01/21/2024
A korai kelést követően a fényben is szuper erkélyen terítettünk meg reggelihez. Ekkor Csibi megpillantotta az első vízből kiugró bálnát. Úgy foglaltuk a szállást, hogy azt mondták, van esély látni az erkélyről bálnákat, de hittük is meg nem is. Na Csibinek már sikerült is. Utána már persze én is láttam, ahogy fújtatnak vagy éppen kiemelkednek a vízből.
Nincsenek rá szavak, hogy milyen érzés!!!
Még itthon vettünk egy távcsövet is, hogy majd azzal nézzük a bálnákat! Nagyon jó ötlet volt, szuper közelinek tűntek általa a bálnák. Ráadásul olyan a távcső, hogy rá lehet illeszteni a mobiltelefont is és úgy lehet közeli fotókat készíteni.
Ez a valóságban egyébként elég nehéz, mert a távcsövet tartva remeg az ember keze, így a fotók is elég remegősre sikeredtek, de azért valamennyire működött.
Valamikor útközben sajnos kiderült, hogy Csibi nagy fényképezőjéhez és az úti töltőkhöz a töltőkábel otthon (Charlotte-ban) maradt. A repülőtéren sajnos nem tudtunk venni ilyen kábelt, így a nagy fényképezőt elő se vettük egy darabig, hogy ne merüljön le. (Később egyébként megoldódott, az egyik boltban pont szembejött velünk egy kábel, gyorsan meg is vettük.) Ezt csak azért mondom, mert utána már azzal próbált Csibi az erkélyen is fotózni és elég jó kis fotókat tudtunk onnan csinálni.
Az első öt bálnáig számoltuk őket, aztán pedig csak örültünk minden újabb bálna felbukkanásának.
Az utazásaink során mindig voltunk bálnalesen és voltunk olyan szerencsések, hogy mindig láttunk is bálnát, viszont most csak az első délelőtt folyamán többet láttunk, mint eddig valaha!
Leírhatatlan érzés tényleg!
A kényelmes reggeli után elindultunk gyalogosan a szállástól jobbra egy kis park (Pohaku Park) irányába, ahol állítólag szoktak lenni teknősök. Most azonban teknősök sem voltak és a park is le volt zárva. A partot megnéztük természetesen, de nem időztünk.
Visszafordultunk, de azért így is lett egy jó kis 45 perces séta belőle.
Ezt követően autóba pattantunk és a Kapalua Coastal Trail felé vettük az irányt. Ez egy 2,8 km-es óceánparti séta ösvény. A szállásunktól 8-10 percnyire található, attól függően, hogy melyik részén szeretne sétálni az ember.
Kb. egy óra alatt az egész bejárható, de mi felosztottuk és több részletben teljesítettük a távot. Szerencsére találtunk parkolóhelyet a kis parkolóban (a parkolás a sziget legnagyobb részén ingyenes, csak sok esetben hamar elfogynak a helyek). Egy gyönyörűen gondozott golf akadémia mellett visz az út. Az összes golfpálya nagyon szép és rendezett.
Le kell sétálni egy lépcsőn és először fapallón keresztül halad az ösvény a strand mellett, aztán pedig elfogy a fapalló és sima földúton kell menni. Mi először papucsban mentünk, de sportcipőben talán kicsit okosabb lett volna. Nem lett semmi baj szerencsére, de kijjebb a vulkáni köveken nem mindig volt nagyon kényelmes papucsban sétálgatni.
Ezeken a vulkáni köveken egészen a vízig ki lehet menni, ahonnan lehet figyelni a bálnákat, vagy a csodaszép színekben pompázó óceánt. Vigyázni kell hova lép az ember, de alapvetően nem mondanám veszélyesnek az itt történő sétálgatást.
Kb. két órán át bóklásztunk itt a köveken bámészkodva. Néztük a vizet, a bálnákat, a durva házakat, mindent is.
Utána elindultunk visszafelé és ahogy már a fapallós résznél haladtunk, Csibi lent a strandon észrevett egy hatalmas teknőst a homokban pihenni.
Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a strandra és tisztes távolságból megpróbáljuk lefotózni a tekit!
Tisztes távolból, ugyanis tilos őket megérinteni vagy a közelükbe menni. (Bár nagyon szuper lett volna megsimogatni.) Nagyon örültünk, hogy ilyen közelről találkoztunk egy ilyen szép nagy teknőssel.
Ezután már csak az autóhoz igyekeztünk és hazafelé megálltunk a szállásunktól kb. 5 percre lévő Napili Plaza nevű helyen, ahol megebédeltünk. A Joey’s Kitchen nevű ázsiai éttermet választottuk. Na, itt történt az, hogy kértünk két üdítőt - jég nélkül, of course. Jég nélkül kaptuk, de a jéghűtőből vették ki. 😂 Ezt konkrétan ki sem nyitottuk, mert kaptunk mellé egy üveg vizet is. Persze az is olyan hideg volt, hogy én az egy pohár víz után olyan beteg lettem, hogy egész héten köhögtem és fájt a torkom. Na bravó!
Itt van egy kisebb (bár nem túl olcsó) szupermarket is, ahol megvettük a hiányzó apróságokat, mint tej, vaj, lekvár és aztán hazagurultunk.
Délután pihentünk, az erkélyen bámészkodtunk és este lementünk megnézni a naplementét (a szobánk előtt pont volt egy pálmafa, ami kitakarta a naplementét).
Az éjszaka ismét pont úgy telt, mint az előző. Óránként ébredtünk fel, egyszerűen nem sikerült még átállni az időeltolódás miatt. Reggelre sajnos már a torkom is elkezdett fájni.
Hajnalban kimentünk a nappaliba, mert láttam, hogy pont velünk szemben van a telihold, ami nagyon jól megvilágította az óceánt. Azt néztük egy darabig, majd ismét kb. 6-ig próbáltuk erőltetni az alvást! 🙂
További képek
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
