, gyakorlatilag saját magát sétáltatta. 😀 Nagyon vicces volt, ahogy lobogott a füle.

A parkolóban egy újabb érdekességet figyeltünk ki, észrevettünk egy hatalmas méretű madarat az egyik fán. De ugyanitt volt két mókus is, akik fura hangokat adtak ki. Eltartott egy darabig, míg rájöttünk, hogy a madár rájuk vadászik… Ők pedig egymást figyelmeztették ezzel a hanggal és próbáltak a fán okosan megbújni, hogy ne vegye észre őket a madár.

Elég hosszú ideig tartott ez, aztán a madár elunta, mert a másik fán észrevett újabb mókusokat. Akkor átrepült oda, a mókusok meg levetődtek a fáról, és kb. versenyt futottak az életükért szó szerint. Az egyik éppen hogy utolsó pillanatban szaladt be egy autó alá, így úszta meg. Aztán felmászott a szemközti felsővezetékre és okosan kihasználta a pillanatot, átszaladt rajta és megbújt a fa lombkoronájában. Mint egy igazi akciófilmben! A madár közben letelepedett a felsővezetékre és onnan lesett a prédáira. Az egyik ház tetején is nyüzsögtek a mókusok, de szerencsére, legalábbis amíg szemmel tartottuk az eseményeket, addig a mókusok elég okosnak bizonyultak és megúszták a dolgot. Utána nem tudjuk mi lett, de reméljük, hogy minden mókus életben maradt. (Nekik drukkoltunk.)

Aztán még elgurultunk egy közeli görög kajáldába, rendeltünk ennivalót és a szállodában este megettük. Na, ez megint egy elég sűrű nap lett. 😀

Vasárnap reggel viszont elég hűvös, szeles, borús időre ébredtünk. Így reggeli után tettünk még egy sétát az óceán partján, aztán szinte pontosan 11 órakor (amikor kellett) elhagytuk a szállást. Volt még néhány programtervünk, de az időre való tekintettel azt beszéltük meg, hogy inkább elindulunk haza.

Jöhet még ilyen spontán hétvége máskor is!