03/28/2023
Ott hagytuk abba, hogy Lidl.
A pénztáros néni elég ingerülten és jó hangosan veszekedett egy vásárlóval. Itt nálunk, Charlotte-ban is van már Lidl, gyakran járunk oda vásárolni, de erről majd amúgy is tervezünk egy különálló posztot, mert a vásárlással, boltokkal kapcsolatban sok kérdést kapunk.
Ami azonban szembetűnő különbség - nem csak a Lidl-ben - hogy az emberek simán beleállnak egymás intim szférájába. Itt Amerikában, erre tuti nem kerül sor. Itt az emberek megvárják, amíg a másik kiveszi például a kenyeret és tutira nem fog beleállni a szádba.
Az áraktól már tavaly is leesett az állunk, mikor otthon jártunk. Ez most sem volt másképp, sajnos.
Amikor most már 4 évvel ezelőtt kiköltöztünk, akkor itt szörnyülködtem az árakon és rendszeresen átszámoltam forintra és mindig elájultam, hogy kerülhet ennyibe egy joghurt, vagy bármi.
Most megfordítottuk a dolgot és Csibi visszaszámolta dollárra az árakat. A megdöbbentő az, hogy van ami Magyarországon drágább, mint itt Amerikában dollárban számolva.
És ez azért nagyon durva, mert a fizetésekben és árszínvonalban is bőven előrébb jár Amerika. Felfoghatatlan, hogy az otthoni fizetésekből például egy nyugdíjas hogy tudja kifizetni ezeket az árakat.
És ne gondoljátok, hogy csak én látom ezt így. Csibi Svédországban élő rokonai is otthon voltak most és ők is ugyanezt mondták. A skandináv országokról pedig szintén tudjuk, hogy nem a legolcsóbb helyek közé tartoznak.
A két hét a fentebb említett okok miatt nagyjából csak az ügyintézésről szólt. El kellett intézni mindenféle közművek átírását.
Alapvetően idén pozitív meglepetésként ért minket, hogy a legtöbb helyen nagyon kedvesek és segítőkészek voltak az ügyintézők! Mindenhol nehezített helyzetből indulunk, hiszen külföldön élünk, ráadásul Csibi lakcímkártyáján az szerepel, hogy “külföldi cím” és ezzel sok helyen sajnos egyáltalán nem tudnak mit kezdeni.
03/29/2023
Kedden délután érkeztünk meg, a keddi napon túl sokminden már nem történt, hiszen fáradtak is voltunk.
A temetés csütörtökön kora délután volt, szerdán emiatt még be kellett menni a temetkezési vállalkozóhoz egy-két dolgot elintézni, aláírni.
Ezenkívül pedig bementünk a bankba, hogy megérdeklődjük, hogy is lesz majd a menete a bankkártya megszüntetésének. Itt az ügyintéző tényleg nagyon empatikus és segítőkész volt, mindent megtett, amit lehetett, hogy a megfelelő infókat kapjuk, hogy majd amikor lezajlik a hagyatéki, akkor hogyan is lehet megoldani, hogy nem tudunk megjelenni a bankban.
Először az volt, hogy mindenképpen személyesen kell megjelenni. Mondtuk, hogy külföldön élünk és nem tudunk hazaugrani csak emiatt. Azt hitte, hogy Európában élünk valahol. Mondtuk, hogy kicsit messzebb, Amerikában. “Miamiban?”-kérdezte. 😀
Na, szóval a bankban, amit lehetett, megérdeklődtünk, itt egyelőre ennyit tudtunk.
Aztán átmentünk az MKB bankba, mert szerettük volna megszüntetni Csibi SZÉP-kártyáját, hiszen nem használjuk és mint kiderült maradt még rajta 16 000 Ft. Az ügyintéző közölte, hogy nem lehet megszüntetni, meg nincs is értelme, mert ha hazaköltözünk, milyen jó lesz. Mondtuk, hogy a közeljövőben nem fogunk hazaköltözni. Mindegy, akkor se szüntessük meg, hiszen mennyire jó, hogy nincs is számlavezetési díj, stb.. Kértük, hogy akkor legalább írják át a levelezési címet, mert hogy ez a kártya is rossz címre érkezett.
Oké, gondoltuk, ha már ez ennyire jó nekünk, ahogy mondták, akkor el is használjuk gyorsan róla azt a pénzt. Persze, ahogy azt képzelitek. 5-ből 4 helyen ezt pont nem fogadták el, ahol meg igen, ott nem működött.
(Végül egy étteremben sikerült a nagy részét elkölteni.)
A bank után elmentünk az önkormányzathoz, ahol szerettük volna leadni a hagyatékihoz szükséges papírt. Szerencsére semennyit se kellett várakozni. Kaptunk sorszámot és mire felértünk az emeletre, már hívtak is minket. Itt elmondtuk a néninek, amit a bankban mondtak, hogy a közjegyző majd mindenképpen küldje el a végleges hagyatéki határozatot a bank központjába. Azt mondta a néni, hogy ő még ilyet sose hallott, ezt majd mondjuk a közjegyzőnek.
Aha, oké… Majd mondjuk neki!
Azt is mondta, hogy ez nagyon sima ügy, még a héten elkészíti a papírokat. (Ez volt március 29-én). Azóta se történt semmi, illetve bocs, április 20-án kapott Csibi tőle egy levelet, hogy mi a bank neve, (és átküldte tök ugyanazt a papírt, amit kitöltöttünk kézzel - annyi történt, hogy ő bevitte gépbe az adatokat :D). Majd mondta, hogy akkor 8 napon belül el is küldi a közjegyzőnek.
Az önkormányzati ügyintézés után sétáltunk egyet a lakótelepen, ahol Csibi felnőtt.
Innen a Tesco-ba mentünk, ahol először ettünk valamit. Tök régen ettünk kínait, így gondoltuk, veszünk azt… 6000 Ft-ot fizettem. Nagyon durva. Kb. a duplája annak, amikor itt legutóbb vásároltunk.
Aztán pedig képkeretet kerestünk. A temetésen szerettünk volna kirakni egy fotót, ahhoz kellett. Nem volt valami nagy választék, de végül sikerült találni egyet, utána pedig még a fotót is ki tudtuk nyomtatni itt.
Felmentünk még Csibi apukájának a házába. Ez nagyon nehéz volt. Most jártunk itt először így, nagyon fura és nehéz érzés volt. Egyszerűen fel sem tudtuk fogni, hogy nincs már itt Apukája. A szokásai, a széke, ahol mindig ült, mikor együtt ebédeltünk. Ez nagyon fájdalmas élmény volt.
Szerencsére innen a szállásunk 7-10 percnyire volt, hamar visszaértünk. Ez a nap így ért véget.
Iratkozzatok fel a YouTube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
