Atlanta

Ismét lemaradtunk kicsit a posztokkal, ugyanis időközben már Atlantában is jártunk augusztus 21 és 27 között. Ide most egy munka miatt mentünk, Csibi egész héten itt dolgozott.

Atlantában az első évben többször is jártunk, ezért a híres látványosságokat nagyjából már akkor ki is pipáltuk. Coca-Cola, Georgia Aquarium, olimpiai park, belváros, CNN, Capitolium, botanikus kert, reptér - ezeken a helyeken mind jártunk.
Még vannak olyan dolgok, ahova nem tudtunk elmenni, mert a nyitvatartási időben mi is éppen dolgoztunk, de ezekkel most is pont ugyanez a helyzet.

Mivel Csibinek hétfőn reggel már az irodában kellett kezdeni, ezért úgy döntöttünk, hogy vasárnap, 21-én utazunk. Charlotte-tól kb. 3.5 órányira fekszik Atlanta, McDonough onnan pedig még fél óra. Mivel céges út, ezért bérautóval mentünk. Így aztán reggel 7:30-ra hívtunk egy ubert, amivel kimentünk a reptérre a bérautót átvenni. Hazamentünk a csomagokért, aztán útra keltünk.
Egyszer sem álltunk meg útközben.
Ezúttal Atlanta egyik külvárosában van a szállásunk, McDonough városkában. Elsőre a szállodába mentünk, mert sikerült olyan autót választani, aminek “nyitott” a csomagtartó része, jobban mondva látni a cuccokat. És bár itt nagyon sokan hagyják így is bárhol az autójukat, mi mégiscsak Magyarországról jövünk... 😄 Más beidegződések ugyebár…
Szóval emiatt a szállodába indultunk, hogy lerakjuk a cuccainkat. Szerencsére már a szobát is át lehetett venni, úgyhogy miután lepakoltunk, elmentünk enni (már fél3-3 volt ekkortájt).
Itt a szálloda közelében nagyon sok kajálda van. Találomra választott egyet Csibi.

Képzeljétek, ez egy amolyan sportbár, vagy nem is tudom, minek nevezzem…
Hatalmas területen középen van az étterem, óriási kivetítőkkel, ahol mindenféle sportot lehet nézni, a másik oldalon pedig egy szintén nem kicsi játékterem…

Na, ilyen helyen még nem voltunk!
Itt nem kell várni, hogy leültessenek (ugyanis a legtöbb helyen az a szokás). Itt választhatsz helyet. Mi leültünk, vártuk, hogy jöjjön valaki a rendelést felvenni. Jött is egy pincérnő, de kiderült, hogy nem azért, hogy a rendelést felvegye. 😀 Az asztalon van egy QR-kód, annak segítségével online rendelsz magadnak és a fizetést is ott intézed egyúttal.

Ezzel csak egy probléma volt / mármint ez valószínűleg csak nekünk az… 😄 Hogy nem lehetett sehol jelezni, hogy nem kérsz jeget az üdítőbe… Szóval természetesen jéggel kaptuk. Amikor hozta a pincérnő, megkérdeztük, hogy tudna-e hozni egy kis tálkát, amibe kiszedhetjük a jeget. (Új üdítőt kaptam helyette).
És mivel itt a legtöbb helyen utántöltős az üdítő, ezért a másikat sem vitte el és persze a végén nem is lett felszámolva. Nem kértünk nagy dolgokat: pretzel dog-ot ettünk, ami perec tésztába göngyölt kis virsli, egy elég csípős szósszal. Finom volt.
Meg chicken tendert kértünk zöldségekkel. Ez így kettőnknek pont elég is volt.
Amikor céges utazáson vagyunk, akkor az én kajámat mindig külön fizetjük, ha olyat rendelünk. De amikor például van egy előétel, meg egy főétel, mint most, akkor az egynek számít, és nem kell külön fizetést intézni.
Csibi sima vizet kért, amiért meg amúgy sem számolnak fel semmit.

