Ott hagytuk abba, hogy megvan a bérautó és Welcome to Maui.
Az első utunk egy boltba vezetett, hogy másnap reggel tudjunk mit reggelizni illetve legyen innivalónk.
Van itt egy csomó féle bolt, de Csibi azt mondta, hogy a Costco-ba megyünk, mert ott minden olcsóbb, mint a többi boltban. A Costco egy nagykereskedés, olyan mint otthon a METRO. Itt még ma is kizárólag tagságival lehet vásárolni, aminek éves díja van, emiatt pedig regisztrálni kell.
Na, ha tudtuk volna, hogy ez ilyen hosszú és bonyolult folyamat, akkor tutira nem itt vásárolunk!
Legalább fél óra volt a regisztráció, de ott helyben meg is kaptuk a tagsági kártyánkat és mehettünk vásárolni. Tényleg jó áron vannak a dolgok, viszont a legtöbb áru nagyon nagy kiszerelésben kapható, ami így nekünk, két főnek kicsit soknak bizonyult. Viszont nagyon finom kókuszvizet vettünk és a narancs is nagyon finom volt.
Vettünk vizet, salátát, sajtot, reggelire croissant és bagettet, paprikát és a narancsot. De például vajat és (kis kiszerelésű) tejet nem találtunk.
Mindegy, a víz volt a legfontosabb, az meg megvolt. 18 óra körül végre elindultunk a szállás felé, ami egy kb. 45 perces utazást jelentett.
Én jobban szerettem volna még világosban megérkezni, hogy lássuk a kilátást, de erre már nem volt esélyünk.
Útközben be is sötétedett így az utat se nagyon láttuk már, pedig nagyon jó kis útvonalon lehet eljutni a sziget nyugati oldalára, ahol a szállásunk volt.
Még napközben megkaptuk az instrukciókat az apartmanhoz, viszont sajnálatos módon nem sikerült bejutni a lakásba.
Ez úgy nézett ki, hogy volt egy kis kulcsos doboz, amihez volt egy kód, ebből ki kellett volna szedni a kulcsot, ami kinyitja a szúnyoghálós ajtót, aztán a rendes ajtón is volt egy kód. Az e-mailben kapott kód elvileg a kulcsos dobozhoz szólt, de valójában az ajtó kódja volt.
A szomszéd néni pont kint volt, nagyon segítőkész volt, mondta, hogy ő itt lakik, ha kell segítség szóljunk, ő ismer itt mindenkit.
De közben már nekiálltunk telefonálni: a lakást ezúttal nem magánszemélytől béreltük, hanem egy cégtől. Hívtuk a megadott telefonszámot, Csibi nem találta a foglalási kódot, név alapján meg minket nem találtak. Azt mondták, hogy nincs foglalásunk.
Vidám volt a 19 órás utazást követően ott állni és azt hallani, hogy nincs foglalásunk. Gondolhatjátok.
Mondtam Csibinek, hogy küldje át nekem is az e-mailt, amit kaptunk, hátha én találok valami információt. Így is lett, meg is találtam a foglalási kódot, így aztán kiderült az is, hogy rossz kódot küldtek az e-mailben. Mondtak Csibinek egy másikat, amivel kinyílt a kulcsos doboz, a kulccsal pedig bejutottunk a lakásba! (Másnap próbáltuk ki, hogy az e-mailes kód az ajtót nyitja.)
A szomszéd néni nagyon kedves volt, hozott át nekünk néhány szem mandarint ajándékba.
Sokat beszélgettünk vele, mesélte, hogy ő itt él. A lánya Charleston-ban, közel hozzánk. A néni kb. 20 évvel ezelőtt járt először Hawaii-on, aztán úgy beleszeretett, hogy először heteket, majd hónapokat maradt, aztán félévet, végül pedig úgy döntött, hogy odaköltözik. Egyébként egyetemi tanár volt (szerintünk már nyugdíjas) és azt mondta, hogy a munkája lehetővé tette, hogy odaköltözzön. Az nem derült ki, hogy fizikailag vagy anyagilag (vagy mindkettő).
A lakás nagyon cuki, tágas nappalival és hálószobával. A fürdőszoba az itteni viszonyokhoz képest szűkös, de még így sem nevezném kicsinek. Nekünk pont elegendő. A legfontosabb az erkély, amiből annyit láttunk még a sötétben is, hogy elég nagy és nagyon közel a víz, szóval alig vártuk, hogy másnap reggel legyen!
Pakolásztunk kicsit, ettünk egy kis salátát, aztán mentünk is aludni.
Azt mondják, hogy Maui alapos felfedezésére négy teljes nap elegendő. Ha valaki tényleg a legfőbb turisztikai látnivalókat szeretné kipipálni, akkor tényleg elég ennyi, de mi nem csak át akartunk rohanni a látnivalókon, hanem szerettünk volna pihenni is, meg belefeledkezni egy-egy programba, lazítósan. Szóval az első pár napban nem is állt össze még semmi konkrét terv. Viszonylag spontán és az időjáráshoz igazítva alakítottuk ki a programokat. Nem kapkodtunk, nem terveztünk szét mindent.
Az időeltolódás miatt nagyon-nagyon rosszul aludtunk. Mondhatni alig aludtunk, annak ellenére, hogy 19 órát utaztunk (és útközben sem tudtunk aludni a repülőn). Kb. óránként felriadtunk és megdöbbenve láttuk, hogy még csak éjjel 1, éjjel 2… van. Ez így ment hajnalig, nagyjából 6 óráig próbáltuk erőltetni az alvást, akkor azonban úgy döntöttünk, hogy inkább felkelünk!
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
