A meló

Három évvel ezelőtt, 2019. április 8-án mentem munkába először itt Amerikában. Eleinte csak olyan érzés volt, mint egy külföldi céges út. Volt egy címem, lenyomom a melót és ennyi.
Akkor, azon a napon nem tudtam pontosan mi lesz és nem is volt semmilyen elvárásom. Mielőtt kiutaztunk volna, mielőtt erre az egészre rábólintottunk, akkor volt némi elképzelésem, hogy mit szeretnék csinálni és miért is jó nekem, ha váltok.

A recepción tudták, hogy érkezem. Az épület hátsó részébe kísért a kolléga. Mivel korán érkeztem, csak egy valaki volt bent. Az asztalomnál várt a laptopom, poharak, bögrék, kulacsok. A fiókban a szokásos irodai eszközök. Jól esett, hogy nem akkor találták ki, hogy hol lesz a helyem, meg majd valamikor lesz munkaeszközöm is.

Ez az iroda, ahol dolgozom amolyan régiós iroda. Itt ugyan van raktár, de az egy másik üzleti ágazat átrakó felülete, amit nem a logisztika kezel. Itt a legtöbben valamilyen vezető beosztásban, vagy valamilyen más menedzseri pozícióban vannak, mint én.
Mikor elvállaltam a munkát, akkor tudtam, hogy nagyon hasonló munkát fogok végezni, mint Magyarországon. Itt viszont a raktárirányítási rendszer bevezetésén kívül mással nem kell foglalkozni. Csak a kiosztott projekt számít. A már meglévő, lezárt projekteket más kollégák támogatják. A szervezeti egység itt sokkal nagyobb.

Az irodában szerencsére volt még másik két srác, akik hasonló munkakörben mozogtak, így nem éreztem magam teljesen egyedül.

Amúgy minden kolléga nagyon kedves és segítőkész. Az első időszakban ontották a helyi céges infókat: "cafeteria", ami a biztosítás, az adóbevalláshoz dolgok, egyéb juttatások.
Nem csak amerikaiak vannak amúgy: német, angol, ukrán, indiai származásúak is. Most pedig már magyar is van.

Az iroda amúgy kellemes. Van egy nagyobb konyha, ahol vannak asztalok, székek, mikró. Van ingyenes (kapszulás és automata) kávé, ill. egy mini bolt, ahol innivalót és némi csemegét lehet vásárolni. Fura volt, hogy sem a hűtő, sem a polc sincs zárva. Leemelem a terméket és a vonalkód leolvasós terminálnál fizetek. Nincs személyzet és nem az automatából kell kihalászni a dolgokat.

Havonta egyszer szokott lenni egy ingyenebéd is. A konyhában van kirakva svédasztalosan a melegétel.

Van még 2 helyen további kávégép, víz és jégadagoló.

Két dolog van, ami nem annyira jó az irodában:
Az asztallap mélysége. Az nekem gond, mert a monitorok túl közel vannak.
A másik, hogy sokszor hideg van. 🥶 Legalábbis nekem. Én pulcsiban majdnem reszketek, míg mások rövidujjúban vígan elvannak. Még 2019 nyarán megfigyeltem, hogy ha reggeltől kora délutánig az irodában vagyok, akkor kb. 30 percet tudok kint a napon a hőségben sétálni, addigra lesz melegem. Lásd még: jégkocka és légkondi.

