05/04/2024
Boldog 6. házassági évfordulót nekünk!
Úgy döntöttünk, hogy ma nem a szállodában fogunk reggelizni, mert túl drága is, meg egy csomó Denny’s étterem van a városban, amit még Floridából ismerünk és eléggé szeretünk. Tipikus amerikai étterem.
A legközelebbi azt hiszem, kb. két megállónyira található a Strip-en.
Az előző posztban említettem, hogy a közlekedésről még ejtünk pár szót.
Mondom, mik a lehetőségek:
Van a busz, becsületes neve itt: The Deuce. Ez egy emeletes busz, teljesen kulturált, 15-20 percenként jár, viszont mivel nincs külön buszsáv (csak helyenként), ezért nem mondanánk, hogy a legjobb módja a közlekedésnek.
Éjjel-nappal közlekedik, ami mellette szól. Tömeg tud rajta lenni, de az esetek többségében azért le lehet ülni. A Strip teljes hosszában közlekedik, tehát ha van az embernek türelme kivárni és a dugóban dekkolni, akkor mindenképpen megéri rá felszállni.
2020-tól a Las Vegas Strip viteldíja: kétórás bérlet 6 dollár, 24 órás bérlet 8 dollár, 72 órás bérlet 20 dollár.
Mi a legutóbbit vettük, applikációval is működik (App Store | Google Play), a buszon csak le kell húzni a szkenneren (ha nem működik, akkor meg a sofőrnek meg kell mutatni a vonalkódot). Egyes helyeken van automata is, ami egy mágnescsíkos papírkártyát ad (hasonlít a New York-i MetroCardra vagy a bostoni CharlieCardra).
Van olyan app is, ahol nyomon lehet követni, hol tart a busz, hány perc múlva fog érkezni, sőt még azt is lehet látni, mennyien vannak rajta. A bérletes alkalmazás a Transit (App Store | Google Play) app-ot javasolja. Ugyanezt az alkalmazást használtuk Bostonban is.
Ezeket az adatokat általában az utasok teszik naprakésszé. Csibi is nagyon jól szórakozott, hogy hány embernek segített az infókkal. 😀 Komolyan, mintha valami játék lett volna!
Más buszjáratok is vannak, más útvonalakkal, azokkal nem utaztunk, a Strip-hez elég a Deuce.
A buszon kívül van egy egysínű vasút, a Monorail. Ennek hét állomása van, 4-8 percenként jár. Gyors, tiszta és hatékony - legalábbis így reklámozzák. Mi ezzel nem utaztunk, mert olyan messze lett volna a megállója, hogy nem lett volna érdemes.
Ez drágább egyébként mint a busz. Egy jegy 5,50 USD, a 3 napos bérlet pedig 30 USD.
Ha közel lett volna a szállodánkhoz, talán kipróbáljuk, de így ez nekünk kimaradt.
Ezen kívül pedig 2-3 szállodánként (úgy értem 2-3 egymás mellett álló szálloda között) amolyan magasvasutak közlekednek. Ezek legfőbb előnye, hogy ingyenesek.
Nálunk a Mandalay Bay - Luxor - Excalibur között volt ilyen.
Na de erről majd fogok még mesélni, most azért is volt ez a felvezetés, mert arra gondoltunk ezen a reggelen, hogy elmegyünk a kisvasúttal az Excalibur-ig és onnan csak egy vagy két saroknyira van az étterem.
Mentünk lelkesen, aztán szépen pofára estünk. Ugyanis a kisvasút 10-kor kezdi meg a napi vándorlását (és éjfélig jár). Szóval akkor most mi legyen?
Akkor még nem tudtuk, hogy a másik irányba hol van a buszmegálló (szemben lett volna), de ezen a reggelen még baromi lelkesen mondtuk, hogy “nincs az messze gyalog se, menjünk gyalog”…
Hát ez úgy 35-40 perc volt (persze bámészkodtunk is azért).
Még az is érdekes, hogy a Strip mentén a gyalogos forgalmat az autós forgalom felett kialakított felüljárókon viszik át.
Mindenhol van mozgólépcső és lift is. Helyenként nem működött a mozgólépcső, de akkor ott a lift, vagy lépcsőzik az ember egy kicsit.
