04/01/2023
Szombaton az én anyukámat látogattuk meg, beszélgettünk egy nagyot, főzött nekünk, aztán pedig visszamentünk Budaörsre a házba és elkezdtünk pakolni, rendszerezni. Főleg az iratokat néztük át, meg fényképeket szedtünk össze.
Ez nagyon nehéz dolog, hiszen ebben a két hétben mi nem tudtunk túl sok mindent hozzátenni a pakoláshoz, ezért főleg a fontos dolgokat néztük át, illetve amit Csibi szeretett volna megtartani, azokat kellett kiválogatni.
De az összes iratot, számlákat átnéztük, összerendeztük. A házban már nagyon minimálisan ment a fűtés, ezért jó hideg volt, mert persze az időjárás a két hét alatt végig nagyon rossz volt. Szóval eléggé fáztunk, kicsit sikerült is megfáznunk.
04/02/2023
Vasárnap ismét voltunk pakolászni házban. Utána elintéztük a Vodafone-t, majd Csibi tesójáékhoz mentünk ebédre, Törökbálintra. Egészen estig itt voltunk, kb. 8-kor értünk vissza a szállásra.
04/03/2023
Hétfőn a biztosítást próbáltunk elintézni. A Generali-hoz mentünk Budaörsre. Na, ezt nevezném minősíthetetlen ügyintézésnek. Mindennek a legalja. A hölgy kb. már akkor kitessékelt minket, amikor még be se léptünk.
Elmondtuk, hogy szeretnénk megszüntetni a biztosítást (mert máshol, másikat kötünk), annyit mondott, hogy “azt nem lehet”. Meg hogy kell a hagyatéki, stb. Próbáltuk neki elmagyarázni, hogy nem kell, mert Csibi és a tesója a ház tulajdonosai, de a nőt igazából semmi nem érdekelte, csak hogy ő mennyire elfoglalt és még jönnek hozzá vagy hárman, szóval mi távozzunk mielőbb.
És ő különben sem tud segíteni, mert idézem “én egy képviselet vagyok”. Adott egy telefonszámot a központi ügyfélszolgálathoz, meg hogy hányas gombokat nyomkodjuk majd. (Természetesen nem úgy voltak a gombok, ahogy mondta…)
Mikor már éppen indultunk volna, megérkezett “Zsoltika”, akit persze nagyon szívélyesen fogadott, szóval minket kb. azzal a lendülettel dobott ki.
Az ügyintézés során ez volt a mélypont.
Ezen a napon egyébként reggel elmentünk Áronhoz (Csibi unokatesója), mert ő adott kölcsön egy szkennert, amivel a fotókat be tudtuk mi magunk szkennelni. (Eredetileg úgy volt, hogy elvisszük valahova, ahol digitalizálnak fotókat, de fotónként kb. 60-100 Ft lett volna, így ezt megspóroltuk.) Cserébe viszont kb. egész nap szkenneltünk. Amikor pedig nem, akkor még a házba mentünk fel a dolgokat rendezni.
04/04/2023
Kedden muszáj volt vásárolni, mert elfogyott mindenünk.
Egy kanyar a házhoz. Azonkívül semmi extra nem történt. Kivéve, hogy sorra jártunk egy csomó gyógyszertárat, hogy az inhalálót ki tudjuk váltani, amit végül szerdán is folytattunk. 😀 Kedden este még visszaadtuk a szkennert Áronnak, sikerült végezni a szkenneléssel (~600 kép).
04/05/2023
Szerda reggel a belvárosba kellett mennem vérvételre, ahol abban maradtunk a doktornővel, hogy az eredménytől függően csütörtökön vissza kell mennem.
Ismét volt egy kanyar a háznál, este pedig elvittünk pár dolgot Csibi egyik barátjához megőrzésre, amíg el nem adjuk őket.
A vérvétel eredménye kb. csak éjfélkor jött meg, és bár nem volt benne semmi kiugró dolog, azt javasolta a doktornő, hogy menjek vissza.
04/06/2023
Így csütörtök délelőtt is a belvárosba kellett menni.
Ekkor az volt az extra a sztoriban, hogy ezen a napon kellett elhagyni a szállást, mert a hátralévő napokat Szentendrén töltöttük, Hugiéknál.
Szóval reggel kicuccoltunk a lakásból (nagyon sok cuccunk lett a végére), ráadásul egy kicsi autót béreltünk, aminek “nyitott” volt a csomagtartó része, így abban maradtunk, hogy Csibi nem hagyhatja el az autót, amíg én a dokinál vagyok. Szegény, vagy 2 órát dekkolt a Mammut parkolójában a kocsiban ülve. 😔
Aztán mire végeztem, az is kiderült, hogy egy töltőkábelt a lakásban hagytunk, így mehettünk vissza Madárhegyre. (A Mammuttól már irányban lettünk volna Szentendre felé.) Így ez lett egy újabb majdnem egy órás csúszás. Hugi már írt, hogy a gyerekek nagyon be vannak sózva, mert már annyira várnak minket. ❤️
A csütörtök el is telt azzal, hogy játszottunk, beszélgettünk. Estére megérkezett Milán (Hugi férje) és Anyu is, aki pár napra kijött még, hogy együtt legyünk így mindannyian.
04/07/2023
Pénteken bementünk Szentendre belvárosába egy közös családi kiruccanásra és lángosozásra, mi pedig délután/estefelé elmentünk étterembe, ahol Csibi barátaival találkoztunk.
Jót ettünk, beszélgettünk, együtt voltunk. Kb. a családon kívül ez volt az egyetlen ilyen “kikapcsolódós program” a két hét folyamán.
Már nagyon közeledett a visszautazásunk időpontja.
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!