Úgy alakult a helyzet, hogy októberben több helyen is jártunk, de most fordított sorrendben fog felkerülni a blogra a két utazás.

Most már nevezhetjük tradíciónak is: minden ősszel elutazunk a hegyekbe, itt Észak-Karolinában.
Minden évben írtunk posztot ezekről a kirándulásokról, ezért csak magamat tudom ismételni, de röviden elmondom, mit kell tudni a Blue Ridge-ről és a Great Smoky-ról.

A Blue Ridge Parkway egy 469 mérföld (755 km) hosszú panorámaút Észak-Karolina és Virginia területén. Még az amerikaiak körében is az egyik legkedveltebb, bakancslistás útvonal. Nemzeti parkokon halad keresztül, rengeteg túraútvonal, kempingezős hely és számtalan kilátó található útközben.

A Great Smoky Mountains Nemzeti Park pedig az USA leglátogatottabb Nemzeti Parkja.
Ez a Nemzeti Park Észak-Karolina és Tennessee állam határán található.
A park területe 2114,15 km². 1983-ban az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították, 1988-ban pedig Nemzetközi Bioszféra Rezervátummá is. A park majdnem 95%-át erdők borítják. Igen komoly fekete medve populáció él itt, közel 1500-at tartanak számon.

Az érdekesség kedvéért: 2022-es adatok alapján ez a Top 10, a nemzeti parkokat illetően:

Akik régóta és rendszeresen olvassák a blogunkat, talán emlékeznek, hogy 2021-ben szerettünk volna elmenni egy 4,5 órás panoráma vonatozásra a hegyekben, de sajnos akkor elromlott a vonat, amire a jegyünk szólt.
De nem adtuk fel ezt a tervet és mivel tényleg minden évben elmegyünk ide kirándulni, gondoltuk, most pont jó lesz ez is. Egy hétvégi kirándulást terveztünk: szombaton megyünk, vasárnap jövünk.
Úgy gondoltuk ki, hogy szombaton elutazunk, valahol ott alszunk, mert mi a reggeli vonatot választottuk és Charlotte-ból ez 3 órás út. A terv szerint szombaton a Blue Ridge Parkway-en autózunk, aztán továbbmegyünk a Great Smoky nemzeti parkba. Cherokee-ban foglaltunk szállást (ahol két éve is, de nem ugyanabban a szállodában).

10/21/2023

Na de ne is rohanjunk ennyire előre. Szombat reggel korán keltünk, de persze nem tudtunk korán elindulni. Fél 10 körül sikerült. Csibi kinézte előre, hogy Blowing Rock-nál fogunk majd felmenni a Blue Ridge Parkway-re. Ez tőlünk kb. 2 órányira található. Korábban már jártunk itt, de nem a belvárosban, hanem a Blowing Rock sziklánál.
Egy parkolót írt be Csibi, melynek közelében van egy kávézó. Az eredeti terv az volt, hogy ott beiktatunk egy mosdó- és ebédszünetet és úgy megyünk majd tovább.
És bár tisztában vagyunk vele, hogy ősszel a hegyekben rengetegen vannak, nem számítottunk arra (nem is értem, miért nem?!), hogy ez a kisváros is fullon lesz.
Így persze nem tudtunk megállni ott, ahol szerettünk volna és mindenhol máshol is foglalt volt minden parkoló. Pedig a belváros tündérien fel van öltöztetve őszi díszekbe. A fák gyönyörűek, és mindenhol őszi dekoráció van. Nagyon hangulatos lett volna sétálni itt egyet, de ez elúszott.

Egy benzinkúton megálltunk, de csak tankolni tudtunk, mert a vécé out of order volt. Ez sem jött össze. De szerencsére közvetlen a benzinkút mellett található egy outlet, gondoltuk, hogy ott tuti, hogy van mosdó is és enni is tudunk valamit.
Így aztán itt lett az első pihenő.

Nagyon durva, hogy mekkora forgalom van itt általában mindig az outleteknél. Kb. mintha az is egy kirándulóhely lenne. Itt is rengetegen voltak. Elsőre megkerestük a mosdót, aztán volt mellette 2-3 étterem is, kettő közül választottunk, egy palacsintázó helyet.
Eléggé tele volt, de még pont találtunk egy üres asztalt. Az étterem itt is tök jópofa díszekkel halloweeni hangulatba volt már öltöztetve. Minden asztalon volt tök és kis csonti, de a falon is.