Szerintünk amúgy tök jól működik ez, bár mi úgy vettük észre, hogy nyilván az a nem titkolt szándék is benne van, hogy így csalogassanak be mindenhová, hogy költsd a pénzed.
Sokszor a szállodák között (el se kell hagynod az épületet) olyan lapos mozgólépcsővel, tudjátok, amilyen a reptereken is szokott lenni, is át lehet menni…
Nagyon durva, hogy mennyire ki van ez az egész találva.
Nyugi, most már tényleg mindjárt eljutunk a reggelizőhelyre is.
És tádám…
Fél 10-re meg is érkeztünk. Gyanús volt, hogy iszonyú sokan állnak az étterem előtt. Igazság szerint már ekkor azonnal tovább is kellett volna haladnunk.
De már tök éhesek voltunk és rá is készültünk a Denny’s-es reggelire.
Az étterembe lépve is ott tolongott egy csomó ember. Fel kellett iratkozni egy listára és ahogy szabadultak fel a helyek, úgy kaptál asztalt. Feliratkoztunk, de szerintem már abban a pillanatban meg is bántuk. Most már mindegy alapon, várakoztunk. Nagyon nagy az étterem, és teljesen tele volt. Nem akartam elhinni, hogy mindenki itt akar reggelizni.
Egész pontosan 30 perc elteltével “már” le is ültünk. Na és most figyeljetek, mert jött a következő arculcsapás: jön a pincérnő, hogy személyzet- és alapanyag hiány miatt szűkített az étlap választék és egyébként további 45 percet kell az ételre várni…
Mondjuk, ha ezt elmondták volna a bejáratnál, biztos nem várunk. Volt, aki fel is állt, amikor ezt meghallotta.
Mi is csalódottak voltunk, főleg azért is, mert már nagyjából tudtuk, mit akarunk kérni, de azt ugye pont nem lehetett. Csibi szeretett volna valami édes reggelit, kérdezte, hogy van-e bármi (mert az étlapon nem volt). Mondták, hogy van valami banános palacsinta.
Mindezt úgy, hogy a falon ki volt plakátolva valami új cucc: epres french toast. Azt szívesen megkóstoltuk volna. Na mindegy, kérte Csibi a banánost. Majd amikor láttam, hogy a szomszéd asztalhoz meg felszolgálják az epres cuccot, akkor nem értettük, hogy most ezt hogy?! …
Na mindegy. 11 órakor végre el is tudtunk indulni.
Nem pont így képzeltük az évfordulós reggelit, ráadásul én azt a programot vártam szinte legjobban, ahova innen mentünk. Már be voltam sózva. De végre indultunk tovább.
Leséltáljuk a sikeres reggelit, így gyalog mentünk. Át kellett mennünk egy szállodán, ahol mindenféle szupi dolgot láttunk, amúgy.
Egy újabb észrevétel, amit ugyan később vettünk észre, de most elmondom, hogy nagyon kevés helyen van pad, ha esetleg picit megpihennél (de úgy, hogy még egy kávézó is lehet olyan, hogy nem tudsz leülni). Egyszerűen tényleg minden arról szól, hogy “terelnek”, hogy menj és költsd a pénzed.
Nyilván minden szálloda kaszinószálloda, tele játékgépekkel (és emberekkel).
Ahogy már korábban említettem, mi még sosem jártunk hasonló helyen sem (oké, az óceánjáró hajó kaszinójában már voltunk, de még azt sem tudom ezzel összehasonlítani).
Az összes szállodában van valami attrakció, látványosság, kajálda, bár. De ha leülsz a bárpulthoz, ott is előtted van a játékgép, hogy játsszál…
És persze mindenhol csak ezek a luxus márkaboltok: Louis Vuitton, Dolce & Gabbana, Versace, Giorgio Armani, Brunello Cucinelli stb. Számunkra mondjuk nem létszükséglet egyik sem, szerintem nem hazudok, ha azt mondom, hogy soha egy ilyenben sem jártunk. (És nem is most kezdtük el… 😀)
De végre megérkeztünk az eredeti célállomásra, ami nem más mint a Bellagio Hotel.
Iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra és kövessetek minket az Instagramon is!