Na, ebéd után azért egy kicsit még körülnéztünk a játékteremben, pár fotót készítettünk, mert mégiscsak különleges hely. Jó nagy hangzavar van persze.
Megbeszéltük, hogy majd a héten még valamikor visszamegyünk több fotóért. De végül sajnos nem került rá sor. Csibi kb. minden nap este 7 körül ért haza, aztán vagy elmentünk valahova vacsorázni, vagy nem, vagy csak rendeltünk és átvenni ugrottunk el. Ez most ilyen hét volt.

Na de még vissza a vasárnaphoz.
Az Atlanta Botanikus kertben már többször is jártunk. Egyszer egy őszi kiállítást csíptünk el, aztán eljöttünk csak a karácsonyi fények miatt, ami fantasztikus volt. (Utána követő évben a COVID miatt már el is maradt. Szóval jól tettük.)
És most arra gondoltunk, hogy bármilyen program is van, tuti nem lesz rossz választás, hiszen a botanikus kerteket amúgy is nagyon szeretjük.

McDonough-ból 40 perc volt visszajutni Atlantába, azon belül is a botanikus kert parkolójába. A botanikus kert a Piedmont Parkban található, annak részét képezi, ami egy nagyon szuper kis park a felhőkarcolók tövében. Szuper kilátással a városra.
A parkban számtalan sportolási lehetőség van, többek között homokos (!) strandröplabda pálya. Ezen már 2019-ben is csak ámultunk.
A sport mellett egyéb rendezvényeknek is otthont ad a park. Sőt azt hiszem, van itt egy strand is.
Most pedig valami buli is volt.
Sőt, amikor ősszel jártunk itt, akkor pontosan a Pride hétvégéje volt, így abba is belecsöppentünk. Ráadásul akkor le is volt zárva a botanikus kert felőli parkoló, vagy tele volt, már nem is emlékszem, ezért máshol kellett (jó sokért) parkolni és az egész parkon át kellett visszasétálni a felvonulók között. Az is egy egyedi élmény volt.

Most azonban le lehetett parkolni simán, de itt is kell fizetni a parkolásért.
A belépőjegy 27.95 USD/fő. (2019-ben még csak 21.95 volt.)
Most egészen októberig “Origami in the Garden” nevű program van.

Az origami (japán eredetű) a papírhajtogatás művészete tulajdonképpen. A kiállításon 18 életnagyságúnál nagyobb installáció látható fémből. Mindegyik origamival készített prototípuson alapul, vagyis egyetlen hajtogatott papírlapon, vágások nélkül. Azt olvastuk, hogy több mint 9 évbe telt, mire elkészültek a kiállított darabok.
Az ország 17 botanikus kertjében mutatták már be őket, több mint kétmillió látogató legnagyobb örömére. Ez a világ legnagyobb origami kiállítása.

Van itt például ló, madarak, pillangó, virágok, szarvasok. A legmagasabb a “Scents of Gratitude” nevet viseli és 77 virágkomponensből áll. Egyébként talán ez volt a legszebb.
Az egész kertet körbejártuk, Földanya gyönyörű mint mindig. Most virágok díszítik és szerintem a botanikus kert egyik állandó ékessége.

Az egész kert nagyon szép, gyönyörű növények vannak mindenhol, de amit még mindenképpen kiemelnék, az az orchidea ház! Az egyszerűen fantasztikus.
Itt láthatók még a világ legmérgezőbb békái is. Nagyon szép a színűk, de azért ijesztő, hogy ennyire mérgező fajok.

Elég késő lett mire a botanikus kertet elhagytuk. Ki gondolta volna?!
Innen még elsétáltunk a Piedmont Park végébe, ahonnan jó a kilátás a felhőkarcolókra. Nagyon jó hangulat volt, ahogy írtam már, éppen volt valami buli, a sportpályákon pedig mindenhol játszottak.