Egy édes és egy sós palacsintát rendeltünk, ha jól emlékszem a sós valami pesto-s volt, a másik pedig tiramisu-palacsinta. Mindkettő nagyon finom volt, elfeleztük őket.

Innen aztán felkanyarodtunk végre a Blue Ridge Parkway-re. Több helyen kerültünk dugóba, olyan sokan voltak. És értem én, hogy mindenki látni szeretné a varázslatos őszi színeket, mi is ezért voltunk ott, de a tömegturizmus azért már itt is érezteti a hatását. Sajnos.
Mi pont azt szeretjük ebben az útban, hogy a gyönyörű fák között nem túl gyorsan, de nem is gyök kettővel autózol, élvezed, beszívod a látványt. De az, hogy a kocsik egymás mögött araszolnak, az nem adja meg ezt az élményt.
Van egy viadukt, ami tényleg egyszerűen lenyűgöző szépségű, magazinokban és fb-oldalak címlapján szerepel állandóan. Na, mi szerintem most már 5x vagy 6x jártunk itt a hegyekben, de még SOHA nem tudtunk ott leparkolni. Egyszer megálltunk, de sokkal arrébb sikerült akkor is. Az autók egymás hegyén hátán állnak, egyszerűen lehetetlen parkolóhelyet találni.
Mi most meg is beszéltük, hogy nem is akarunk megállni, mert akkor csak felbosszantjuk magunkat. Ahogy araszoltunk, próbáltunk pár fotót csinálni és közben megbeszéltük, hogy egyszer úgy jövünk ide, hogy valahol a közelben megszállunk és a kora reggeli órákban jövünk ki elsők között, akkor talán lesz esélyünk megállni is! 😀

Még a viadukt előtt azt is beszéltük, hogy valahogy olyan “rozsdásak” a fák, szóval, hogy nem az a ragyogó, vibráló szín jellemzi őket. De aztán meglett a ragyogás is. Mindig elmondjuk, hogy mi tenger rajongók vagyunk, de itt egy kicsit azért beleszerelmesedünk a hegyekbe is!

A viadukt után még órákig autóztunk. Ekkor Asheville kb. 79 mérföldre (127 km) volt. Ha Asheville-ig mentünk volna, akkor sosem érünk Cherokee-ba. Ezért Little Switzerland előtt lejöttünk a Parkway-ről és onnan még 2 órát mentünk, mire megérkeztünk a szállásra.

Cherokee nagyon tetszett nekünk, mikor legutóbb itt jártunk. Most a városnak egy másik pontján volt a szállásunk. Egy kicsi, de cuki szálloda volt: Microtel Inn & Suites.
Közvetlen szomszédságában van egy élelmiszerbolt, benzinkút és egy csomó kajálda.
Becuccoltunk és közben hallottuk, hogy az utolsó előtti szoba lett a miénk, annyira tele volt a hotel. (Persze volt foglalásunk!) Mi a földszinten kaptunk egy szobát, közel a recepcióhoz és a reggeliző helyhez. Itt is minden ki volt díszítve halloweeni dekorációval.

Lecuccoltunk tehát és elmentünk vacsorázni. Nem ide mentünk ki, hanem kinéztünk mindketten egy kajáldát a neten, egész véletlenül ugyanazt: 😄 Granny’s Restaurant. Ez kb. 5 percre volt a szállodától, autóval.

Elhaladtunk a nagy kaszinó-hotelek előtt. Az étterem amolyan büfé jellegű étterem, mondhatni mini-trófea. 😀 15 USD / fő és annyit ehetsz, amennyit tudsz, 2,5 USD pedig egy ital / fő.
Az étterem tele volt, kint állt a sor vége. Előttünk 8-10 ember állt a sorban, de viszonylag hamar bejutottunk és azonnal le is ültettek minket. A pincérnő megkérdezte, mit szeretnénk inni, aztán mondta, hogy menjünk nyugodtan ételt választani. Nem volt óriási nagy választék, de azért bőven lehetett találni ennivalót és minden nagyon finom volt. A végén hozta a számlát, amivel a bejáratnál lévő kasszában fizettünk. A büfé-jelleg miatt nem kellett borravalót adni (nem volt egyáltalán opció), viszont ha kártyával fizettél, akkor felszámoltak 3% kezelési költséget, de még így is mindennel együtt 41 USD-t fizettünk kettőnknek, ami olcsónak mondható.

