A kolibrik érkezését legalább olyan izgalommal várjuk, mint a Karácsonyt.
Mostanra már tudjuk, hogy tavasszal, április közepén szoktak kb. megérkezni és aztán a meleg őszi hónapok végén távoznak.
Ők alapvetően vándormadarak, szóval akik így elsőnek érkeznek, azok általában tovább is állnak hamar.
Ettől függetlenül mindig óriási boldogság, mikor megpillantjuk őket.
De ismét tegyünk egy kis időutazást a tavalyi nyárra.
Ezt még nem meséltük: egyik nap arra lettünk figyelmesek, hogy a mellettünk/felettünk lakó szomszéd konkrétan minket utánozva beszerzett egy teljesen pontosan ugyanolyan állványt, mint a miénk és ő is kirakott egy kolibri itatót virágokkal, meg mindennel…
Mivel akkor a kolibrik többsége gyakrabban ment oda inni, ezért nagyon berágtam… 4 épületből áll ez a lakópark, sehol máshol, senkinek nincs itatója, erre pont kb. a közvetlen szomszéd lemásolja a mi ötletünket. Na bravó!
Mindegy, ha harc, hát legyen harc! ⚔️ 😀
Idén tavasszal szépen el is mentünk időben a boltba és vettünk szép virágokat. Arra nem számítottunk, hogy az időjárás itt is teljesen bolond lesz és szokatlanul hideg éjszakák voltak/vannak még mostanában is, ezért a virágok nagy része elfagyott sajnos, de még így is vannak azért.
Illetve új itatókat is beszereztünk, mert az egyik tavalyiból valamiért szivárog az itóka, így azt lecseréltük és szereztünk még újakat is. Most 5 különböző itatónk van már kint az erkélyen.

Az első kis kolibrit idén április 11-én pillantottuk meg az erkélyen.
Aztán napokig semmi, majd pedig gyakorlatilag 5 percenként jöttek inni.
Ez egy megunhatatlan, semmivel össze nem téveszthető boldogság minden egyes alkalommal.
Azt néztük, hogy olyan magabiztosan jönnek és ülnek le már inni, hogy csak na! 😀
Van amikor csak pár pillanat az egész, ha nem nézel ki az ablakon észre sem veszed, hogy itt vannak. Van amikor pedig hosszú másodpercekig üldögélnek és iszogatnak. Mi pedig egyszerűen le sem tudjuk venni a szemünket róluk! Teljesen odáig meg vissza vagyunk tőlük.

Annyira cukik, ahogy érdeklődve nézelődnek, felfedezik az itatókat és a virágokat is meg-megnézik.
Csibi még tavaly csinált nekik egy ülőkét is, azon is tök sokat üldögéltek tavaly.
Ők ilyen területvédők - kicsit agresszívak 😄 - és nem tűrik, ha más is van a közelükben. Volt olyan tavaly, aki egy galambot is elüldözött, aki egy pár pillanatra leült az erkély korlátjára.
De egymást meg abszolút nehezen viselik el. Nekünk most már volt szerencsénk olyan pillanatot is megörökíteni, hogy együtt isznak. De ez extra ajándék, mert alapvetően folyton elzavarják egymást.

Nagyon szeretnénk, ha a kezünkből is innának, de ehhez azt hiszem még hosszú időnek kell majd eltelni, mire összejön.
Tavaly egyszer már volt olyan, aki nagyon közel engedett magához, konkrétan a kezemen éreztem a szárnycsapásait. Az egy fantasztikus pillanat volt.
De ebben is nagyon mások, mert van, aki akkor is odajön, ha kint vagyunk az erkélyen, van amelyik pedig meggondolja magát és egyből tovább is áll.
Most hogy jön már a jó idő, majd idén is próbáljuk őket a jelenlétünkhöz szoktatni. Tavaly is direkt kiültünk, hogy szokják meg… Reméljük, idén is beválik.
Az elmúlt pár nap nagyon sok örömteli pillanatot hozott, de ma például egyet sem láttunk, sajnos.
Ezért is gondoljuk, hogy ők még csak az elsők voltak és valószínűleg tovább is utaztak. De nagyon várjuk a többieket is!

Tavaly egyébként kétszer is mentőakciót kellett végrehajtanunk, mert ketten is betévedtek a nappaliba. (Annyira üldözik egymást ilyenkor, hogy bekergette az egyik a másikat.) Összesen háromszor jött be kolibri a nappaliba, az első simán ki is ment, a másik kettőnek viszont segítségre volt szüksége, mert amilyen vagányak kint, annyira gyámoltalanok, ha bejönnek és nem találják a kiutat. Szóval két kolibrinek már szó szerint is megmentettük az életét, Nagyon nehéz őket leszedni, mert felfelé próbálnak menekülni és az ritkán sikeres. Szóval nagy lélekjelenlétre volt szükségünk. Tulajdonképpen így Csibi már elmondhatja magáról, hogy fogott a kezében kolibrit és meg is itatta, mert pillanatok alatt úgy legyengülnek, hogy muszáj nekik gyorsan inni adni.

Egyébként pedig alapjáraton (nem ilyen extrém helyzetben) az itatókkal is segíted a kolibrik életben maradását, mert sokszor nagyon hosszú utat tesznek meg, így minden egyes itató életmentő számukra, hogy fel tudják tölteni a kis raktáraikat!
Mi pedig örömmel, szeretettel és persze finom frissítővel várjuk mindegyiküket!
Nostalgia
Hummingbird in Yucatan,
Tell me when you first began
At the quickening of the year
To remember gardens here.
Did some southern scent recall
Honeysuckle on a wall?
Or did tangled tropic boners
Call to mind our friendly flowers?
Fairy, did you then take wing,
Knowing here it would be spring?
– Phyllis Fairfield
További képek
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!