Mi valósult meg abból, amire számítottam a váltás előtt?
Az első napok, hetek nagyon döcögősen teltek. Nem tudtak egyből egy projektet leakasztani, hogy intézzem. Ami érthető, én viszont nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Az eddigi munkaterhelésemhez képest úgy éreztem nem csinálok semmit. Kaptam ugyan feladatokat, de nem volt túl bonyolult. Nem kényelmes 8 órás munkához szoktam hozzá.
Emellett a másik stresszforrás a telefonos konferencia volt. Nem tudom elmondani hányszor kellett angolul személyesen és telefonon is tárgyalnom az elmúlt 15 évben. De itt ez nagyon más volt. A legtöbben amerikaiak és az itteni angolt nyomják. Kicsit szlengesen, kicsit gyorsan. Ez azóta már sokkal jobb lett, de eleinte szó szerint levert a víz. Már szerencsére nem. 😄 Erre is rá kellett hangolódni.
Ahogy arra is mindig rá kell hangolódnom, mikor afroamerikaiakkal beszélek. Valamiért őket értem meg a legnehezebben. Nem mindenkit, de a többséget. Emlékszem az első ilyen esetre, mikor Atlantába kellett mennem. A raktárban egy kollégával kellett együtt dolgoznom, mert változtattunk a rendszeren és őt tanítottam be és tesztelt is. Mikor először visszatért a raktárból, mert gondja volt…, na az kemény volt. Emlékszem, mikor elkezdett beszélni, kb. 2 mp után már nem is figyeltem, mert azon járt az eszem, hogy erre hogyan fogok válaszolni? Megoldottam, de csak azért, mert tudtam, hogy mit csinált kint, úgyhogy kérdésekre kérdésekkel válaszoltam. Aztán, ahogy gyakoroltam a hallás utáni szövegértést már nem volt gond.
Ez amúgy hatványozottan rosszabb telefonon. Ha nagyon nem értem, akkor szoktam szólni, nem csinálok ebből problémát és legtöbben megértik, hogy kicsit másképp kell beszélni velem. Aki nem veszi a kérést, azt a kiváló kelet-európai akcentusommal kezdem el büntetni. És akkor már ő sem ért engem. 😜 Kiváló stratégia amúgy kéretlen hívások esetén, ha a hívó fél nem ért a szóból. Szinte garantált, hogy a hívó fél vonalat bont. 😄
A beszédet valahogy úgy tudom leírni, mintha két hubba-bubba rágó lenne valakinek a szájában jobb és bal oldalt és úgy beszélne.
Az iskolában nem ezt tanítják. Szokni kell.

A munkára visszatérve:
Az első önálló projektemet végül 2019. decemberében kaptam meg. Akkor kellett Kaliforniába utazni.
Eleinte nagyon fura volt, hogy az összes időmet a projektemre tudtam fordítani. Nagyon hatékonynak éreztem magam. Amit csinálni kellett, nagyrészt ismerős volt. Pár helyi dolgot leszámítva… Az nem rakták sajnos a zsebembe; macerás volt kideríteni egyes dolgokat.

Ahogy teltek múltak a hónapok, megtapasztalhattam ennek a szervezeti egységnek az előnyét és hátrányát is. Ez pl. egy olyan dolog, amire kíváncsi voltam.
Az előnyét már meséltem. A hátránya viszont az, hogy egyes feladatok nagyon szét vannak szabdalva és különböző emberekhez vagy csapatokhoz kell fordulni, ami inkább lassítja a dolgokat. Ez most sem tetszik. Ugyanakkor, úgy tűnik, hogy ez csak engem zavar a legtöbbször. Mindenki más tök nyugodtan kezeli ezt és nem idegeskedik emiatt. Amíg rendben mennek a dolgok, addig mindenki nyugodt. Még az ügyfél is. Ez nagyon más.

Az első év után kibővítették a munkakörömet. A munka része nem volt újdonság, mert csináltam már napi szinten a rendszerhez kapcsolódó riportok fejlesztését. Így hát természetesen belevágtam és a plusz pénz is nyilván jól jött. Itt is meglepő volt, mikor egy bonyolultnak tűnő dokumentumot el tudtam készíteni 3 napon belül, ami a magyarországi körülmények között inkább 3 hét lett volna. Az, hogy egy riporttal napi 3-4 órát is tudok foglalkozni az korábban elképzelhetetlen volt. Itt nyugiban el tudom végezni. Ez a feladatom, nem más.