Mire végeztünk sajnos már besötétedett, meg 7 óra is lett, szóval nem nagyon mentünk már sehova, csak vissza a szállodába. Másnap 9 órakor Bryson City-ből indult a vonatunk, fél órával előbb kellett odaérni.

10/22/2023

Viszonylag korán keltünk, megreggeliztünk. Nagyon meglepő volt, hogy rajtunk kívül mindössze két néni reggelizett, így tök jó nyugalom volt. Ittunk kávét és narancslét és egy-egy bagelt ettünk. Itt sem volt óriási választék, meg inkább előrecsomagolt muffinok voltak, de nekünk ez most pont elég volt.

8 órakor hagytuk el a szállodát, az út mindössze 15 perc volt Bryson City-ig. Két évvel ezelőtt, amikor meghiúsult a vonatozásunk, akkor “csakazértis” alapon elmentünk Bryson City-be, hogy megnézzük. Nagyjából a vonatállomáson jártunk, de ott van egy csomó minden, központi rész (lehet az a belváros?!).

Időben megérkeztünk, beirányítottak minket egy parkolóba, jól felöltöztünk, mert reggel azért mindössze 6-8 fok volt, ráadásul olyan vagont választottunk, aminek nyitott az ablaka. Többféle típusú vagon van. Van klasszikus első és másodosztály. Van azonban kétféle nyitott vagon szintén első és másodosztály. Az első osztályút válaszotttuk, mert ott helyjegy van, kapunk csemegét, innivalót. A nyitott vagon pedig a fényképezésnek is kedvez. Izgultunk, hogy jó időnk legyen. Szerencsére csodásan sütött a nap, szél is alig volt.
A vonat egyébként roppant hosszú.

A vonaton megvolt a pontos helyünk, már oda volt készítve egy-egy víz és egy-egy zacskó kis alma, meg egy Great Smoky Mountain-es szatyrot is kaptunk ajándékba. (A második vagon “étterem-jellegű” volt, ahogy átláttunk oda, ott asztalnál szolgáltak fel ételeket útközben.)
Mi is kaptunk ételt egyébként és volt egy külön idegenvezetőnk, Steve, aki egész úton érdekes és vicces történeteket mesélt. Ő intézte az ételt is és gondoskodott mindenről.
Először kaptunk egy reggelit, ami a jegyünkhöz járt: szendvicset és egy muffint. Aztán a víz helyett lehetett kérni üdítőt. Kávé, forró csoki és tea is végig volt kirakva. Az "idegenvezető" azt mondta, hogy ez csak a reggeli utazásnál van.
Később kaptunk egy mimosa-koktélt is (narancslé-pezsgő) - nem sajnálta belőle a pezsgőt! Azt is elmesélte, hogy mi vagyunk az elsők, akik ilyet kaptunk, mert ezt idén vezették be, hogy az utolsó két őszi utazás utasai kapnak “valami különlegeset”.

A vonat nagyon szép környezetben halad, a fák között, a Nantahala folyó mentén és a Fontana tó mellett, a végállomás pedig a Nantahala-szoros. Ez egy 4,5 órás, 44 mérföldes (71 km-es) körutazás.
A “végállomáson” az utasok helyet, valójában oldalt cserélnek, hogy visszafelé a másik oldalt láthasd.

A Nantahala Outdoor Centernél le lehetett szállni a vonatról egy kis időre. Itt van egy csomó étterem, sportolási lehetőség, boltok. Ahogy néztük kenu-versenyeket (szlalomos) is szoktak rendezni.

Amikor visszaszálltunk a vonatra, kaptunk pumpkin spice-os sajttortát, ami szintén nagyon finom volt.
Én az útvonalból kicsit hiányoltam az olyan jellegű kilátást, amilyen a Blue Ridge-ben van, hogy a hegyek egészére lehet rálátni, itt inkább a fák között mentünk többet. De néha volt olyan hegyes kilátás is. Összességében véve nagyon szép volt egyébként minden. Ahogy hullanak a fákról a levelek, a csodás sárga, piros őszi színek.
De a legeslegszebb talán a Fontana-tó volt. Erről a tóról azt kell tudni, hogy egy mesterséges tó és Észak-Karolina legmélyebb tava. Átlagos mélysége 41 méter, maximális mélysége pedig 130 méter. Nagyon szép, a vízben pedig úszó házak láthatóak, amitől különleges is.

