10/05/2023

Következő állomásunk a kb. 40 percnyire északi irányban található Plymouth városa.
Plymouth egy vidéki kisváros a White Mountains lábánál. Helyes kisváros a hegyek ölelésében, röviden talán így tudnám összegezni.
Itt is nagyjából a fő utcát jártuk végig, illetve tulajdonképpen megebédeltünk. A térképet nézve azt láttuk, hogy sok hely nincsen nyitva, mert később nyitnak. Igazából valahogy pont úgy voltunk időben, hogy az ebédidő már elmúlt, de még nem volt vacsoraidő.

Így nem volt óriási választék, de pont szemben velünk volt egy étterem, a Phat Fish nevezetű, így gyorsan be is tértünk. A pincérlány nagyon kedves volt, többször elnézést kért, amiért megváratott minket, holott amúgy nem kellett sokat várakoznunk. Az étel is finom volt, az étterem is kellemes volt, szóval jót ettünk. Utána még egy kávézóba is beugrottunk egy kávéért és így folytattuk az utunkat a White Mountains irányába.

További képek

A White Mountain (Fehér-hegység) egy hegylánc, mely New Hampshire állam kb. egynegyedét és Maine állam nyugati részének egy kis részét fedi le. Az Appalache-hegység része. Nagyon kedvelt és látogatott hegység, mivel közel van Bostonhoz, New Yorkhoz és Montrealhoz is.
Leghíresebb és legmagasabb hegyéről már fentebb esett szó, ez a Mount Washington, ahol a világ leggyorsabb felszíni széllökéseinek rekordját mérték 1934-ben (372 km/h). (Hosszú évekig tartotta is ezt a rekordot.)

A Fehér-hegységben van egy csomó vidámpark, szakadék, barlang, túraútvonal, síterep, hegyi üdülő.
Mi a 34,5 mérföldes (55,5 km) Kancamagus Highway-t (tök jó neve van 😄) választottuk erre a napra.
Ez tulajdonképpen egy autópálya, az NH Route 112 része, mely a hegyen keresztül halad, és igazából egy amolyan panorámaút. Mi úgy képzeltük, mint az Észak-Karolinában található Blue Ridge Parkway-t, de az a különbség, hogy itt nincsenek lépten-nyomon kilátópontok, hanem mint egy autóút rendes sebességgel kell rajta haladni.

Pedig tényleg csodás a kilátás a hegyekre, a színes fákra, de emiatt, hogy szinte csak átsuhantunk, annyira nem volt élvezetes.
Ahol lehetett, ott persze megálltunk. A Hancock kilátónál például csak szerettünk volna, mert onnan tényleg csodaszép volt a kilátás, de az a parkoló/kilátó annyira tele volt, hogy sajnos nem volt esély megállni. De azért több helyen igen, így az őszi színekből is megkaptuk a magunkét.
Talán a legjobb megálló a Rocky Gorge szurdok volt. Gleccserek formálták, festői szépségű kis vízeséssel. A parkolóból egy könnyű és rövid sétával lehet eljutni egy kis hídhoz, ahonnan szuper kilátás nyílik mindkét irányban.

Ez nagyon szép volt. Állítólag innen vezet még egy kis út a Falls Pond nevű tavacskához, de mi odáig nem mentünk már el.
Ekkor is fél 6 körül járt már az idő és majdnem 2 óra autózás állt még előttünk, hogy visszaérjünk a szállodába. Természetesen addigra már ránk is sötétedett.
De csodás napunk volt.