Úgy gondolom türelmes vagyok, csak egy ember tud kihozni a sodromból. Itt viszont még inkább megtanultam, hogy még türelmesebbnek kell lennem. A rendszerrel kapcsolatos információk, az azzal kapcsolatos tudásszint és tapasztalat nagyon eltérő. Ezért sokszor "messziről" kell indulni és türelmesen kell elmondani ill. elmagyarázni mindent.
Ez a féle hozzáállás is a legtöbb esetben alap. Szinte mindenhol. A mindenhol most a munkán kívülre is vonatkozik. Az ügyfélszolgálatokon tapasztaltam először. Mindig türelmesek és kedvesek. Ha elmondom a véleményemet, akkor meghallgatnak. Nem veszik egyből támadásnak, aztán még kb. nekem kell elnézést kérnem meg rosszul éreznem magam, mert gondom van vagy segítség nélkül nem tudok elintézni valamit.
Úgyhogy ezt most én is gyakoroltam. Sokszor kellett elmagyaráznom dolgokat, még lassabban és még érthetőbben.

A céges utak kérvényezése, repjegy vásárlás, bérelt autó, szálloda, költség elszámolás nagyon gördülékeny és gyors is. Ez tetszik. Magyarországon már történt részben előrelépés ez ügyben az elszámolást illetően, de ez itt nagyon másképp működik.
Egy rendszerben meg tudok adni mindent:

• szállás,
• repjegy,
• bérautó.

A kérvényt a felettesem kapja meg és a jóváhagyást követően minden foglalás intéződik. Nincs külön e-mail, nyomtatnivaló. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy nincs előleg. Ez mondjuk csak nekem volt eleinte probléma.
Az elszámolás is hasonlóan egyszerű. Ez megegyezik a magyarországi eljárással, csak más rendszerben történik. A költségeket kategorizálva kell leadni az online alkalmazásban. Legkésőbb ekkor kell a számlákról vagy blokkokról a másolatokat feltölteni. Van lehetőség arra is, hogy mobillal fényképet készítek és egy személyre szabott e-mail címre elküldöm. Az elszámolásnál pedig a rögzített tételhez tudom rendelni a fényképeket. A leadott és jóváhagyott elszámolás után a pénzre nem kell túl sokat várni. Egy hónapban egyszer, meghatározott napon van elszámolás.
Sokat segít az is, hogy nem kell ÁFÁ-s számlát kérni! 🙏🏻

A másik nagy változást a COVID hozta: Work From Home (WFH). Itt nem otthoni iroda (home office), hanem otthoni munka van. A home office az, akinek az irodája valóban megegyezik a lakhelyével és a saját üzletét bonyolítja.
A munkám eddig is rugalmas volt, de hogy itthonról tudok dolgozni, az jó. Nekem jó és szerintem Szilvi sem bánja. 😄
Eleinte az étkezőasztalnál ültem. Gondoltam olyan sokáig úgysem dolgozhatunk otthonról. Miután elkezdett fájni a hátam, intéztem egy irodai széket és egy kis asztalt. Gondoltam már nem kell sokáig használni.

Nem így lett, mint tudjuk. Úgyhogy vettem egy állítható magasságú asztalt, majd egy nagy monitort, végül billentyűzetet és egeret. Szeretem a berendezett helyemet. Ez az irodában sosem sikerült volna.

Nem tudom mikor kell visszatérni az irodába. A főnököm azt mondta, hogy nem erőlteti, hiszen eddig is elvégeztünk mindenkinek minden munkát. Majd meglátjuk miként alakul.
A főnököm amúgy kb. 5 állammal arrébb él és dolgozik. Nem sűrűn futok vele össze az irodában. 😄

Három év után sem bántam meg a váltást. Nagyon sok újat nem tanultam, azt hittem több dolog lesz. A tapasztalatoknak viszont nagyon örülök és új dolgok is vannak a láthatáron.

---