Van egy hinta a park szélén, de sajnos eddig mindig foglalt volt, akárhányszor erre jártunk.
Szóval tettünk itt is egy kört.
Emlékeztünk, hogy van egy kis kilátó, ahonnan még jobb a kilátás, de nagyon sokat kellett volna addig még gyalogolni, és már elég fáradtak voltunk, meg késő is volt, így kihagytuk.
Még így is 40 perc volt, mire visszajutottunk a szállodába.
Erre a napra amúgy esőt jósoltak. Nagyon meleg, párás időt esővel. Be is volt borulva, de nagy szerencsénkre eső nélkül megúsztuk a botanikus kertben tett sétánkat.

Hazafelé, a szálloda közelében beugrottunk egy Targetbe, hogy vegyünk nekem túlélő kaját a hét napjaira, aztán 10 perc múlva meg is érkeztünk.
Na itt viszont nem tudtunk kiszállni az autóból, mert úgy leszakadt az ég. Nem volt messze a szálloda bejárata, de míg kipakoljuk a cuccot és odaérünk, tuti csuromvizesek lettünk volna. Egy pár percet vártunk, míg alábbhagyott, aztán gondoltuk, hogy max. vizesek leszünk, hiszen hideg nincs. Így is tettünk, nem akartunk már túl sokáig ott ücsörögni!

Na, így telt a vasárnap, aztán az egész hét tök ugyanolyan volt.
Csibi reggel elment dolgozni, este 7 körül ért vissza, én pedig ugyanúgy megtartottam az óráimat.
Mikor végeztem, akkor még javítottam, új feladatokat gyártottam, tévéztem vagy tornáztam vagy mindkettő.
Az utolsó 2-3 napon le is mentem. Azt utálom a szállodai szobákban, hogy nem lehet kinyitni az ablakot, tehát nincs levegő. Ha bekapcsolom a légkondit, megfagyok, ha kikapcsolom, akkor megsülök.
Szóval mikor már nagyon bezárva éreztem magam, akkor lementem kicsit.

Elindultam sétálni, de a szokásos problémába ütköztem elég hamar: elfogyott a járda.
Szóval leültem kint a szálloda kertjébe, zenét hallgattam, rejtvényt fejtettem. Eredetileg úgy volt, hogy akár hétvégén is maradni kell, de szerencsére Csibi munkája itt pénteken véget ért, ezért szombaton már jöttünk haza.
Van egy hely úton hazafelé, ahová már korábban is el akartunk menni, de most is kihagytuk, mert egész napos program lenne, de nekem most valahogy nem volt hozzá kedvem.
Tudtam, hogy 4 órás az út haza és mivel nem szeretek ennyi ideig autózni, már csak azt vártam, hogy érjünk haza!
Szóval 9 körül elindultunk és délután 13-ra meg is érkeztünk. Ezúttal sem álltunk meg sehol, szerencsére nem volt dugó sem, így sima út volt.

Atlanta város határai között mindössze 500 000 ember él, de a külvárosaival együtt már több mint 6 millió ember él itt.
A hat- időnként nyolcsávos utak rendszerint tele vannak, egyik helyről a másikra eljutni nem mindig egyszerű. Sokszor úgy éreztük, hogy rosszabb a helyzet, mint Los Angeles-ben (már ami a közlekedést illeti).
Atlanta belvárosa és a látnivalók szuperek, de ha mindent összevetünk, akkor azt tudjuk mondani, hogy nem szívesen laknánk itt.

Hazaérve természetesen azonnal adtunk inni a kolibriknek, de sajnos a kedvenceink úgy tűnik elmentek, míg távol voltunk. De sebaj, mert így is jönnek azért sokan még!

Elugrottunk a boltba, aztán Csibi visszavitte az autót a reptérre, én pedig nekiálltam az ebédnek és a kipakolásnak.
Csibi mesélte, hogy hazafelé egy olyan uber sofőrrel jött, aki Michiganből származik és beszél németül! Vicces, hogy pont a michigani utazásunk után találkozunk egy németül beszélő michigani száramzású amerikaival! Németül beszélő amerikaival ugyanis eddig még soha nem találkoztunk! 😀