A vonat pedig egy igazi gőzmozdony. Nagyon mókás volt, hogy egy csomó helyen, amerre haladt a vonat, az út szélén fotósok álltak és fotózták/videózták a vonatot.
Az idegenvezetőnk elmesélte, hogy a vonatrajongók azért vannak itt és követik a vonatot, mert ez egy ritka mozdony. 1942-es S160-as amerikai háborús gőzmozdony, amiből már csak egy pár található az országban.

Az "Élmény Világ" csinált erről egy 5 perces informatív filmet:

A társaság vonata több, főleg régi filmekben is szerepel, de ha láttátok Sandra Bullock Mint a hurrikán c. filmjét, akkor ezt a vidéket is láthattátok. Kb. a 30. percnél a vonatos jelenetet ezen a kirándulós vonalon forgatták.

Ahogy haladtunk, felismertünk többeket, ahogy mindig jöttek a vonat után és integettek is. Mondjuk az út szélén álló emberek, vagy a sorompónál kocsijukban ülő emberek is folyton integettek.
Nagyon szuper és különleges kirándulás volt ez.

Mondjuk az elején volt egy kis közjáték, ami az én hangulatomat elintézte. Már a vonaton voltunk, amikor kérdeztem Csibitől, hogy hol van a kamera (a gopro). Mire közölte, hogy az a kocsiban maradt. Ezzel még nem is lenne akkora nagy baj, mert a többi cuccunk is ott volt (a csomagtartóban), de hogy ez elől maradt a pohártartóban. De fejjel lefelé, ne izguljak, nem lehet rájönni, hogy mi az…
Tök ideges lettem, hogy feltörik az autót, vagy bármi is lehet, szóval nem is szóltam Csibihez egy ideig… 😄
Majd az utazás felénél, amikor leszálltunk a vonatról, akkor meg elővette a zsebéből és kiderült, hogy végig ott volt… Funny!

A vonat közben visszaért a kiindulópontra.

Vonatozós képek

A mosdónál nagy sor lett, ezért először tettünk egy kört az állomáson és ezúttal a karácsonyos boltba is bementünk (legutóbb kihagytuk). Igazi karácsonyi hangulat volt!

Utána elintéztük a mosdót is, majd az autó felé vettük az irányt. Itt levettük a meleg cuccokat, mert időközben csodás idő lett és már egyáltalán nem fáztunk.
Visszamentünk Cherokee városába, ott van ugyanis a Blue Ridge Parkway déli bejárata.

Ebből az irányból is szerettünk volna menni egy kis távot még itt a festői szépségű hegyek között, mielőtt az autópályán hazafelé vesszük az irányt.
Elég sok kilátónál megálltunk, mert lélegzetelállítóan szép látványban volt részünk mindenhol.
Nagyon nehéz elszakadni a hegyek látványától. Úgy volt beállítva az útvonaltervező, hogy valahol vezessen ki minket az autópályára és mindig láttuk, hogy ha még továbbmegyünk, akkor hányra fogunk hazaérni.
De nem akaródzott letérni az útról, húztuk amíg lehetett, de aztán muszáj volt. Így is még 2,5 óra autózás várt ránk. Megálltunk egy boltnál, hogy elmenjünk mosdóba (a férfi és a női mosdóban is virágok vannak, meg százas zsepi kirakva… Egy boltban!!! Nagyon más!)

Aztán vettünk egy szendvicset, de nem ettük meg ott, mert nem akartuk húzni az időt még tovább, így is nagyon sokat kellett várni a szendvicsre. (Ott készítették frissen.)
Vettünk még pár almát és másnap reggelinek való zsömlét, aztán elindultunk.
16:40-kor jöttünk ki a boltból és majdnem 20 óra lett mire hazaértünk, mert több helyen komoly dugóba kerültünk.
Tudtuk, hogy nagy lesz a forgalom, de ennyi dugóra nem számítottunk. Mindegy, este 8 óra körül szerencsésen hazaértünk.
Már csak egy probléma volt, hogy hétfőn dolgozni kellett… 😂

De szuper kirándulás volt, csodás idő, gyönyörű őszi színek, lenyűgöző hegyek!

Utazás és Blue Ridge Parkway képek