10/17/2020
Október során kétszer is elutaztunk a hegyekbe. Talán emlékeztek, tavaly voltunk a Blue Ridge Parkway kirándulóhelyen, amely sok amerikai bakancslistáján is szerepel és nagyon sokan látogatnak ide.
Tulajdonképpen ennek részét képezi a The Blowing Rock is, illetve a két héttel később felkeresett Grandfather Mountain is.
Tőlünk nyugatra másfél-kétórányi távolságra található hegyekről van szó. Először a The Blowing Rock-hoz mentünk. Ez a hely Észak-Karolina legrégebbi turisztikai célpontja, 1933 óta. De a sztori ennél sokkal de sokkal régebbi: kb. 250 millió éves múltra tekint vissza, akkoriban alakult ki ugyanis a Blue Ridge hegység.
A Blowing Rock egy hatalmas szikla, mely közel 1220 méter tengerszint feletti magasságban található. Ez a szikla egy mély völgy fölé lóg ki, mely híres az állandó, erős és felfelé irányuló szélről. Állítólag olyan furán fúj a szél, hogy télen még a hó is felfelé esik a szikla körül.
A szikla történetét egy legenda övezi, amely valójában egy romantikus mese a szerelemről.
Egyszer nagyon régen egy fiatal indián lány a chickasaw törzsből az apjával a hegyek közé költözött, hogy elkerüljék a chickasaw és a cherokee indiánok közötti háborút.
Egy napon a lány az erdőben találkozott egy cherokee fiúval és természetesen azonnal szerelembe estek. Titokban találkozgattak az erdőben. Egy este azonban furcsa vörös fényt láttak az égen. A szikla szélén állva nézték, ahogy egyre mélyebbé válik a vörös szín.
A fiú megértette, hogy ez az elkerülhetetlen háború jele. Az esze tudta, hogy ő cherokee, a szíve viszont a lányhoz húzta.
Nem tudott dönteni, ezért levetette magát a szikláról. A lány ebbe nem akart beletörődni, ezért imádkozott, hogy a szelet irányító istenek adják neki vissza a szerelmét. Meghallgatták az imáját és a fiú visszatért. Ők pedig a szerelmük példájával békét hoztak a két nemzetség számára.
🌬️ A szél pedig azóta is járja különös táncát a Blowing Rock körül…
Mi egy csodaszép őszi, napfényes napon jártunk itt, a fák még épp csak elkezdtek színesedni. A járvány ellenére rengetegen voltak, hosszan időztünk a dugóban, mire feljutottunk a hegyre.
A belépő 9 USD/fő. Parkoló van, azonban ilyen szép őszi napokon hamar megtelik és konkrétan hosszú, kígyózó sor állt végig a főútig, hogy bejussanak az emberek. A kasszánál sem volt ez másképp. Itt úgy próbálták meg gyorsítani a bejutást, hogy egy másik kasszát nyitottak a készpénzzel fizető vendégeknek. Ezt követően már szétszéledt az embertömeg.
Itt van maga a szikla és aztán tulajdonképpen csak egy kisebb sétát lehet tenni a környéken. Szóval itt ez a látványosság maga, itt nagyon hosszú időt nem lehet eltölteni. A sziklára persze mindenki fel akar mászni, el akarja készíteni a jó kis fotóját. A sziklától nem messze található még egy másik kilátó, ahonnan csodás kilátás nyílik a környező hegyekre.
A Chimney Rock-nál nem volt szerencsénk, az itteni büfében viszont egy kávét azért tudtunk venni ☕. És persze itt is (mint mindenhol) van az elmaradhatatlan ajándékbolt, ahol mindenféle csecsebecsét és szuvenírt lehet kapni.
Innen a 20 percnyire található Boone városába indulunk.
További képek
